A rock istennő <Michael Clifford ff>

21

De az ajtót nem csukta be így hallottam hogy aoámmal diskurál.
- Figyeljen, Mr. Irwin. A lánya ma sem volt hajlandó beszélni, és én nem is fogom erőltetni. Az a célom hogy segítsek, de így csak rontok a helyzeten. Holnaoról nem fogok bejönni, és a pénzét is vissza adom ha kell. - magyarázott a doki.
- Nem kell. Tartsd meg. Majd én beszélek a lányommal. - jajj, ebből semmi jó nem lesz. Apám ekkor be is lépett a terembe. Csendben leült az ágyam melletti székre, majd könyökét térdére támasztva hajolt kissé előrébb, majd megszólalt.
- Miért? Miért nem hagyod hogy segítsek? - nézett rám. - Mi olyan nehét azon, hogy elmondod a pszihológusnak mi történt. Ezzel csak neked lesz jobb. - kezdte.
- Ez nem igaz! - ültem fek mérgesen. - Nekem ettől egy kicsit se lesz jobb. A pszihológus nem adja tovább, nem mond véleményt, nem ismer, nem érez együtt, szóval ennyi erővel a négy fal között us kimondhatom a bajaim, de nem lesz jobb! Nem elég neked annyi, hogy elmondtam Ashtonnak és Michaelnek? Mert őket ismerem, véleményt nyílvánítanak, átérzik a helyzetem, és utána felvidítanak. - magyaráztam. - Tudod te hogy mennyire fájt? Nem. A pszihokógus tudja? Nem. Ash az ikertesóm, ő mindig mellettem van és együtt érez, még ha nem is tudja milyen volt. Mike meg majdnem átélte ezt. Mármint nem a megerőszakolást, henem a fájdalmat. Szóval légyszi, holnap inkább őket küldd be a pszihológus helyett, mert meg fogok őrülninha mégegyszer meglátom azt a csajt, a semleges arcával. - borultam ki teljesen.
- Csak jót akarok, és ha nem fejezed be ezt a gyerekes hisztit, akkor addig fog bejárni hozzád a pszohológus, még el hajlandó nem leszel beszélni a problémáidról! - elégelt meg ő is enegem, így dühösen nézett rám.
- Nem érdekel. Csak a pénzedet dobnád ki. És ez nem egy hiszti, hanem ez az én lroblémám! - Az EKG-m gyors ritmusban pittyegett, és éreztem ahogy elborul az agyam. A düh és a pánik eluralkodott rajtam. Megint arra naora csöppentem vissza. Rángatózta, sírtam, kiabáltam, majd minden elsötétült.