꧁Egy Kisértet Csókja.꧂ [1.][2.][3.ÉVAD] [BEFEJEZETT]

1. Kezdetek.

Hétfő, Kedd, Szerda, Csütörtök, Péntek, Szombat és végül Vasárnap. Minden napom olyan egyforma, és annyira unalmasak. 
Mint ahogy mindig, úgy most is fent vagyok, az emeleti ideiglenes szobámban, és fekszem az ágyamon, közben nyomkodom a laptopomat. 
Hogy miért mondtam azt, hogy ideiglenes szobámban? 
Ugyanis nemsokára költözünk is tovább, pontosabban Bostonból, Washingtonba. Anyu kapott egy jobb állásajánlatot, és ahogy az eddigi munkáit, úgy ezt sem szalaszthatja el. Úgy véli, hogy végre megtalálta magát, az ingatlan ügynökök kis világában. Nem akarom hogy úgy hangozzon hogy nem hiszek ebben a pénzkereseti lehetőségben, de már olyan régóta költözgetünk össze vissza. 
17 éves vagyok, és egyetlen egy barátom sincs. Akit talán mégis csak barátomnak mondhatok, ő az öcsém, David. 2 évvel fiatalabb nálam, azonban őt nem érinti meg annyira a költözködés, csak legyen bekötve az internet, és neki ennyi elég is. Valóban eléggé kisigényű, ahogy apám mondaná, ha még élne. 
Apu 5 évvel ezelőtt halt meg Leukémiában. Hiába telnek múlnak az évek, ő napról napra csak jobban hiányzik!

Hirtelen kizökkentett a gondolat menetemből, a szobámnak egyik polcáról, lerepülő tárgya. Feltápászkodtam az ágyamról, és lassan odamentem, az említett dologhoz. Amint közelebb értem, már láttam is hogy egy toll esett le a földre. Leguggoltam, és magamhoz vettem, az említett tárgyat, Végül egy feliratot véltem rajta felfedezni. 

"Kezdetek.,,

-Kezdetek?- Suttogtam. -Minek a kezdete?-

-Madison!- Szólított anyu az ajtó túloldalán, és kopogtatott egyet kettőt, majd benyitott. -Be kell mennem az irodába. Ha szépen megkérlek elmennél a boltba és megfőznél? Későn fogok hazaérni, szóval nem lenne rá időm.- Adta le az információkat. 

-Persze.- Feleltem mosolyogva, közben felálltam. -Mit főzzek?- 

-Köszönöm szívem.- Mosolygott. -Lent hagytam a listát a konyhapulton.- Válaszolta. -Jók legyetek, majd jövök, puszi.- Zárta le a beszélgetést, és el is viharzott. 
Hát igen. Anyu az, aki folyton csak rohan, de nem lehet rászólni, hisz értünk teszi. 
Tekintetemet vissza szegeztem a kezemben pihenő tollra. 

Du. 14:00 óra

Kicaplattam a földszinti mosdóból, majd megfogtam a listát, hogy átvizsgálhassam, hogy mi is lesz majd a vacsi, azonban a lista fogta magát, és kirepült a kezemből. 

-Hát ez?- Néztem meglepetten, a már földön pihenő papír darabra. Az említett tárgy felé lépkedtem, végül lehajoltam érte, de ezúttal jobban megfogtam. 

Du. 14:42 óra

A bolt közepén állok, és fürkészem a lista tartalmát. 
-Paradicsom megvan, Tészta megvan, A hús is.- Figyelmesebben kezdtem újra olvasni a papírt. - Esküdni mernék, hogy a sajt is fel volt írva, és még egy két dolog.- Suttogtam magamnak, majd belenéztem a bevásárlókocsiba, és kikerekedett szemekkel páztáztam, a sajtot, és a többi dolgot a megvásárlásra váró holmik között. 
-Na ne!- Adtam hangot a döbbenetemnek, azonban kapcsoltam, hogy az emberek engem bámulnak. -Biztosan nem raktam én ezeket bele a kocsiba.- Némán hitegettem magam. 

Du. 15:38 óra

Amint hazaértem, lepakoltam a vásárolt holmikat a konyhapultra, közben igyekeztem elfelejteni, a boltban történteket. 
-David!- Kiabáltam fel az emeletre. Ő szokta általában a hagymát megpucolni és feldarabolni. -David!- Ismételtem meg a nevét, de válasz nem érkezett. Fújtattam egyet, végezetül elindultam az emeletre. Megálltam az ajtaja előtt, és kopogtam egyet kettőt. -David?- Benyitottam, azonban az öcsémnek hűlt helye. Rögtön kiszúrtam az asztalán egy táblát. Közelebb lépkedtem az említett tárgy felé. -Ó.. Tudom mi ez. Ez egy Ouija tábla.- Érintettem meg. -Ezzel szoktak szellemekkel beszélgetni.- Jegyeztem meg. -De Davidnak miért van ilyene? És honnan szerezte?- Vontam fel szemöldökömet. 
Ekkor hirtelen megmozdult a planchett. 

-Istenem!- Szólaltam fel, és a számhoz tettem a két kezemet.