Kicsik hamar vissza aludtak, így egy kicsit tudtunk egymással is foglalkozni, ami persze abból állt hogy a kis fotelkébe ülve, Asaval az ölembe faltuk egymást.
- Nem...vagy...éhes? - kérdeztem az apró csókokat megszakítdatva.
- Egy kicsit még igen, de nem pont azelőtt ettem, hogy felkeltél volna.
- Akkor hívok egy nővért, hogy ügyeljen a kicsikre meg mi eszünk. Oké! - kerdeztem az oldalát cirógatva.
- Oké. - nyomott még egy apró puszit ajkaimra, majd felállva megnyomtuk a nővérhívót, és miután szóltunk neki lementünk a büfébe. Ott megkajáltunk rendesen, majd vissza mentünk a kicsikhez akik ugyan abban a pozícióban aludt. Megköszöntük a nővérnek, majd mi is ledőltünk egy kicsit.
Végül sikerült rábeszélnünk a dokit hogy hamarabb engedjen ki, igy két nap múlva már otthon is voltunk.
- Szóltam a srácoknak, higy ma ertem haza a kicsikkel. Eggyik se látta a híreket, úgyhogy nem tudják hogy te is ott leszel a baba üdvözlő partin. - ekkro csengettek. - Menj fel! - súgtam, mire ő bólintva felszaladt az emeletre. Az ajtóban Luke és Calum állt.
- Teee! Te...Te! - kezdte Cal
- Mi az haver? - kérdeztem, egy kicsit hátrébb lépve, hogy bejöhessenek.
- Hol van? Hova bújtattad el? - kérdezte Luke.
- Kit? - néztem furcsán.
- Vajon kit? Asat te gyökér! Tegnap olvastuk a cikket! Szerencséd hogy Ash még nem tudja! A farkad is levágta volna! - magyarázott Cal.
- Fent van! És ne szóljatok Ash-nek. Meg akarjuk őt és Autum-t lepni, ha már titeket nem sikerült.
ESTÁS LEYENDO
A rock istennő <Michael Clifford ff>
FanficA a suli legmenőbb és legismertebb, de egyben a legkedvesebb lánya, és a legvisszahúzódóbb, legcsendesebb, legszerencsétlenebb fiú története.