A rock istennő <Michael Clifford ff>

6.

- Nem kell külön feliratkozni, csak szólni a zene tanárnőnek. Jelenleg ketten vagyunk, én és Luke, aki beteg, így szerintem örülni fog ha te is jelentkezel. - mosolyogtam rá bíztatóan.
- Biztos csak ketten vagytok? - kérdezte kissé félénkebben.
- Igen. De hé, ennél a szakkörnél nincs ilyan hogy rossz. Nem nevetünk ki senkit, hanem segítünk. - mosolyogtam bíztatóan. - Na, mit szólsz? Jössz? - kérdeztem a terem előtt állva.
- Hát legyen. Kipróbálom. - mondta, mire a mosolyom csak nőtt. A teremben már ott volt Ms. Fork. A kedvenc tanárnőm. Ő a legkedvesebb az egész sukiban. A zenén kívül ő tanította az informatikát, de lenyugdíjaztatták, és így került hozzánk a seggfej tanárnő, akinek szerintem fizikai fájdalom jelest adnim a tökéletes informatika projektemre is csak 89 pontot adodd. Azt mondta azért nem ad 100 pontot, hogy nehogy elszáljunk magunktól. Utálom!
- Csókolom Ms. Fork! - mosolyoggam, oda menve az alacsony tanárnőhöz, nyomomban Mikeyval.
- Sziasztok! Luke? Ő merre van? - kérdezte kíváncsian. Luke mindig itt volt a plussz órán. Hogy az anyja még véletlenül se kérje kérje el az utolsó óráról úgy írta le az óra rendjét hogy a lémiát és a plusz zenét felcserélte, de persze a zenét mint tantárgy írta, azaz ha elmegy az hiányzás. Okos!
- Beteg. Egész héten nem fog jönni. - mondta szomorkásan. Így lemarad még egy ének óráról, mert pénteken is van. Igyazából van hétfőn, szerdén és pénteken. Ma szerda van.
- Ó szegény. És te? - nézett Mikeyra kíváncsian.
- A nevem Michael Clifford, új vagyok. Asa azt mondta hogy itt van ilyen zene plussz óra, és hát...kipróbalnám. - mondta végig az asztalt nézve, a plucsija ujját piszkálgatva.
- Ó, ennek nagyom örülök! - mondta boldogan. - Nálam az a szokás, hogy az első találkozáskor zene órán, vagy plusz órán, akkor megmutatják a diákok mit tudnak. Hogy hogyan énekelnek, vagy hogy milyen hangszeren tudnak játszani. - magyarázta. - Úgyhogy nézz körül és válassz jangszert. - mutatott körbe.
- Van basszus gizár? - kérdezte miközben szemével a termet pásztázta.
- Ni...
- Van! - szakítottam félbe a tanárnőt, majd oda adtam a gitárom, ami a falnak volt támasztava, Mikeynak. - Tessék! - mosolyogtam. A gitárt még reggel hagytam itt, mert itt alapjába véve nincs basszus gitár. De amikor megláttam Michael szemében a csillogást nem tudtam nem oda adni neki. Akkor inkább gyakorlom a dobolást. Azt úgyis rég csináltam. Ash-vel solt régen egy fullos dobszerkónk, de a szüleink kihajították. Mi gyűjtöttük rá a pénzt, kiskorunk óta, és mikor 14 évesen meg tudtuk venni nagyon örültünk. De hát csak másfél évet lehetett nálunk. Még nyaralni voltunk a szüleink eladták, és a pénzből elmentek egy szépségszalonba...