A rock istennő <Michael Clifford ff>

1. Bemutatkozás

A nevem Asa Irwin. Van egy ikerbátyám Ashton, egy öcsém Harry és egy húgom Lauren. Holnap töltöm a 17-et, mármint töltjük Ash-vel, ami csak annyit jelent, hogy egy újabb uncsi puccos étterembe kell menjünk a szüleinkkel. De ez idén nem így lesz, az is biztos. A suliban én vafyok a legismertebb, a külsőm és a viselkedésem miatt. Persze, vannak nálam is menöbbek, de azoknak általába fél perc alatt rombolom le a kis rajongó táborát, ha úgy viselkednek. Ez alatt a verekedést és a gúnyolódást értem. Amúgy a menőségre az is rásegített hogy az egész iskolában mi vagyunk egyedül ikrek Ashtonnal. Na igen. A suli se valami nagy. Van két 1-4-es osztály, két 5-8-as osztály és két 9-12-es osztály. Ezek mind külön épüledben. Ez a suli leginkább a technikára hagyatkozik, és hát azt is tanulunk. Ez olyan mint egy informatika szak, amit te választasz 12.-től, csak itt a kicsiknek is már ezt tanítják. Amúgy csak így mellékesen én nem ide akartam járni, hanem egy zene szakos suliba. Tudni illik imádok gitározni és énekelni, és Ashy szerint tudok is. De hát az anyám az ide kénysuerített. Nem mondom, hogy bánom, de nem is szeretem. Jó oké, a tanárok itt rohadt kedvesek, ahogy a diákok többsége, meg vam zene szakkör, ami amúgy heti 3 alkalom. De akkor sem érzem itt maham jól. De hát ez van, ezt kell sueretni. Nem volt más választásom. De hát, térjünk is kicsit át a külsőmre. A hajam narancssárga, a körmöm minden percben kinvan festve, mikor milyenre és mindig aznilyen rockosabb ruhákba járkálok, amit míly meglepő módon a szüleim nem dijjaznak. De hat mint mindig, erre isntolyok rá. Amúgy nem is értem miért beszéltem eddig többes számba, mivel mi Ash-vel annyámmal élünk, még a kicsik apámmal. Ő nem szól bele az öltözködésünkbe, hogy hol alarunk tovább tanulni. Neki csak az a fontos hogy amjt csinálunk azt jól csináljuk. Kicsit érzékenyebb személyiségbvagyok, amit persze kevesen tudnaknelképzelni rólam, de hát ez van. Akármin tudok sírni. Na jó azért annyira nem akármin, de elég könnyen a lelkembe tudnak tiporni. Na, ezt a suliba eddig sikerült elrejtenem. De hát ennyit is rólam, lássuk az én történetem.