꧁Egy Kisértet Csókja.꧂ [1.][2.][3.ÉVAD] [BEFEJEZETT]

2/5. Élők És Holtak Őrzői.

Ültem némán Madison ágyán, őriztem őt. Ahogy néha rápillantottam, egyre közelebb éreztem magamhoz őt. Természetfeletti kötelék született közöttünk, és minél inkább gondolkodtam ezen, annál inkább nem értettem. Nagyapám azt mondta, hogy a tábla vonz engem, de most sem a tábla mellett vagyok, csak érzem hogy a környezetemben van. Felálltam ágyáról, és elkezdtem bóklászni a szobájában. Nézegettem a képeket, amik a polcokon díszelegtek. 

-Jack.- Szólított nevemen valaki, én pedig a hátam mögé néztem. Madison apja volt. -Tudod miért Madisonhoz vezetett a tábla?- Közelebb caplatott felém. 

-Nem tudom.- Feleltem. -Miért?-

-Akkor elárulom mit tudtam meg. De nem akarom, hogy ez befolyásolja az ítélőképességedet.- Nézett mélyen szemeimbe, majd hirtelen Madison mellé termett. -Nézd meg ezt.- Mutatott a lánya jobb csuklójára. Pontosan a közepén volt egy érdekes, nap formájú anyajegye. Egy pont, körülötte kiágazó kisebb anyajegyek. Olyan volt, mintha a napot ábrázólná. 

-Ez olyan, mint egy nap.- Jegyeztem meg. 

-Igen.- Bólintott. -Most nézd meg te is a jobb csuklódat.- Mondta, én pedig úgy tettem ahogy kérte.

-Ez meg olyan, mint egy negyed hold.- Néztem rá értetlenül. -Mi olyan nagy dolog ebben?-

-Te még nem voltál a holtak földjén, ha nem tévedek. Nem igaz?- Érzéstelen arccal kérdezte. 

-Hát őszinte leszek, azt sem tudtam, hogy van olyan.- Még mindig értetlenkedve néztem rá, majd hirtelen kihúzódott Madison ágya alól a Ouija táblám. 

-Mit látsz rajta?- Kérdezte. 

-Hát.- Leguggoltam a tárgyhoz, de nem tudtam mit kellene néznem. -Mit kellene látnom?- kérdeztem, de mire felnéztem, Madison apja eltűnt. -Jó vicc.- Jegyeztem meg, majd felálltam, de a tábla mocorogni kezdett, és hirtelen megjelent rajta egy hold, és egy nap. -Mi a fene.- Suttogtam, és leguggoltam a tárgyhoz, ezt követően megjelent rajta egy írás, de egészen kicsi volt. -Nap. Az élők őrzője. Más néven a Fény Angyala.- Felvontam szemöldököm. -Hold. A Holtak őrzője. A holtak földjén, a fényhozó.- Szólni nem tudtam. -Ez mégis mit akar jelenteni?- Meredtem a táblára. Amint Madison ébredezni kezdett, a tábla visszahúzódott az ágya alá. Felálltam, és oda teremtem az ajtóhoz. Néztem őt, ahogy lassan nyitogatta a szemeit. Magához vette a telefonját, valamit nézett rajta, végül vissza rakta az éjjeliszekrényre. Kimászott az ágyából, elindult az ajtó felé. Áthaladt rajtam, majd távozott az említett tárgyon túlra, de egy pillanatra megállt, és a vissza nézett. 

-Éreztél engem?- Kérdeztem, majd mellé teremtem. -Menj reggelizni!- Suttogtam, ő pedig elindult lefelé az emeletről. -Okos kislány!- Mentem utána. Egyszerűen érzem, hogy érez engem. Egyszerűen tudom, hogy tudja hogy valaki van vele. 

Amint leért az emeletről, köszönt a családtagjainak, majd leült a konyha asztalhoz, ahol már várta őt, az édesanyja által egészítette reggeli. Végignéztem rajtuk, végül David mellé teremtem. 

-Vigyázz a nővéredre, amikor én nem tudok!- Suttogtam, próbáltam befolyásolni. Már hittem benne, hogy képes vagyok hatást gyakorolni az élőkre, de legfőképpen Madison-ra. 

-Madison drágám. Olyan csendes vagy, és annyira szomorúnak tűnsz. Minden rendben kincsem?- Aggodalmaskodott édesanyja. 

-Igen anyu. Minden oké. Nincs semmi baj. -Mosolyogott, végül beleharapott a vajas pirítósába 

-Gyerekek.- Szólalt fel az anyuka. 

-Mikor kezdjek el pakolni?- Kérdezte David. 

-Jaj kicsim. Ennyire tudod már, hogy mit akarok mondani?- Kérdezte szomorúan. Leültem Madison mellé, és csak fürkésztem, az arcába lógó kósza hajtincsét.