"Van, akinek a könnye kicsordul a fényben, és van, aki elrejtőzik könnyeivel a sötétben."
- Rabindranath Tagore
~ Dolor voluptatis comes est.
Helyezések: 1# in kooktae (2020.03.03.)
1# in kooktae (2020.08.10.)
Started: 20...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mozdulatlanul figyeltem a gyönyörű fiút, akinek könnyű tincseibe kapott a szél, megtáncoltatva azokat. Simogatták angyalarcát, amelyet a nap narancssárgás színei festőivé varázsoltak. Lehunyt szemhéjai mögött ott bújtak azok az íriszek amikbe olyan régen beleszerettem, pillái árnyékot vetettek a szeme alatti sötétlilás árkokra. Ívelt puha párnái elnyíltak egymástól, ahogyan élvezte az utolsó sugarakat - azok amiket annyiszor ízlelhettem, s melyektől képes lettem volna elolvadni minden pillanatban. Karjait széttárta, lenge felsőjét hullámoztatta minden kisebb fuvallat, a fehér anyag mint egy visszavonulást jelző zászló lobogott szabadon.
Felrémlett bennem minden régi emlék: azok amikor a szülői figyelmeztetések ellenére huncutra szűkült szemekkel kacagtunk az esőben. A lábaim fájtak, nem voltam hozzászokva a rengeteg mozgáshoz, kimerült voltam, minden napra jutott valami, ami miatt képtelen voltam normálisan álomba szenderülni, mégis, ahogy a hideg ellenére meleg ujjaid az enyéimmel szövetkezve fonódtak össze, már nem éreztem a fáradságot. Futottunk, égett a tüdőm, de úgy hiszem ezt könnyedén elfelejtetted velem; mert lángra lobbantottad a szívem. Ezek a nyalábok sokkal erőteljesebben pusztították sejtjeim arra várva, majd összeraksz egyszer, elég volt egy pillantásod ahhoz hogy a világom megboruljon teljesen. A mozdulataid megigéztek, ámulattal csodáltam minden vonásod. Sosem értettem hogyan lehetsz ennyire gyönyörű és jó ember.
Bár tudtam volna, hogy a mosolyod mögött valami borzalmas lapult mindigis. Sohasem mondtad el mik voltak azok a gondolatok, amik gyötörtek téged éjszakákon át. Kínoztak és darabokra téptek, de mindig, mindig rejtegetted előlem. Elfelejtetted talán mennyire fontos voltál nekem? Itt vagyok és voltam, leszek is ha úgy gondolod rám szánnád az éveid. De csakis akkor, ha te is így érzel.
Emlékszel még arra, amikor először találkoztunk? Én igen. Képtelen volnék elfelejteni, és soha nem is akarom. Úgy ragaszkodom ahhoz a naphoz, mintha attól függne a létezésem.
Sziasztok! Remélem ez a kis történet is elnyeri majd a tetszéseteket 💜 Dolgozom a 'Nem számít' - on is, hamarosan remélem el tudom hozni nektek a következő részt abból is 🤭🏳️🌈 Ha tetszik akkor dobj kérlekcsillagot, hogy több olvasóhoz eljuthasson❤️💙
Kezdés: 2019. December
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
