A rock istennő <Michael Clifford ff>

26.

Kezdte a nagynéném, akivel évek óta nem találkoztam, és eltiltotta tőlem az unoka bátyámat. Haragban váltunk el. Engem okolt azért mert anyám olyan lett amilyen. Így ő is pont olyanná vált. Ekkor megcsörrent a telóm. Remegő kézzel vettem elő azt. A képen Ash mosolygós feje villogott. Egyből felvettem, és arrébb sétáltam, leülve egy székre. Mike intett Abi néninek, majd mellém sétált.
- Halló!
- Szia húgi! Sosem találod ki van nálunk! - mondta boldogan.
- Ki?
- Adam! Ide költöztek Adivel a városba. Azt mindja tegnap érkeztek, csak akkor még pint kórházban voltunk. De mire ide ért én már haza fele tartottam, mert lejárt a látogatási dő, így ő se tudott benézni hozzád. - magyarázta totál bezsongva. - Üzeni, hogy told haza a segged, hogy megszorongathasson. - nevetett.
- Ash...én...most találkoztam Abivel és jóformán pánikrohamom volt. - hadartam el, remegő hangon.
- Tessék? Hol vagy?
- Most indulunk a Pinky-ből Mike-val.
- Jól vagy?
- Fogjuk rá. Sietek haza.
- Oké. Vigyázz magadra.
- Rendben. - ezzel kinyomtuk.
- Mi történt? Ki volt a nő, és honnan ismeritek egymást? - kérdezgetett aggódva Mike. Mindent elmondtam neki a hazavezető úton. A házunk előtt egy fekete BMW állt. Mikeyval az oldalamon indultam el a házba. Bent ott volt Ash és Adam, akik nevetve beszélgettek. Érkezésünkre mind a ketten felkapták a fejüket. Basszus de helyes unokatesóm van. De ki az a csöppség a kézében?! Egy aranyos picilány volt az ölében. De ahogy közelebb mentünk megláttunk egy kicsivel nagyobb kisfiút, ahogy a kanapén alszik. Adam a kislányt átadta Ashnek, majd felpattanva hozzám sietett. Adam most kb. 22 lehet. 5 év van köztünk.
- Basszus, annyira hiányoztál. - ölelt szorosan. - Olyan szép lettél. El se hiszem hogy végre láthatlak. - tolt el magától, majd alaposan végigmért.