꧁Egy Kisértet Csókja.꧂ [1.][2.][3.ÉVAD] [BEFEJEZETT]

3/1. A Váratlan Vendég.

Vasárnap. Du. 16:31 óra.

2 hét teltel azóta, amióta Washingtonba költöztem, a családommal. Új kezdet, új élet!
Egy elég szép kis házban telepedtünk le, mondhatni olyan, mint egy kisebb kastély, legalább is számomra. Rengeteg szoba van, és mindegyik szinte frissen vannak festve. Az én szobám, az emeleten található. Ahogy belépünk a bejárati ajtón, három méterre találhatjuk a lépcsőt. A bejárati ajtótól balra fordulva, találhatjuk a konyhát, ami amolyan amerika stílusú. Hófehér konyhabútorok, némi ezüst színnel vegyitve. A konyhapult is ilyen, csak annak a munkalapja, márványozott. Visszatérve a bejárati ajtóhoz, attól jobbra fordulva, pedig a nappalit láthatjuk. A butoraink mondhatni vadi újak. Fekete bőr kanapé, előtte egy üveges dohányzóasztal. Az asztal két oldalán, szintén fekete színű foteleket találunk. A kanapéval szemben pedig, a Tv díszeleg. Ugyanezen az oldalon maradva, a lépcső mellett, a fürdőszoba lelhető, és jó pár szobabútor, amik tele s tele vannak a családi képeinkkel. Az emeletre visszatérve, összesen négy szoba van. A lépcső tetején állva, jobb oldalra elindulva, vannak elhelyezve a szobák. Az első anyáé, a következő a vendégszoba, az azutáni az öcsémé, a végén található szoba pedig az enyém, és persze az én szobámhoz tartozik egy mosdó, aminek felettébb örültem. Mesélve egy kicsit az én "búvóhelyemről." A falak barack színűek. Az ajtóval szemben jobb oldalon, található az ágyam, pontosan a falhoz beékelve. Az ágyam mellett, egy kis éjjeliszekrény található, felette egy ablakkal. Ezek mellett az íróasztalom, rajta a laptopommal, egy kis lámpával, és egy családi fotó, na és persze a kis forgó gurulós székem. Az említett berendezések mellett, hatalmas döbbenetemre, de van egy piano, felette pedig szintén egy ablak. Nem sokkal messze tőle található a fürdőszoba. Az ágyammal szemben található a ruhásszekrényem, és mellette pedig két kisebb szekrényem.

-Hát ez lenne, az én kis birodalmam!- Mosolyogva néztem ismét körbe, a szobámban. A pianóra vetve pillantásom, kedvem támadt játszani rajta egy kicsit. Felálltam az ágyamról, és oda caplattam hozzá. Leültem elé, és felnyitottam a billentyű védőt.
-Mit is játszhatnék.- Morfondiroztam, végül bevillant. A Gorillaz-tól, a Melancholy Hill-t. (Zene a fejlécben.) Csak játszottam és játszottam. Nagyon régen hallottam már ezt a számot, pedig mindig is imádtam.

-Nagyon szépen játszol!- Jegyezte meg valaki, a hátam mögött. Megfordultam, és kikerekedett szemekkel pásztáztam, az ajtóban álldigáló srácot, karba font kezekkel, az ajtófélfának dőlve.

-Oliver!- Mosolyodtam el. -Szia!- Odamentem hozzá, és átöleltem. -Hát te?-

-Tegnap érkeztünk a családommal. Már azért nagyjából ki pakoltam a cuccaimat, de gondoltam meglátogatlak. Anyukád engedett be. - Mosolygott.

-Nem hittem volna, hogy emlékezni fogsz a címre.- Nevettem fel gyengéden.

-Kérsz valamit inni? Cola, ásványvíz, narancs? - Kérdeztem, és elindultam a lépcső felé.

-Hát, a narancsot elfogadom.- Felelte, és követni kezdett a konyhába.

-Madi szivem. Megkérdezted már Oli-t, hogy kér-e valamit?- Kérdezte, a konyhában sürgő forgó anyukám.

-Igen anya, most akarok neki adni üdítőt.- Feleltem, és kivettem a fridzsiderből az említett italt, és a konyhaszekrényből két poharat. Tele töltöttem őket, végül odaadtam neki az egyiket.

-Köszi.- Mondta, és bele is ivott.

-Oliver. Itt maradsz vacsorára?- Kérdezte anyu, én pedig majdnem kiköptem az üdítőt.

-De anya!- Szóltam rá. -Így le rohamozni..- Félbeszakított Oliver.

-Nagyon szívesen!- Felelte mosolyogva. -Köszönöm a meghívást!- Mondta, én pedig megpillantottam az öcsémet az emeleten, aki vigyorogva hátat fordított nekem, majd a két karjával átölelte magát, és azt szimulálta, mint ha csókolozna valakivel. Amint visszafordult, szúrós szemeket meresztettem, de Oliver rám nézett, én pedig mosolyogni kezdtem. Amint ismét elpillantott, visszanéztem öcsémre.

-Kinyírlak!- Tátogtam.

Du. 18:42 óra.

-Jó étvágyat!- Mondta anyu.

-Köszi neked is!- Feléltük.

-És mesélj csak Oliver.- Kezdett bele, a velünk szemben ülő öcsém. -Elhivtad már randizni a nővéremet?- Azt hittem, hogy megfulladok a rizstő. Az asztal alatt jó nagyot rúgtam a lábába, ő pedig felszisszent.

-David, ez nem tartozik rád!- Állt ki mellettünk anyu. Ez volt eddig, a legkellemetlenebb vacsorám, azt kell hogy mondjam. Vacsora után, kikisértem Olivert.

-Köszi a vacsorát!- Mondta az ajtóban állva.

-Szívesen!- Feleltem. -Hát akkor. - Köszöntem volna el, de ő ismét a szavamba vágott.

-Madison. Eljönnél velem valamikor randizni?- Mosolygott.