2/15

349 15 0
                                    

- Sziaztok! - köszöntünk Aalnak és Shawnnak, akiknek eléggé gondterhelt arcuk volt.
- Mi a baj? - kérdeztem miközben Aal mellé álltam.
Valaki meg akarja venni a kávézót és a főnök bele ment. És ez azt jelenit hogy a macskák egytől egyig otthon nélkül maradnak. Múlthéten kiraktunk egy hírdetést hogy ingyen örökbefogadhatók a cicák, de eddig a 20-ból csak 4 talált otthont. - Ekkor valami puha bújt a lábamhoz. Süti!
- És haza nem vihetsjük, mivel én hosszú távon alergiás vagyok az állat szőrre. - tette hozzá Shawn. Közben leültem wgy székre, hogy Süti nyugdtan az ölembe tudja féazkelni magát. Látszott rajta is hogy nyugtalan, ahogy az összes többi cicán.
- Mi lenne ha mi haza vinnénk öket? Mármint addig amég nem találunk nekik otthont. - vetette fel az ötletet Mike.
- Tényleg megtennétek? - kérdezte Liyah meghatódva.
- Persze hogy! Ez a minimum azok után amizlt imti tettetek értünk.
- Köszönöm! - ölelte át szorosan Liyah Mikeot. - Segítünk a macskakakaját átcuccolni hozzátok. - lelkesedett be. Ekkor apró csikis érzést éreztem a hasamban. A picik mozognak.
- Mike! - szóltam neki, mire egyből hozzám sietett.
- Mondjad! - gugolt le elém kezeit a combjaimra téve.
- Megint rúgnak. - mosolyodtam el, mire Mike nyomott egy apró puszit a pocimra, majd kezeit is odavezette.
- Szeretlek. - súgta.
- Én is téged. - súgtam kezem Mikey kezére téve. Ekkor Süti bújt a lábamhoz, akit mind a ketten megsimizgettünk.
- Shawn majd átviszi a kaját hozzátok, én meg majd foglalkozok a cicusokkal. - jött vissza Liyah.
- Oké! - bólintottunk.

A rock istennő  <Michael Clifford ff>Where stories live. Discover now