A rock istennő <Michael Clifford ff>

39.

Az órák lassan teltek, én meg semmit sem fogtam fel az egészből. Nem érdekelt semmi. Fred értünk jött a suli elé. Kérdezgetett, de nem nagyon reagáltunk rá. A napok teltek. Megpróbáltak varátkozninvelünk, de nem hagytam. Néha beszéltünk a fiúkkal, de nem sokat. Mindenki depizik, főleg Mike. Nem viseli jól egyikőnk sem.
- Asa, gyere enni! - kiabált Fered. Még mindig haragszok rá, és keveset beszélünk.
- Nem vagyok éhes! - kiabáltam vissza! Egész nap az ágyban fekszek és bámulom a plafont. Keveset tanulok, így az átlagom is romlott egy kicsit, de nem érdekel. Nem látom értelmét mostmár. Nincs értelme az életemnek nélküle. Ekkor kopogtak az ajtón.
- Ki az? - kérdeztem.
- Én vagyok! - hallottam meg Fred hangját.
- Mit akarsz? Mondtam hogy nem vagyok éhes! - kiabáltam ki. Mivel az ajtó kulcsra volt zárva, eszem ágában sem volt kinyitni.
- Bemehetek? - kérdezte.
- Nem! - adtam meg az egyszerű választ.
- Asa, ne csináld már! Örökre nem zárhatsz ki az életedből!
- Tudom, ezért zárlak ki csak 7 hónapot. Utána visszamegyek Sydneybe! - mondtam nemtörődöm stílusban. Csak egy sóhajt hallottam kintről, majd gondolom Fred elment. Este egy zuhany kíséretében feküdtem le. Még 3 hét és vége a sulinak, utána meg csak fél év. Fél év és újra láthatom őket. A napok rohamosan teltek. Az utolsó napokban járunk. Itt is meg lesz rendezve az évvégi bál, és nem is egy személy kért meg hogy vele menjek, de mindet visszautasítottam. Az éretségire csak lazán készültem. Tudom hogy át fogok menni, de nem erőltetem meg annyira magam, mint kéne. Úgy se akarok egyetemre menni. Csak menjek át az érttségin, oszt cső!