Ne engedd el a kezem | VKOOK

10

Taehyung

- Ne mond, hogy nem érdekel a film.. Hónapok óta erre vártam, és ha nincs kivel elmennem.. Belehalok - Újból azokkal a hatalmas kiskutya szemekkel pislogott rám, de nem tudott meghatni, ezúttal nem, tartottam magam a tervemhez, így arcába tenyerelve toltam magamtól messzebb, miközben a folyosón menetelve igyekeztünk a következő órára.
Semmi kedvem nem volt elvonszolni magam egy moziba, hogy rengeteg csámcsogó és hangosan röhögcsélő ember között nézzem végig azt a filmet, amire én is régóta vártam.

- Pedig így van. - Folyamatosan fürkésztem arcát, hátha megpillantok egy jelet, ami egy kicsit is arra utal, elhitte, amit mondtam, bár el kellet ismernem, nem érveltem valami meggyőzőn.

- Én ezt nem veszem be, egy hülye interjú miatt kiszerettél a színészből? Ezt a marhaságot. - Rázta meg fejét vigyorogva, nem értette, miért voltam ezen fennakadva, amin tulajdonképpen nem is voltam.. Meg akartam várni, amíg le lehet tölteni azt a nyamvadt filmet, és otthon, nyugiban, vagy Jiminéknél meg tudjuk nézni, fetrengve, minden egyéb zavaró tényezőtől mentesen.

- Drága a jegy. - Próbálkoztam mással, hátha ez felém billenti majd a láthatatlan mérleget, de tévedtem. Ajkamba harapva igyekeztem visszafojtani a nevetésem, amikor huncut tekintettel könyökölt bordáim közé.

- Fizetem neked. - Csillantak meg szemei ravaszul, mondván: most megfogott, lebuktam és már nem ereszt a markából, én pedig egy vonallá préseltem össze ajkaim, jelezve nemtetszésemet, de mosolyogtam.
Mondani akartam még valamit, csak hogy ne higgye, ez a meccs eldőlt, ennyi volt, de lefagytam.

Alig pár lépésnyire álltál, és egyenesen engem bámultál, nem mintha ez zavart volna, ugyanis én is téged fürkésztelek zavart íriszeimmel, csupán az ok érdekelt, de nem kérdezhettem rá, a végén még azt hitted volna, zavar, ha észreveszel. Pedig kifejezetten jól esett, hiszen te voltál az, aki megtetszett nekem, mint egy újabb áldozat, de ez nem volt meglepő. Mindig újabb fiúkat szemeltem ki, ám amikor kiderült róluk, nem melegek, továbbálltam, nem voltam feldúlt, nem fájt, csupán léptem előre.

-Takarodj a közeléből. - Lépett előre barátom, ekkor felocsúdtam a tekintetem fogvatartó sötét íriszeid okozta kábulatból, de nem elég hamar ahhoz, hogy közbeavatkozzak. Lökött rajtad egyet, szívem fájdalmasan dobbant egy hatalmasat, nem akartam, hogy újra bántanak téged.

- Jimin, állj le. - Kaptam el karját, szemeim gyengéd, de határozott szikrákat szórtak, figyelmeztetőn, ne merjen még egyszer kezet emelni rád.
- De megütött! - Kalimpált előttem aranyosan, mire a szívem újra felengedett, s már éppen nyugtatni akartam őt, amikor szavad pofonként csattant lelkemen.

- És? - Döbbenten pilláztam rád, nem sejtettem, miért voltál ellenszenves velem, hiszen nem ártottam neked, legalábbis halvány lila gőzöm sem volt, mivel érdemeltem ki, ezt a bánásmódot. Hab volt a tortára, húsos, kívánatos ajkaidon gúnyos mosoly ült, ami még inkább összezavart, egyszerre akartam egy óriásit lekeverni neked Chim helyett, és tapadni párnáidra, hogy addig csókoljalak, amíg meg nem fulladok.

A lendület, amellyel két irányba löktél minket engem a falhoz csapott, de meg sem éreztem a fájdalmat, képtelen voltam magamhoz térni; ez most mi volt?

- Mondtam, hogy ne próbálj vele jópofizni. Csak rá kell nézni, egy csepp jóindulat sincs benne. - Morgott a szőke hajú mellém lépve, amíg távolodó alakod figyeltem. Pedig éppen feladtam volna a magammal folytatott küzdelmet, hogy megkérdezzelek, jönnél - e velünk moziba, ezzel elismerve Jiminnek, valóban nem a pénz, vagy a kedv volt a probléma, de erre már nem volt semmi szükség. Még a nevedet sem tudtam, és ahogyan elnéztelek, az jutott csak eszembe, kaptam volna egy újabb szép pofont, elutasításod jeléül.
Na majd legközelebb.

- Miért érdekel annyira, mit csinálok? - Ciccegtem az alacsony fiúnak, miközben karom átdobtam a vállán, lazán, hogy haladjunk is a terem felé. - Ha jól emlékszem, te visszautasítottál. - Emelgettem meg szemöldököm, vigyorogva, mindig jól tudtam terelni a figyelmem a kellemetlen helyzetekről, ha barátomat szivattam - sajnos nem olyan értelemben, mert mint mondta is, nem volt meleg-, így ez akkor sem maradt el.

- Fúj.. - Lökte le magáról végtagom, holott megszokássá vált már nálunk az ilyen olyan taperolás, eddig nem is zavartatta magát ezek miatt, de pontosan a megnyilvánulása miatt még tovább akartam húzni az agyát.
Megpaskoltam igencsak formás félgömbjeit, tettemre megugrott mellettem, amin kellemesen kacagtam.
Elhülyültünk a teremig, kiborítva ezzel a diáktársainkat, talán a folyosókon császkáló tanárokat is, de hol érdekelt ez minket? Fiatalok voltunk és bolondok, ráadásul legjobb barátok, és ez lehetett a legpusztítóbb kombináció.

Azt hiszem, ma nem férek a bőrömbe. Most ontom a részeket, de aztán jön egy újabb zuhanás, és akkor jajj nem lesznek részek 🤣