Ne engedd el a kezem | VKOOK

4

Jungkook

A csend szinte megőrjített de nem volt mit mondanom. Pontosabban rengeteg mindent kérdeztem volna, de úgy éreztem egyik sem állja meg a helyét ebben a helyzetben.
A számomra ismeretlen fiú ujjbegyei olykor arcomhoz értek, ezzel ismeretlen érzések bontottak szárnyakat bennem. A kopott falú üres mosdóban visszhangzott ruhája minden apró susogása, a napfény gyéren világította be arcát amit most egy sebhely borított. Miattam hordta azt, akár egy árulkodó bélyeget.
A lámpák itt már régesrég kiégtek, így a halovány fényekre voltunk kénytelenek támaszkodni. Fogalmam sem volt róla, hogyan is vett erre rá tulajdonképpen.

A barna hajú előttem térdelt, csillogó szemei engem fürkésztek minduntalan. Kénytelen voltam elkapni a tekintetem, úgy éreztem mintha egyenesen a lelkemig látott volna azokkal a csodálatos íriszekkel. Mégis egész nap képes lettem volna elveszni bennük. Ha hamarabb tudtam volna miért vert a közelében ennyire hevesen a szívem, lehet sosem engedem hogy akár egy centiméterrel is közelebb kerüljön hozzám.
Amikor nem éreztem hogy pillantása felőröl és apró porszemmé zsugorodok a nyomorult helyiségben, tekintetem újból arcára vezettem.

Ha őt nem az angyalok faragták, akkor eddigi hitem a felejtés gödrébe taszítom.

- Fáj még? - Kérdezte meglepően mély hangján. Ugyan hallhattam már, mégsem tudtam felfogni, hogyan társulhat ez a hang egy ennyire törékeny alkatú fiúhoz.
Az 'elvitte a cica a nyelvem' enyhe kifejezés lett volna jelen helyzetben. Inkább passzolt ide a : 'némasági fogadalmat tettem és még a nyelvem is kivágtam' morbid története.. Apró vállvonással igyekeztem a tudtára adni, hogy ne beszéljen hozzám mert úgysem érdekel. Nem leszünk egyből barátok, csak azért mert elrángatott az elsősegélydobozért, majd a suli legelhagyatottabb mosdójába. Ami megjegyzem halkan, undorító.
- Hahh.. Mutasd az oldalad. - Nyúlt az engem fedő anyag után miután a földre dobta az elhasznált vattákat, mire szemeim tányérnagyságúra nőttek, azt hittem azzal a lendülettel pofánverem újra. Nem vette észre csendes tiltakozásom, ezért felhúzta bordámig a vastag felsőt, majd grimaszolva szisszent fel. - Nagyon csúnya. Ígérd meg, hogy elmész orvoshoz hogy megvizsgáljanak. Nagyon remélem, hogy nem repedt meg semmid sem.

Alsó ajkam beharapva pislogtam a fiúra. Borzasztóan haragudtam rá amiért a kérésem és engedélyem nélkül szólt bele a verekedésbe. A saját harcaim én akartam megvívni, és gyűlöltem ha segítenek nekem. Talán ezért is kapta azt a maflást.. Na meg azért hogy a többi sráctól ne szenvedjen el még többet. Ismertem a fajtájukat, belőle még a lelket is kirugdosták volna, ha nem lepem meg őket ezzel a szánalmasan gusztustalan lépéssel. De miért is akartam megvédeni?
Új iskola, új verések, új.. Új micsoda?

Annyira sok kérdésem volt, és ahogy teltek a másodpercek rádöbbentem, ezek nem is neki szólnak, sokkal inkább magamnak. De egyikre sem tudtam a választ.

Sziasztok!🤭
Hétindítónak hoztam nektek egy fejezetecskét. Nem, még nem szűntem meg létezni, igyekszem minden folytatással, de az ihletet sem eszik vagy isszák🤣
Na jó viccet félretéve, sokat dolgozom és sokszor amikor szívesen írnék nem úgy alakulnak a dolgok ahogyan kellene.. Szóval köszönöm hogy a nagyobb kihagyások ellenére itt vagytok velem 💜🏳️‍🌈🥰