A rock istennő <Michael Clifford ff>

15.

Ekkor eszembe jutott a Jet black heart,a Mikey által énekelt szám. Gyorsan bírtam, a YouTube-ra, de nem találtám semmit. Majd talán rákérdek. Talán. Mikor 6:50-et ütött azóra elkezdtem készülődni. Fekete égő halálfejes pulcsi, fekete naci és majd lent felkapom a kényelmes csukám. Lent magamba eröltettem pár falatot, majd indultunk is a suliba. Ma se értünk oda valami korán de nekem ez annál jobb.
- Hé, Asa! - rohan hozzám Luke, nyomában Michaellel. - Tegnap miért nem voltál zenén? - kíváncsiskodott.
- És pénteken se voltál. - vágott közbe Mike. - Gondoltuk inkább tőled kérdezzük meg, mint Miss. Forktól. - magyarázta, mire csak egy nagyot sílóhajtottam.
- Kiiratkoztam zenéről. Már nem járok a szakkörre. - mondtam a szemükbe nézve, majd elsiettem mellettük, egyenesen órára. Luke szerintem tudja miért nem járok. De ha nem tudja az se érdekel. Jelenleg nincs kedvem senkihez és semmihez. És ez már nem csak a gitár miatt. A sok évi terorizálás most jön ki rajtam. Ezek után már azt se csodálnám a depresszióba esek. A nap rohadt lassan tel el. Otthon csak az ágyamban voltam és nem csináltam semmit a falbámuláson kívül. Nem tudok modtmár gondolni se a zenére. A hetek csak úgy teltek. Egre jobban magamba fordultam. Már március eleje van, itt a tavaszi szünet. Délután apám rendesen felcseszte az agyam a hülye ötletével.
- Figyelj, Asa! Ez így nem lesz jó. Felhívtam a suli pszihológusát, és megbeszéltem vele hogy keddenként suli után bemész hozzá egy órára. - magyarázta, mire bennem pillanatok alatt felment a pumpa.
- Még az hiányzik! Nincs az a valami ami engem erre fog kényszeríteni. Serinted ha itthon nem beszélek senkivel, majd egy vadidegennel fogok? Hívd fel a dili dokit, és mond le a találkát, mert én bizony nem fogom egy idegennek kiteregetni a magán életem! - ekadtam ki teljesen.
- Már pedig járni fogsz, mert nem fogom végig nézni azt hogy hogyan fordulsz teljesen magadba!
- Mondhatsz amit akarsz. Ha be is megyek akkor is csak kárba vész egy óra, mert én nem fogok semmit se mondani. Szóval vagy szólsz neki most, vagy pocsékoljuk az idejét. De ha nem akarsz velem haragba lenni akkor békén hagysz! - mondtam dühösen.
- Mi folyik itt? - jözt oda hozzám Ash. Csak vele beszélgetek rendesen, nap mint nap, de erről apa nem nagyon tud, mert reggeltől este 6-igy dolgozik. Azaz ő csak a depis és fáradt énemet látja, még Ash van hogy meg is nevettet.
- Apa rá akar kényszeríteni, hogy pszihológushoz járjak! - hadartam el.
- Ash mondd meg neki, hogy csak jót akarok. Rád hallgatni fog. - sóhajtott apám.
- Asa, apa csak jót akara. - mondta mire elkerekedtek a szemeim. Ekkor apára nézett. - Legalábbis ő ezt hiszi. Remélem tudod, hogy egy pszihológus nem fog segíteni. Főleg, hogy Asa nem nyílik meg csak úgy minden jött-ment emberkének. Szóval szeri tem is hanyagolni kéne ezt. És csak így mellékesen, Asa nem depressziós, hanem fáradt és csak simán kedvtelen. És az ilyen ötletek csak mégjobban elveszik az életkedvét. - fejezte be a kiselőadást, majd kézen ragadott és felhúzott a szobámba.