"Van, akinek a könnye kicsordul a fényben, és van, aki elrejtőzik könnyeivel a sötétben."
- Rabindranath Tagore
~ Dolor voluptatis comes est.
Helyezések: 1# in kooktae (2020.03.03.)
1# in kooktae (2020.08.10.)
Started: 20...
A folyosó kopott padlóján heverő tanszereim szedegettem össze, amit az osztálytársaim szórtak szerte széjjel. Ez nem volt újdonság. Fájt belegondolni mennyire mindennaposak voltak a hasonló megmozdulásaik, de igyekeztem nem törődni velük. Bántottak, mert nem olyan voltam mint ők, mindig másképpen gondolkodtam. Édesanyámék hiába irattak minden évben új iskolába, semmi sem segített. Mintha a gyermekbőrbe bújt szörnyetegek megérezték volna rajtam a félelmet. Egy bárány voltam a ragadozók között.
A szüleimnek sosem mondtam mennyire elegem van. Volt elég problémájuk nélkülem is, így hát inkább csöndben tűrtem, bár a sokasodó lila foltok és a szakadt ruháim árulkodóak voltak. Bár.. Én mindig csak mosolyogtam. Akkor is amikor az első ütések értek. Sajnáltam azokat, akik ezzel akarták kitölteni a lelkükben egyre növekvő űrt. Volt hogy hangosan felkacagtam, s annál döbbentebb tekintetek talán soha az életben nem fürkésztek csendesen.
Akkor láttalak először. Elhűlve álltál a folyosón, szorosan mellkasodhoz szorítva tankönyveid. Hiába álltak körbe legalább nyolcan és figyelt rengeteg balhéra éhes diák, csak téged láttalak. Íriszeidben olyan csillant, amit addig soha nem tapasztalhattam meg korábban. Együttérzés vagy sajnálat? Oly ritkán mutattak felém efféle érzelmeket hogy először nem ismertem fel. Azt hittem te is jót mulatsz rajtam.. Amíg le nem gördültek első gyémántcseppjeid. Ajkaid elnyíltak, a tanszereid a földre dobva hoztak felém lábaid. Nem tudtam levenni rólad a tekintetem. Felrepedt párnáim benedvesítettem és csak bámultalak téged. A következő rugással oldalamba hasító fájdalmat is elfelejtettem egy pillanatra, amitől újra elhasaltam a földön. Fejem megemelve igyekeztem magamba szívni a látvány minden negédes cseppjét. A kétszárnyú ablak mi mögüled eresztette be a korai erős napsugarakat hirtelen kivágódott egy erősebb szélroham miatt. Étcsokoládé sötétségű tincseidbe kapott az erős fuvallat megtáncoltatva azokat, s szinte láttam szárnyaid kirobbanni testedből. Gyönyörűbbet talán soha nem láttam még.
Egy földre hullt angyal.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Sziasztok! Meghoztam az újabb részt!🤭 Mivel több történeten dolgozom egyszerre, és több munkám is van lassabban érkeznek a részek de remélem kitartotok mellettem 💜 Köszönöm ha megleptek egy-egy csillaggal és véleménnyel☺️🥰 Legyen csodálatos hétvégétek!!
