A rock istennő <Michael Clifford ff>

12.

A fiúk és Lau nem sokkal utánam jöttek ki így indulhattunk is. Először Harryt raktuk ki, mivel ő nemugyan oda jár ahova mi, és utána minlettünk kirakva.
- Haza viszem Laurent, úgyhogy valamikor késő este érek haza, szóval ne várjatok ébren. Harryt ma egy osztálytársa kísér haza, mivel ők a szomszédaink. Legyetek ügyesek. - adott egy puszit a fejemre, még Ash-vel öklözött. Na ja, laza apánk van. Zsebre dugott kézzel haladta Ash mellett a suli kapuja felé, mikor megszólalt a suli rádió.
- Jó reggelt minden álmos diáknak aki itt van. Miss. Fork üzeni a zene szakkör diákjainak hogy holnap mégis lesz próba. És még mindig áll azbhogy akárki mehet bejelntkezés nélkül zenér, hétfőn, szerdán és pénteken. Köszi a figyelmet! - ezzel el is hallgatott.
- Mindjár jövök! - szóltam Ashnek, majd a zene terem felé vettem az irányt. Szerencsére ott volt Miss. Fork.
- Csókolom tanárnő! - eröltettem egy apró mosolyt ajkaimra.
- Szia Asa. Mi járatban.
- Ki szeretnék jelentkezni. - ezzel a mondatommal kissé lesokkoltam a tanárnőt.
- De hisz miért? Olyan ügyes vagy, és szereted is. Mi változott? - állt fel, majd aggódva kezdett kémlelni.
- Nem szeretnék róla beszélni. Csak ennyit akartam. Most mennem kell. - hadartam ek, majd kisiettem a teremből, egyenesen a lánymosdóba. Éreztem ahogy könnyek marják a szemem, de nem engedtem ki őket, hanem arcot mostam. A vizes arcom a pulcim ujjácal töröltem meg. A pulcsi hosszú ujja szinte már az egész kezem eltakarta, annyira lehúztam. Vissza mentem Ashhez, aki mikor mellé értem átkarolta avvállam, így fejem az ő vállár döntöttem. Ash épp Calummal és Michaellel beszélgetet. Az utóbbi már nem volt annyira félénk, és azt is kiszúrta hogy baj van.
- Asa, beszélhetnénk? - intett a fejével oldalra, mire bólintottam, majd követtem.
- Baj van? Sokkal nyúzottab vagy mint tegnap. - kérdezte, miközben kezeit a zsebébe mélyesztette.
- Tudtad hogy apád feleségül fog venni egy rohadt irritáló nőszemélyt? - tettem fel a kérdést.
- Sajnos. - rázza meg szomorúan a fejét. - De te ezt honnan tudod?
- Úgy hogy az az irritáló nőszemély az anyám. - mondtam ki kerek perec.
- Várjunk csak! Az a nő aki engem terorizál, az a te anyád? - kerekedtek el a szemei, melyekben a félelem sugara csillant meg.
- Téged terorizál? Fhúú, ma lesz néhány szvam hozzá. - kezdett a szomorúságom dühvé válni. - mit csinált?
- Tönkre teszi a legértékesebb cuccaimat, többszöt is megútött, és eltépte... - itt könnyek gyűltek a szemeibe. - Eltépte azt a képer amin anyámmal vagyunk rajta. Darabokra szaggatta. - itt lefolyt egy könnycsepp az arcán. Nem tétováztam, szorosan magamhoz öleltem, mivel tudtam, hogy mi történt a családjával.
- A...a többi kép ami megvolt róla az apámnál van, és nem adja ide. Előhivatni meg nem hivathatok, mivel a lakásból se tehetem ki a lábam a tudta nélkül, és emellett valakivel mindig figyeltet, és sose tudom ki az... - fúrta fejét a vállamba.