Ne engedd el a kezem | VKOOK

22

Taehyung

Sokszor kívántam azt, bár beleláttam volna a fejedbe, egyenesen a gondolataid közé, de ez sosem történt meg; örök rejtély maradtál hosszú-hosszú hónapokig, amíg ki nem robbant belőled minden addig felgyülemlett érzelem, s könnyeid patakká, vízeséssé formálódva el nem mosták a létezésem, mocskos, bűnös valómat.

Megesküdtem volna neked, a szívemre tett kézzel is akár, hogy nem volt közöttünk semmi Jiminnel, és nem annak tudatában közeledtem feléd, hogy két vasat is tarthatok a tűzbe, aztán majd elfeledem, amelyikre nincsen szükségem. Az igazság teljesen más volt, de nem tudtam volna elmondani ezt neked, mert akkor sem hallgattál végig, amikor a fejemhez vágtál nagyon sok mindent, köztük meg nem értett érzelmeiddel, melyeket gondosan bezárva tartottál előlem; és most már értem, miért.
~~~
Szórakozni akartam aznap, kirángatni téged a páncélod rejtekéből - ahova még talán születésed idején zártad be saját magad -, hogy megismerhesselek, közelebb kerülhessek hozzád, és leláncolt szívedhez, amit akkor még nem láttam tisztán.

Őszintén, fogalmam sem volt arról, mi ütött aznap Jiminbe, mert nem volt szokása ily módon kisajátítani engem; ezt halkan, ennél jóval finomabban közöltem vele, majd ráztam le magamról karját, hogy a kis csapatunk legújabb tagjával törődhessek, beszéltessem, megmozgassam elgémberedett hangszálait, pont annyira, hogy megnyíljon, mint egy virág, mely ritkán hozott csak szirmokat - te voltál a legszebb élőlény a földön.

Hangod függőjévé tettél, azzá váltam elég rövid időn belül, mert hiába csak pár rövid szavacskát ejtettél elém, úgy vetődtem utánuk, mintha az életem múlt volna rajta. Biztosan megbűvöltél engem, ezért voltam képtelen elszakadni az elragadó orgánumodtól; úgy jártam, mint a hajósok az átkozott szirének énekével, csábítottál, mert ez a véredben volt; lehet tudat alatt történt mindez, és nem voltam képes haragudni rád.

- Nem is tudom.. - Motyogtad szemeid Jiminen tartva közben, mire kettőtök között kapkodtam a tekintetem; mi történt, amíg nem figyeltem?

- Ugyan, ez csak egy fagylalt, ne kéresd magad. Elnyalunk egyet. - Kuncogtam hangosan, karomat átvetve nyakadon, és figyeltem, ahogyan arcod bíbor színekbe borul, megállíthatatlanul váltál ennél is vonzóbbá, édesebbé; egy olyan nyalánksággá, amit lassan akartam elfogyasztani a fagylaltlabdák helyett, ízlelni, megkóstolni minden részletét.

- Hah.. Rendben van.. Csak egy gombócot kérek.. szépen. - Tetted hozzá, és úgy tűnt, elvártad, hogy meghívjalak, ami nem kerülte el a figyelmemet, mert így olyan volt, mintha randevúra hívtalak volna téged, ezért én álltam mindent - ez persze cseppet sem zavart, sőt.. Bele akartam csípni az arcodba, de nem tettem, és valamiért eszembe jutott, hogyan is indult az ismerkedésünk - a pofon helye, amit kaptam tőled, még mindig sajgott, de csak azokban a gyenge pillanatokban, amikor még távolabb kerültél tőlem; ezt nem éreztem akkor.

Nem löktél el magadtól, nem hátráltál, amikor hozzád értem, vagy átkaroltalak, csupán összébb húztad magad, mintha meg akarnál szűnni létezni, vagy elbújni kutakodó íriszeim elől, de ezzel párhuzamosan aznap többet láttalak mosolyogni, mint a magunk mögött hagyott időszakban összességében, ami miatt szárnyra kapott a szívem. Az, hogy a görbület, ami olykor húsos ajkaidon pihent, nekem volt köszönhető, végtelenül boldoggá tett engem is, így pedig egyre felszabadultabban ölelgettelek, mint egy szeretetre vágyó kiscicát; már csak az hiányzott, hogy dorombolj is nekem, de nem voltál olyan állapotban, nem voltam még oly jó cimborád - nem ismertél eléggé.

Nem kellett noszogatni téged, mentél, amerre én, követtél gondolkodás nélkül, és egyetlen morzsányi megbánást nem láttam rajtad, amiért ki mertél bújni a páncélod rejtekéből, és megmutattad magad a világnak, nekem és Jiminnek is, bár lehet őt a hátad közepére sem kívántad; legalábbis olyan gyilkos szemekkel méregetted olykor, hogy már azon morfondíroztam, mikor ugorjak közétek, mikor harapjátok át egymás torkát a pláza kellős közepén.

A csendes, néma gyűlölet ellenére, ami köztetek gyülemlett, hullámzott a levegőben, egészen jól eltelt a délutánunk, bár többségében én beszéltem, te pedig nagy szemekkel hallgattál, mintha azelőtt nem ismertél volna emberi beszédet. Furcsa voltál, szótlan, látványosan passzív, de nem bántam, mert amíg melletted voltam, a pulzusom az egekben járt, és valahogy nem is kellett tépelődnöm, csupán visszafognom magam, hogy ne hajoljak egy-egy gyengébb pillanatomban ajkaidra.

- Örülök, hogy velünk jöttél Kookie. - Mosolyogtam rád, legszélesebb, legédesebb vigyorom küldtem feléd, mire elkaptad rólam tekinteted, és a földet pásztázva taszigáltál odébb egy ártatlan követ.

- Köszönöm, hogy meghívtatok. - Suttogtad halvány kis mosollyal, mire erősen meg kellett kapaszkodnom a tudatomban, hogy ne olvadjak el azon nyomban, hogy ne hulljon szét a józan gondolkodásom miattad. Minden olyan tökéletesnek tűnt, amíg Jimin közbe nem szólt, gúnnyal, szinte megvető hanghordozással.

- Csak ő hívott. - Vonta meg mellé vállait, én pedig ismeretségünk kezdete óta először éreztem hatalmas késztetést, hogy minden erőmet bevetve mossak be neki egy hatalmasat, amiért szilánkosra törte ezt a fontos pillanatot, szétrobbantotta az idilli buborékot, mely óvva, dédelgetve vett körül bennünket.

- Lényeg a lényeg, hogy megismételhetnénk ezt a napot, csak mi hárman. Vagy ketten, ahogy neked jobb. - Érintettem meg vállad bensőségesen, hogy újra engem figyeljenek hőn vágyott, csillogó kiskutyaszemeid, amik állandóan a pokol legsötétebb bugyrába taszigáltak, hergelve engem, feltüzelve, vágyaim lökve a fellegekbe. Amikor pillantásod szövetkezett az enyémmel, megtaláltam saját magam, a rég elvesztett boldogságomat, azt az énem, mely szeretni akart téged, egy hozzád hasonlót, vigyázni rád és óvni örökre.

- Meglátjuk. - Bólintottál, én pedig már éreztem a siker mámoros ízét, dalra fakadtam volna, ha tudtam volna, nem néznél egy istenes baromnak, akit jobb lenne bezárva, kényszerzubbonyban tartani, mielőtt bárkinek is árthat. Mielőtt árthattam volna neked bármilyen módon.

Ha jól számolom, holnap utánra jövök nektek egy 'A szívemet adnám' résszel is, várlak titeket ott is szeretettel 🤟

👇
⭐