Eltelt 3 hónap. Aut és Ash itt töltik a hetet a nagy havazás miatt. A fűtés bekrepált, így majdnem 15 fok van a lakásban ha nincs meggyújtva a kandalló. De persze az emelet akkor is jégverem. Egész nap egy vastag Mikey féle pulcsiban, bundás tréningben és mamuszban vagyok. Már negy győgzzük fával ezt a hideget. Néha pár szomszéd ad egy-egy kis láda fát, mivel tudják hogy kismama vagyok és nem karják hogy a babáknak bajuk essen. És hamár a babáknál vagyunk! Nagyon szépen fejlődnek eddig azt tudjuk hogy az egyik kislány, de a másik két kis prüntyő nem helyezkedett úgy hogy lássuk őket. De amúgy eléggé vurgoncak már most. Egyenlőre még nem fájnak a rúgások, de azt mondták hogy majd később mikor nagyobbak lesznek. Na akkor mar nem ezt fogom mondani. - Kicsim! - jött be Mike a konyhából a nappaliba, mivel én épp ott melegszem. - Mit szólnál ha elmennénk kajálni a srácokkal? A kedvenc helyünkre! - ült mellém. - Mehetünk, persze. Csak atveszem a nadrágom! - álltam fel. Végül a pulcsit is lecseréltem, így már csak a kabátot kaptam magamra.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A kocsiban már ott ült Mike mikor kiértem, így a légkondi is ment, melynek következménye a meleg légkör volt. - Mehetünk? - kérdezte Mike. - Igen! - vágtuk ra mind a hárman egyszerre. Az út a macska kábézóhoz kellemesen telt. Igen! A macska kávézó a törzshelyünkké vált. Főleg Sütivel. Ő a perzsa cica, aki már eléggé megnőtt, de nagyon szeret.
