A rock istennő <Michael Clifford ff>

31.

Az ajtóban most Mikey állt. Fehér póló, fekete csőnaci és szintén fekete bőrdzseki. Szexi!
- Szia! - öleltem át a derekát.
- Szia, szépség! - mosolyodott el, miközben szorosan magához ölelt.
- Mehetünk? - nyújtja a karját, amibe bele is karoltam.
- Elmentem, nem biztos, hogy haza jövök! - kiabáltam. Még hallottam egy halk oké-t így el is indultunk.
- Van egy jobb ötpetem. - kezdte. - mi lenne ha piknik helyett elmennénk valahiva máshova? - kérdezte egy sunyi mosollyal, miközben sétáltunk.
- Mire gondolsz? - néztem rá kíváncsian.
- Az egyenlőre meglepetés. - mosolyodott el selytelmesen. Sokat sétáltunk, majd megérkeztünk a jégcsarnokhoz.
- Ugye nem? - kérdeztem vigyorogva. Imádok korizni, de sajnos ritkán adatik rá lehetőség.
- Ash mondta, hogy szeretsz korizni, így gonoltam, mivel a tulaj lóg nekem egy szivességel, beváltom azt. - mosolygott, átkarolva a derekam. - Na megyünk? - kapott a kezem után, majd húzninkezdett a csarnik felé. Bent Mike ide adta a jégkorikat, amikenk a felvétele után mentünk is a pályára. Michael kissé bizonytalanul csúszkált, még én nagy áhítattal jártam körbe a pályát.
- Na, sikerül? - kérdeztem mosolyogva, Mikeyhoz csúszva, mivel mêg nem mozdult el a szélétől.
- Aha. - bólintott, miközben a korlátot fogva totyogott.
- Te nem tudsz jégkorizni! - jelentettem ki.
- Az megeshet. - na meg eleshet. Jegyeztem meg magamban, poénosan.
- Segítsek? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem kell, köszi. Jól megvagyok én itt a korlátnál. - mondta, miközben olyan szinten szorította a korlátot, hogy ujjai elfehéredtek.
- Mike! - fogtam meg a kezeit, így kénytelen volt elengedni a kaoaszkodót. - Nyugi. Ne görcsölj rá. - mondtam nyugtatóan, majd elkezdtem őt húzni óvatosan a pálya közepére.
- Látod? Megy ez neked. - mosolyodtam el. A cégére egész jól belejöttünk, de mivel kezdtem fáradni, és a korink is átázott elindultunk haza, Mike-hoz.
- Nem érzem a lábaim. - nyavajogtam.
- Én se! - bólogatott Mike. - De otthon főzök teát és kiolvasztjuk a lábnak csúfolt jégkockákat. - mondta, de a végére mind a ketten nevettünk.