꧁Egy Kisértet Csókja.꧂ [1.][2.][3.ÉVAD] [BEFEJEZETT]

2/8. A Kényszer Szakítás.(2.Évad vége.)

Amint visszatértem Madison szobájába, hatalmas gyengeség uralt el. Nem tudtam megállni a lábamon. Kitántorogtam az ajtaján keresztül, mert kinyitni se tudtam volna. Az emeleten állva láttam, Madison-ék Édesanyját összeesni, a nappaliban. Rögtön oda teremtem, hiába volt hatalmas a lelki fáradtságom.

-Ó ne!- Szólaltam fel. -Valaki segítsen!- Ekkor megláttam David-et. Rögtön összetört a látottaktól. Észrevettem a földön egy üres gyógyszeres dobozt. Vissza teremtem Madison szobájában, már láttam hogy ébren van. Kihúztam a táblát az ágya alól.

-Szólnom kell David-nek!- Mondta, és kipattant az ágyból. Belerúgott a táblámba. -Az istenit!- Szisszent fel. -Hát ez meg?- Leguggolt, és én is azt tettem.

-Madison! Sietned kell!- Próbáltam neki mondani.

-Mit keres itt a tábla?- Kérdezte, én megfogtam a planchet-et. Láttam rajta hogy nem kicsit megijedt. -Jack, ha te vagy az, ez nem vicces! Miért kísértesz?-

Próbáltam a planchet, betűről betűre csúsztatni, de már alig volt energiám. -Madison.. Segítened kell, de most nem nekem!-

-Akkor mégis kinek Jack?- Kétségbeesetten nézett a levegőbe.

-Madison!- Üvöltötte David. Mad kirohant a szobából, én pedig a nappaliba teremtem. Láttam rajta hogy sokkolta a látvány

-Anya!- Kiabálta. Lerohant hozzánk, majd letérdelt az édesanyjához, és sírva fakadt. -Anya térj magadhoz!- Gyengén rázni kezdte a vállait.

-Én.. Én csak.- Dadogva próbálta elmondani David, hogy mit látott. -Éppen jöttem le az emeletről, amikor megláttam hogy itt fekszik.- Remegett a félelemtől. -Él még?- Elsírta magát.

-Igen él! David, azonnal hívj mentőt!- Utasította Mad.

-Madison..- Suttogtam.

-Jack ne most kérlek!- Sírva kért, én pedig megérintettem a vállát. Egyszer csak rám nézett. Nagyon meglepődtem, és ahogy elnéztem ő is, végül felsikoltott. -Ezt most álmodom?- Lepillantott édesanyjára. -Megőrültem!- Közölte, és csak sírt. Az anyukája teste mellé teremtem.

-Madison.. Ezt nem álmodod, és nem őrültél meg. A tábla ragaszkodik hozzád, csak ezért láthatsz.- Hadartam, és az édesanyjára néztem.

-És David?- Felpillantott a testvérére, majd vissza anyukájára.

-A tábla téged választott!- Adtam válaszul. -Nyugodj meg, nem lesz semmi baja. Látod azt ott?- Mutattam a kanapé mellett heverő, üres gyógyszeres dobozra. -Altatót vett be, csak egy kicsit sokat. Ha időben kiér a mentő, túléli.- Mondtam.

-A mentők elindultak!- Jelentette ki David

Amint kiértek a mentők, habozás nélkül tolták az autóhoz. Csak egy pillanatra vettem le a szememet Mad-ről, ő pedig elkezdett a járműhöz szaladni.

-Anya!- Kiabálta.

-Madison..- Szóltam utána, ő pedig abban a pillanatban elesett. Szellem létem óta, talán még soha nem dermettem le annyira, mint amikor megláttam Mad vérét, az aszfaltra folyni. A tesója és az egyik mentős, rögtön oda futottak hozzá. Mire észbe kaptam, már kint volt még egy mentő, és őt is elvitték.

-Csak nem te lökted el?- Kérdezte egy női hang, a hátam mögött.

-Miért? Talán úgy láttad?- Kérdeztem, és rá pillantottam a kérdezőre. -Alice!- Döbbentem le.

-Szia Jack.- Mosolygott. -Már azt hittem, hogy elfelejtettél.- Felém lépkedett.

-Elfelejteni téged? Aki egy hónapban tíz másik pasival csalt meg? Hidd el, nem volt olyan egyszerű. De az most meglepett, hogy meghaltál. De bocs most mennem kell!-