A rock istennő <Michael Clifford ff>

25.

- Amúgy apud hogy hogy nincs itt? Eddig azt hittem kémked utánad. - kérdettem Mikeyt, miközben leültünk a kanapéra.
- Megtörtént az esküvő, apám anyudhoz költözött, én meg itt maradtam. Havonta megy át a kártyámra egy vagon pénz, így viszonlag minden oké. - magyarázta.
- Szóval összeházasodtak. - próbaltam felfogni a dolgot, de mehezen ment.
- Igen. - bólintott Mike, magához ölelve. - Legalább már egyikőnk sincs terrorban. - mondta halkan. Csendben ültünknegy darabig, még meg nem kordult a gyomrom. Fejem egyből paradicsom vörössé vált, még Michael csak nevetettm.
- Gyere, ismerek egy jó helyet a környéken. Isteni fánkot készítenek. - állt fel lelkesen. Én követve őt indultam meg az ajtó felé. Nem volt messze, így gyalogoltunk, na meg amúgy sincs egyikőnknek se jogsia, taxit meg minek hívni.
- Mit adhatok? - kérdezte a kisnő aki a pult mögött állt.
- Egy forró csokit egy gyros-val...Asa te mit kérsz? - ekkor kaptam fel a fejem. Ó te jó ég! Ez nem lehet igaz! Totál lefagytam. Éreztem ahogy a fejem zúgni kezdett és a látásom is elhomályosult. Alugy érzékeltem a külvilágot. Ekkor valami hideget éreztem az arcomon, majd beszippanthattam a kinti friss levegőt.
- Asa! Hallasz engem? Asa, koncentrálj a hangomra. Hallod? - hallottam meg Mike tompa hangját, mely egyre jobban tisztult. Vette egy mély levegőt, mire abba maradt a zúgás és kezdtem egyre jobban látni.
- Mike. - motyogtam, mire a fiú magához ölelt.
- Istenem, annyira megijesztettél. - simogatta a hajam.
- Minden rendben? - hallatszott az ismerős hang, mire még jobban elkezdtem szorítani Michaelt.
- Mi a baj, Pöttöm. - kérdezte halkan, de én csak a fejemet ráztam.
- Asa... - kezdte a...