꧁Egy Kisértet Csókja.꧂ [1.][2.][3.ÉVAD] [BEFEJEZETT]

Epilógus.

10 évvel később.

Jack és én közelebb költöztünk a városhoz, hogy közelebb lehessünk a kórházhoz, és a rensőrséghez, na és persze az általános iskolához, ahova a pici lányunk jár, Cassidy. Még csak 6 éves, de már kész hölgy! Gyönyörű kék szemeiben ott lapul mindkettőnk szeme színe, szőke fürtjeit pedig tőlem örökölte. Amikor ránézek, olyan mintha a kicsi én-t látnám.

-Mikor jön ki Papa?- Nézett ránk szépségem.

-Most jön kincsem!- Felelte Jack, és felnéztem az elvonó kapujára. Elindultunk Jack apja felé, majd határtalan örömmel fogadtuk őt.

-Hát eljöttetek!- Mosolygott, és leguggolt. -Hát szervusz szépségem!- Ölelte át egyszem unokáját!

-Na menjünk!- Monda Jack. -Már várnak ránk! A tiszteletedre egy nagy ebéddel készültünk.- Mosolygott apjára.

-Jól van fiam!- Átkarolta fiát, és vállon fogva sétáltunk az autónkhoz.
Hát igen, ez a mi kis családunk! Kicsit furcsa, de számunkra a legtökéletesebb!
Azért vagyok én a legboldogabb nő a világon, mert egy nagyon szép családom van, és sok gyönyörű képességem, amivel segíthetem az Élő embereket, Jack pedig a Holtakat. Egyszem lányunk is örökölt tőlünk pár dolgot, de ahogy nől, úgy fog kiderülni, hogy milyen áldásokat is kapott!

-Megérkeztünk!- Szólaltam fel, és kivettem a slusszkulcsot az autóból. A Családunk többi tagja, már kint várt minket az udvaron. Örömmel fogadták az Apukát. Mindannyian átöleltük őt.

-Még nem késtünk el ugye?- Kérdezte, a kapuban álldigáló Oliver, és Kate, na és persze egyszem kisfiúk Jeam.

-Dehogyis! Gyertek csak.- Mondtam, majd megjelentek Oscar-ék is Amelia-val, és persze Oscar anyukája. Kell ennél több a boldogsághoz? Felnéztem a gyönyörű kék égre. Szeretlek apa!- Suttogtam.

The end

Köszönöm hogy eddig velem, illetve a történettel tartottatok!
Nehéz elengednem a storit, de hát eljött a vége, ahogy mindig mindennek!
A nagykönyvben ez volt megírva!
Sziasztok! 😘