꧁Egy Kisértet Csókja.꧂ [1.][2.][3.ÉVAD] [BEFEJEZETT]

2/2. A Cserben Hagyás.

Péntek Du. 15:31 óra.

Vettem a bátorságot, és Amelia-ra hallgatva, eljöttem Oscar-hoz, hogy megbeszéljem vele a látottakat. Tegnap csak úgy elviharzott, engem pedig gyötörni kezdett a bűntudat, hogy bele kevertem egyetlen haveromat, Brian-al való háborunkba.
Sóhajtottam egyet, és becsöngettem. Oscar anyukája nyitott ajtót.

-Jó napot! Oscar itthon van?- Alig hogy feltettem a kérdést, megjelent az ajtóban ő is.

-Köszi anyu, innen átveszem.- Tessékelte el anyukáját.

-Rendben szívem. Szia Jack.- Megsimogatta a fia vállát.

-Csókolom!- Intettem be zavartan az ajtón.

Oscar megköszörülte a torkát. -Na mi van? Csak nem kell anyám is?- Karbafonta kezeit.

-Haver. Ne csináld!- Sóhajtottam. -Figyel, sajnálom! De akarom hogy tudd, hogy nem én kezdtem. Először Brian csavarta el Jessica fejét.- Mondtam, és beleturtam fürtjeimbe. -Csak ezután jött az ötlet, hogy megbosszuljuk Amelia-val.- Fejeztem be, a magyarázatot.

-Értem.- Motyogta. -Gyere be!- Invitált befelé a házukba.

Du. 16:12 óra.

Feküdtem Oscar ágyán, ő pedig ült a fotelében. Beszélgettünk, és elmesélte hogy sejtette azt, hogy Brian és Jessica között, lehet valami.

-És milyen volt?- Vigyorgott.

-Nem lett volna rossz.- Vágtam rá, és felnevettem.

-Haha. Bocs.- Kiröhögött. -Tudok időzíteni!-

-Hát az biztos.- Vágtam rá.

Este. 21:03 óra.

Éppen Tv-ztem a nappaliban, amikor apám végre hazaesett, és természetesen részegen.

-Szevasz fiam!- Kacagva tántorgott befelé. -Anyád hol van? Beszélnem kell vele!- Mondta

Felálltam a kanapéról. -Nem kell neked beszélned vele Apa. Neked egy józanító zuhany kellene, bár ahogy elnézem, egy kiadós alvás jobbat tenne.- Mondtam, és a karjai alatt átkaroltam, végül felvittem az emeletre, a hálószobájukba.

-Drágám!- Keltegette, az alvó anyámat, miközben majdnem összeesett a tartásom ellenére.

-Apa fogd be!- Suttogtam. -Vagy jobban akarsz inkább a nappaliban aludni?-

-Hagyjad csak szívem!- Mondta anyu, és felkapcsolta az ágya melletti, éjjeliszekrényen lévő kis lámpát. Elengedtem aput, ő pedig betántorgott a helyiségbe.

Este. 23:29 óra.

Mivel aludni nem tudtam, így magamhoz vettem, az Ouija táblát. Ráraktam az ágyam közepére, és összpontosítottam.
Tisztában voltam vele, hogy egyedül nem szabad használni, de akkor még nem fogtam fel, hogy mivel is játszom! Mind két kezem mutatóujját, rá helyeztem a planchet-re.
Sóhajtottam egy nagyot. -Nagyapa! Ha itt vagy, kérlek kommunikálj velem, a tábla segítségével. Beszélnünk kellene Apuról is!- Mondtam, utána pedig várni kezdtem, végül megismételtem a mondatot, de semmi sem történt. -Ez hülyeség!- Robbantam ki magamból hirtelen. Felálltam, és ott hagytam a táblát az ágyamon, inkább átültem a kanapéra Tv-zni. Nem sok idő után, arra lettem figyelmes, hogy valami leesett. Hátra néztem az ágyamra, és észrevettem, hogy a planchet a földön hever. -Nagyapa?- Kikapcsoltam a Tv-t, és visszamentem az ágyamhoz. Tovább próbálkoztam.

Így teltek el a napjaim. Egyszerűen senki nem tudott kicsalogatni a szobámból. Próbáltam kommunikálni nagyapámmal, egészen addig, amíg anyu meg nem elégelte. Annyira ráfüggtem a táblára, hogy az egészségem is ráment. Anyám erőltette, hogy adjam el a táblát. Hosszú kínkeserves unszolás után, nehezen de felraktam a netre egy hirdetést, és viszonylag hamar megvették. A zárkózottságom, ennek ellenére sem akart elmúlni, egészen addig a napig, amíg Oscar ki nem találta, hogy menjünk el Urbexelni, pontosabban keressünk egy elhagyatott helyet, ahol videózhatunk, régi tárgyak reményében. Hát nehezen, de rávettem magam. Tudatában voltam annak, hogy a nézőimet is nagyon elhanyagoltam!

Következő hét, Csütörtök. Este. 20:00-óra.

-A kinti felvételeket megcsináltam.- Jelentettem ki, majd Oscar és Brian, a régi lakótelepi házra nézték.

-Akkor menjünk be.- Mondta Oscar. Helyeseltünk, és elindultunk az épületbe. Azt terveztük, hogy nagyjából körbenézünk, aztán csinálunk egy két felvételt. Már a második emeleten jártunk, amikor Brian lökött rajtam egyet.

-Neked meg mi a bajod?- Vissza löktem, ő pedig a hátára esett.

-Hé fiúk!- Szólt közbe Oscar. -Talán nem itt kellene ezt!-

-De te is láttad, hogy meglökött. Nem?- Keltem ki magamból.

-Na mi van Jack? Csak nem berágtál?- Tovább provokált Brian. -Mondd akkor is bevoltál rágva, amikor megfektetted Amelia-t?- Sziszegte, és újra meglökött, én pedig hátra estem.

-Srácok!- Kiabált Oscar. -Fejezzétek be!- Amint kimondta, arra lettünk figyelmesek, hogy a mennyezet elkezdett morzsolódni.

-Mi a fene.- Motyogtam, és felálltam.

-Húzzunk innen!- Mondta Oscar.

-Igazad van! Ránk fog omlani.- Helyeseltem.

-Állj csak meg, mi még nem végeztünk!- Kiabálta Brian, és vissza rántott.

-Engedj el Brian!- Parancsoltam rá. -Később lerendezzük!- Erre ő abban a pillanatban, behúzott egyet. A mennyezet végül megadta magát, Brian otthagyott. Mentem volna utánuk, de egy betondarab rám esett, egy másik pedig a lábamra. Fel üvöltöttem a fájdalomtól.

-Jack!- Kiabálta a nevemet Oscar, és szaladt volna vissza segíteni. Brian csak ott állt, és azt sem tudta mit tegyen.

-Ne!- Felkiáltottam. -Segítsetek srácok!- Kérleltem őket, és ezt követően, a mennyezet teljesen beomlott. Brian elhúzta mellőlem Oscart, engem pedig betemetett a törmelék. A nagy fájdalmak közepette, elvesztettem az eszméletemet.