A rock istennő <Michael Clifford ff>

2/17

2021. május 19.
Kicsivel több mint öt hónappal később

- Mike! - kiabáltam neki a lépcső tetején állva. Már akkora hasam van, hogy jáeni alig tudok, és mivel sajna letört a lépcső korlátja ezért a lefele lépőzés egyáltalán nem megy.
- Jövök már szerelmem! - sietett fel a lépcsőn. Felérve belekaroltam a felém tartott kezére, majd óvatosan, a derekamat átkarolva segített lelépcsőzni. De amint leértünk erős fájdalom nyilalt az alhasamba. Két hét múlvára vagyunk kiírva, de a doii szerint nagy a koraszülöttség esélye.
- Mike! -kiáltottam vékony hangon, miközben újra összegórnyedtem.
- Nyugi kicsim, mindjárt a kocsinál vagyunk. - szorított egy aprót a kezemen. Fél óra múlva már a műtőben voltunk ahol császároztattak. Mivel Mike is bent volt ezért érzéstelenítve és nem altatva lettem. Mikor vége lett Mike boldogan csókólt meg majd az arcosra nézett.
- Két kisfiú, de a sort már egy csodálatos hölgyemény zárta. - mosolygott kedvesen, mire Mike és az én szemeim is könnybe lábadtak. Éreztem ahogy fáradok, ezért lehunytam a szemeim. Az álom egyből elragadott magával.

Michael Clifford sz.sz.

Sokkolva figyeltem ahogy kiküldtek, mert Asa szíve leállt. A srácok már a kórterem előtt álldogáltak és kérdeőn bámultak.
- Mi történ Michael? - nézett rám félve Ash.
- Asa szíve léállt. - mondtam ki teljesen megsemmisülve, majd egy a földre rogytam. Ash a hajába túrva hátrált, majd ahogy a székhez ért lerogyva rá zokogni kezdett. Autumn csak magához ölelte őt, miközben az ő szemei is könnyesek voltak, ahogy a többieké is.
- És az ikrek? - kérdezte Ash megtörten.
- Ők jól vannak - jelent meg egy apró mosoly az arcomon. Legalább ők jól vannak, és én mindent meg fogok tenni hogy ez így is maradjon.