A rock istennő <Michael Clifford ff>

8.

- Elnézést. Anyukámnak nem szóltam a plusz óráról, és...hát...ő kicsit aggódó típusú... - mondta kínosan.
- Semmi baj. Megesik. - mosolyogott Miss. Fork. - De most támadt egy ötletem! - állt fel. Válasszatok ki egy számot amit mind a ketzen ismertek, és el lehet játszani dobon és basszusgitáron. - mondta a dobokhoz menve, majd a szétszedett darabokat össze rakta.
- Mondj egyet te, és megmondom hogy ismerem-e vagy se. - ajánlottam fel. Felsorolt végül számot, mire találtunk egy közöset, amit el is tudok játszani fejből. Én beültem a dob mögé, ő a gitárom vette a kezébe majd el is kezdtük. Nem osztottuk részekre, így végig egyszerre énekeltünk. Én énekeltem kicsit halkabban a végére, mivel már nagyon lihegtem, mert hát.nem könnyű a dobolás.
- Ez nagyon jó volt. - mosolygott Miss. Fork. - Michael, hétfőre be tudnád hoznin a Jet black heart kottás verzióját?
- Persze. - bólintott, miköz en óvatosan lerakta a gitárt. Nem hiszem el. Hogy lehet valaki ilyan óvatos? Nem mintba rossz lenne! Sőt, nagyon is jó.
- Rendben. - mosolygott a tanárnő. Még foglalkozott velünk kicsit külön külön is, de vége lett az órának.
- Gyerekek, pénteken akkor nem lesz óra, mert nem leszek. Hétfőn találkozink. - mondta majd ő is elkezdett pakolni. Én a gitárom vissza tette a tokba, majd azt a hátamra kapva indultam meg ki a teremből, Mikeyval a nyomomban.
- Ez a te gitárod volt? - kérdezte nagy szemekkel.
- Aha. Mikor elöször jöttem, akkor tudtam meg hogy nincs basszus gitár. Igy kezdtem el dobolni. És azt meg megjegyezném hogy 11 éves voltam. Aztán 15 évesen kaptam nagytatámtól ezt a gitárt, és azóta mindig behozom. - meséltem, miközben a lerakva a gitár tokot felkaptam a táskám, majd arra vettem rá a gitárom. Az udvarra kiérve egy vékony hang csapta meg a fülem.
- Mikeyyy!!! - hallatszott egy kb. elsős vagy másodikos gyerek hangaj, majd egy aprócaka szőke kislány kezdett Mike velé futni. A fiú mosolyogva gugolt le, széttárva a karjait, amibe a szőke ciklon bele is vetette magát.
- Szia törpém. - állt fel, a kicsivel az ölében. Kis édesek.
- Mikey, ő ki? - mutatott rám.
- Ő...Ő egy nagyon kedves lány. - mosolygott, kissé pironkodva.
- Asa vagyok. Na és te, picúr? - mosolyogtam. Imádom a gyerekeket.
- A nevem Alice! - kondta büszkén.
- Alice, gyere megyünk be! - hallatszott egy női hang, aki valószínüleg Alice tancsia volt. Mikey le is tett a kislányt, majd még egy utolsó ölelés után, Alice vissza szaladt a többiekhez.
- Ő a húgod volt? - kérdeztem mellette sétálva.
- Nem. Nincs testvérem. Nyaranta bébiszitterkedek náluk, és nagyon megszerettük egymást. - mesélte mosolyogva, usebre dugott kézzel.
- Nagyon aranyos a kislány. - mosolyogtam.
- Igen. - mondta halkan, bólintva. Én nem haza, hanem Lukehoz mentem, így elég sokáig együtt mentünk. Pontosabban még Lukehoz nem értünk. Úgylátszik Mike Luke új szomszédja.
- Itt laksz? - mutatott a sárga házra, ami a beteg barátocskámé.
- Nem, én az utca másik felében lakok. Itt Luke lakik, csak ő beteg. - magyaráztam.
- Á, éttem. Hát akkor én megyek. - biccentett az ajtajuk felé. - Szia!
- Pá! - intettem, majd csengettem Luke ajatajánál állva. Nem kellett olyan sokat várjak mikor egy kissé sápadt, dagadt és vörös orrú Luke nyitott ajtót.
- Hátte? - mosolyodott el, beengedve a lakásba. Letettem a ciccaim, majd se szó se beszéd átöleltem Lukeot. Pontosabban a derekát, mivel csak a mellkasáig érek.
- Köszönöm az ajándékot. - szorongattam meg őt, mint egy plüssmackót.
- Istenem, Asa. Ne mondd hogy csak azért jöttél el ide megfertőződni, hogy megköszönd azt az apróságot.
- De nekem sokat jelent azaz apróság. - fúrtam fejem a válába. - Főzzek neked teát. - néztem fel rá.
- Nem kell, hagyd csak anyum mindjárt úgyis haza ér. És szerintem te is mehetnél, mert szülinapod van! - mosolygott.