A rock istennő <Michael Clifford ff>

9.

Elköszönve Luketól indultam el haza felé, az új fülesemmel, amiben épp a fiúk által írt és énkelt szákok mentek. Percek múlva veszekedésre érek haza. Ash és anya veszekszenek.
- Nem mentek sehova, szarok rá hogy minvan! Az anyád vagyok, és velem fogtok vacsorázni! - rikácsolta anyám. Ash háttal állt nekem, így nem vett észre.
- Én meg a te terveidre starok, mert már mindent elterveztem. Asa évek óta utálja a szülinapjának a délutánra eső részét, mert sose lehet a barátaival, mivel te ezt elrontod. Ha vacsizji akarsz akkor menj el Gordonnal! - kelt ki magából teljesen Ash. Aranyos hogy az én érdekemben veszekszik anyámmal, de ki az a Gordon?
- Ki az a Gordon? - tettem fel hangosan is a kérdést, mire Ash lefagyott és holtsápadt arccal fordult felém. Anyám csak egy önelégült mosollyal ment be a konyhába.
- Ash? - léptem közelebb hozzá. - Ki az a Gordon? - kérdeztem meg újból.
- Inkább a szobádban beszéljük meg. - mondta, majd karon ragadt és felhúzott a szobámba.
- Szóval? - kérdeztem, miután leültünm.
- Anyát rajta kaptam valamelyik nap, mikor te Caluméknál voltál, valakivel...nah érted. - bólintottam. - Anya már majdnem egy éve kavar egy Gordon Clifford nevű pasassal. Miután megjelent az új diák szintén Clifford családnévvel kicsit gyanakodninkezdtem, és a szünetben utánanéztem a pasasnak. Egy híres céget vezet, a felesége pár hete halt meg, ha jól emlékszem tüdőrákban, de emellet méhnyakrákja is volt. És ami ami alátámasztotta az elméletem az ez volt. - adta ide a telóját, ami a Clifford család volt. Apa, anya és középen a fú. Mind hót vizesen a kertben. És a fiú Michael volt. Azaz anya hapsia Mikey apja egyben. Ó te jó ég.
- Még nem akartam elmondani, mivel nem akartam elcseszni a kedved. - mondta szomorúan, mire szó nélkül átöleltem a nyakát. Kicsit meglepödött, de aztán szorosan ölelte át a derekam.
- Nem cseszted el a kedvem. - súgtam. - Mást nem tudsz a hapsiról? - néztem rá, vissza adva a telóját.
- Sajna nem. Csak annyit hogy...hogy... - nyelt egy nagyot. - megkérte anya kezét. - nyögte ki végül.
- Hogy mi van? - kerekedett el a szemem. Ő csak bólintott. Ó te jó ég. Ha ezek összeházasodnak én elszökök.
- Gyerekek, öltözzetek! Nemsokára indulunk! - kiabált be. Egyből felment bennem a pumpa, így felpattantam és kivágva az ajtó anyám elé állta.
- Mikor akartad elmondani? Mikor makd az oltárnál álltok? Vagy mikor beállít hozzánk a pasas és a fia hozzánk, vagy mi hozzájuk? Te nem vagy észnél! - téptem bele a hajamba. - Ja, és nem megyünk el a vacsorádra. Ahogy Ash is mondta. Menj el Gordonnal. - csaptam be az ajtót, majd kulcsra is zártam, ahogy Ash is a sajátját.
- Én ezt nem bírom. - téptem a hajam.
- Figyelj...