Lights on (S.M.)

4. Másnap

-- Shawn Mendes a halómban. Hát ez szuper...  --

Tizenegy óra fele nyitottam ki a szemem, ezzel együtt megcsapott a borzasztó fejfájás. Sajnos mindig ez történik velem. Alig üt meg a pia, aztán másnap borzalmasan érzem magam, és nem is mindig emlékszem mindenre, bár hála Istennek mindig, vagyis inkább általában normálisan viselkedem, és nem teszek olyan dolgokat, amiket megbánnék.

Tegnap körülbelül hajnali négy felé érkeztünk meg egy taxival. Robot hazakísértem, mert ő, velem ellentétben eléggé öntudatán kívül szokott lenni. Fogalmam sincs arról, hogy Shawn Mendest álmodtam, vagy sem. Annyira valóságosnak tűnt, ugyanakkor az eléggé hihetetlen történet, hogy együtt buliztam egy világsztárral...

Ekkor csengettek. Nyilván. Mikor máskor? Eldöntöttem, hogy nem nyitok ajtót. Erre hallottam, hogy zár kattan, majd enyhe nyikorgó hang, amit tompa léptek követtek.

- Szép jó reggelt virágszál! - hallottam Rob hangját.

Mindig ez van. Este én segítem őt az ágyba. Vagy őket, ha Mickey is velünk volt. Reggel pedig mindig ő volt az, aki összekapart és kirángatott az ágyból.

Nem is keltem fel, csak fetrengtem tovább. A hálóm ajtaja kinyílt, majd besétált. Besétáltak.

- Hogy vagyunk, hogy vagyunk? - halottam Nash mézédes hangját, ahogy el akarja folytatni a röhögését.

Mit keres itt Nash? A takaró az egész testemet beborította a fejemet is. A hajam kiengedve, kócosan hullott a vállamra. A pizsamám alsónemű és egy túlméretezett férfi póló, illetve melltartó, mivel tegnap még annyi erőm sem volt, hogy azt levegyem. Bár abban a pillanatban ezért elég hálás voltam.

A fejem tetejéről lehajtottam a takarót, majd próbáltam beazonosítani, hogy mit is látok éppen.

Shawn Mendes a halómban. Hát ez szuper... De komolyan, az életnek azért van humora. Mindhárman álltak és bámulták megviselt arcomat. Majd egyszerre tört ki belőlük a nevetés.

- Olyan cuki vagy, amikor másnapos vagy, ez azért nagy erényed - vigasztalt Rob, majd leült az ágyam szélére.

- Amúgy mit kerestek itt? - meredtem a szórakozott srácokra.

- Hát tudod aludtunk egy kicsit, de aztán felébredtem - kezdte Nash.

- És akkor már nyilván engem is fel kellett ébresztenie - vágott közbe Shawn.

- Szóval - húzta el a szót, majd folytatta - elmentünk kávézni és találkoztunk Robbal. Elmondta, hogy jön téged istápolni, mivel minden másnapodon ki vagy készülve. Ezt nem hagyhattuk ki - kacsintott rám.

- Ha ha ha... Ha már kávé... - Robra pillantottam. - Mit hoztál nekem?

- Egy hosszú kávé rendel - ideadta a Starbucksos poharat. - És itt a gyógyszer is.

- Mondanám, hogy főzök nektek kávét, vagy hozok nektek valamit, de fel sem tudok állni. Amikor bejöttetek, akkor biztos láttátok merre  van a konyha. Kérlek, szolgáljátok ki magatokat.

- Kösz, de már kávéztunk- mindketten leültek mellénk.

- Amúgy tényleg nevetséges vagy így másnap. De cuki is, mint egy kis nyuszi - nevette Shawn.

- Na, akkor a legjobb része a dolognak... - mondta Rob gondterhelten.

Megemeltem a kezem, ő pedig a nyaka köré helyezte azt. A másik kezét a csípőmre tette, majd segített nekem felállni. Vagyis inkább vitt, hisz alig álltam a lábamon, úgy szédültem.

Nash felpattant, majd kinyitotta a becsapódott ajtót nekünk. Rob lerakott az étkezőasztal egyik székére, majd mikor látta, hogy biztosan ülök a fenekemen és nem fogok lezuhanni, elengedett. A hűtőhöz ment, majd kivette a tojást.

- Ti kértek? - kérdezte a velem szemben ülőktől.

- Nem fogjátok megbánni. Rob előző életében séf volt - mondtam nyúzottan.

- Ki nem hagynánk.

A srácok direkt szórakoztak velem, kérdezgettek és idegesítettek, ami vicces lett volna, hogyha nem én vagyok, akivel szórakoznak. Persze azért így is elnevettem magam párszor, amitől a fejem brutálisan elkezdett fájni. Rob tálalta a tojást, ami fantasztikus ízű volt.

- Mi? - kérdezte hitetlenül Nash az első falat után.

- Ez valami isteni - folytatta Shawn is, már a következő falattal a szájában.

- Mikor is kell elindulnod az egyetemre? - kérdezte Rob.

- Úgy, - ránéztem a fali órára - egy órája.

- Lógunk, lógunk? - incselkedett Nash.

- Hát nem ilyen partyra számítottam - fogtam a még mindig fájó fejem.

- Nem is gondoltam, hogy a Tyrion fangirl ennyire veszélyes életet tud élni - nézett a szemembe Shawn.

- Pedig tud - bizonygattam.

Szóval így telt a másnap. Végül nem is volt olyan nagyon borzasztó. Azt hittem sokkal nagyobb téma lesz nálunk Shawn és Nash, de az a helyzet, hogy hiába a hírnév, ugyanolyan emberek, mint mi.