꧁Egy Kisértet Csókja.꧂ [1.][2.][3.ÉVAD] [BEFEJEZETT]

3/17. A Sorsunk Beteljesedett! [3.Évad Vége.]

-Nos igen? Miről akartatok velünk beszélni?- Kérdezte Oscar, és leült a velünk szemben lévő fotelba, anyukája mellé. Idegesen szorongattam a kis dobozt, végül nagy levegőt véve felnéztem rájuk.

-Tudom hogy furcsán fog hangzani, de Jack-nek és nekem, van egy különleges képességünk! Ahhoz hogy ezt megértsétek, nyitottnak kell lennetek!- Mondtam.

-Oscar.- Köszörülte meg torkát Jack. -Én, vagy is mi, beszéltünk apukáddal.- Mondta.

-Haha jó vicc!- Szólt közbe, és felállt.

-Nem viccelünk Oscar!- Vágtam rá, majd rápillantottam az anyukájára, aki látszólag semmit nem értett. -Tudom hogy nehéz ezt elhinni. De kezdem az elejétől, hogy megértsétek. Mi Jack-el, elmentünk a régi kissé faházhoz, ahol nyaranta összejártatok Jack családjával. Hangokra lettünk figyelmesek, és azt hittük, hogy egy hajléktalan van bent a mosdóban. Azonban nem az volt! Oscar, az apád volt az!- Fejeztem be mondatomat. -Ezt a kis dobozt küldi neked. Elmesélte nekünk, hogy a balesete napján volt a te szülinapod, de mivel sajnos meghalt, így nem tudta neked átadni az ajándékodat!-

-Na ezt én nem hallgatom tovább!- Vágott közbe Oscar.

-Fiam! Ülj le!- Szólt rá az anyukája. -Nem látod, hogy őszinték a szemei? Nem látod, hogy ez a lány nem pénzért csinálja amit csinál?- Mondta, Oscar pedig nehezen de hallgatott édesanyjára, és vissza ült a fotelbe.

-Szóval ebben a dobozban, az apád által rád hagyott ajándék van. Ő kérte hogy adjuk át neked.- Felálltam, és átadtam neki, majd vissza ültem. Mindannyian néztük őt, ahogy lassan kinyitotta azt.

-Istenem.- Szólalt fel az anyuka. -És tényleg megépítette.- Elkezdett sírni. -Hol találtátok meg?-

-A maguk szobájába irányitott minket Frank, és az egyik ruhás szekrény aljába volt elrejtve.- Feleltem.

-A balesete napja előtti éjszaka kiosont a házból, mert eszébe jutott, hogy a csomagtartóban hagyta az ajándékodat.- Tette hozzá Jack.

-Igazat mond!- Szólalt fel az Anyuka. -Emlékszem rá! Még meg is kérdeztem, hogy mit csinál olyan későn, de nem árulta el, csak kiment a szobából, én pedig visszaaludtam.- Mesélte könnyektől ázva.

-Apa.- Motyogta remegő hangon Oscar, közben a repülő modellt fogta, és fürkészte könnyes szemekkel.

-És megkért bennünket, hogy adjuk át azt az üzenetet nektek, hogy nagyon szeret benneteket, és hogy sajnálja a történteket!- Mondta Jack.

-Anyu.- Sírva nézett Oscar édesanyjára, majd átölelték egymást. Az én szemeimbe is könnyek szöktek, mert annyira szomorú, és megható volt ezt látni. Jack megfogta a kezemet, és reményteli, gyengéd mosolyt mutatott. Oda sétáltunk hozzájuk.

-Köszönjük!- Köszönték meg, végül átöleltek minket.

Sikeres küldetésünk után, még rengeteg ehhez hasonlóban volt részünk. Voltak nehezebb, és könnyebb ügyeink. Sok eltéved lélekkel is találkoztunk, akiket a holtak földjére kísért Jack, végül egy bizonyos időintervallum után, elküldte őket a fénybe. Nagyon sok szektát kerestünk fel, akik áldozat hozatallal, és szellem idézéssel foglalkoztak, de természetesen pénzért. Hihetetlenül nehezen tudtuk megakadályozni, a munkásságuk folytatását. De amint megértették, hogy ezzel csak hibát okoznak, és mi lehet az élő emberek sorsa, már is másképpen tekintettek ránk. Így teltek múltak az évek.

5 évvel később.

Miután leérettségiztünk, Jack belekezdett a rendőr iskolába, Oscar oldalán. Jómagam Orvosnak kezdtem el tanulni, és az életcélom nem más volt, mint hogy segíthessek a leukémiában szenvedő embereknek! Már csak apu emléke miatt is!

-Kicsim. Gyönyörű vagy!- Adta tudtomra anyu, könnyes szemekkel, miközben a tükör előtt állva, néztem a hosszú menyasszonyi ruhámat.

-El sem hiszem, hogy férjhez megyek!- Átöleltem anyut. -Jack és én.- Suttogtam. -Nem hittem volna, hogy majd a szellem fiú lesz a férjem, és ő fog majd az oltárnál várni.- Eltávolodtunk anyuval, hogy a szemeimbe nézhessen.

-Apád készen áll, az oltárhoz kísérni?- Kérdezte, én pedig oldalra pillantottam, és csak mosolygott rám apu.

-Igen.- Feleltem, szintén mosolyogva.

-Magatokra hagylak egy kicsit.- Mondta anyu, és adott egy puszit az arcomra, majd végül távozott.

-Hát eljött ez a nap is apu!- Sétáltam felé, könnyektől csillogó szemekkel.

-Gyönyörű vagy kincsem! Úgy nézel ki, akár csak anyád nézett ki az esküvőnkön.- Mondta büszkén. -Boldog vagyok, hogy itt lehetek, és hogy én kísérhetlek az oltárhoz. Biztosan nem félsz attól, hogy az emberek hülyének néznek, mert velem sétálsz ki?-

-Biztos vagyok benne apu! Tudom hogy erre vártál ilyen sokáig.- Feleltem, ő pedig könnyezni kezdett. -Büszke vagyok rád!- Mondta, és csókját lehete homlokomra, végül leengedte arcom elé, a fátylat. Karját nyújtotta, én pedig belekaroltam és elindultunk.

Amint meghallottam Alan Walker-től, a Faded című esküvői bevonuló dalt, amit egy pianon szólaltattak meg, kiindultunk apuval. (Zene a fejlécben)

Minden tekintet rám szegeződött. Tudtam hogy nem látják aput, viszont tudtam, hogy voltak akik érezték őt a templomban. Büszkén vonultam fel apámba karolva. Nagyon nehezen álltam meg, hogy ne sírjam el magamat, de erősnek kellett lennem. Amint odaértünk az oltárhoz, apu átadott Jack-nek, majd megveregette gratulálás képpen, a nemsokára férjem vállát. Jack mosolygott rá, végül előre fordultunk, és belekezdett a beszédébe a pap.
Amint ahhoz a részhez értünk, hogy megcsókolhat Jack, ő elemelte arcom elől a fátylat, és megpecsételtük házasságunkat, a várva várt csókkal. Ezt követően mindenki éljenzett, én pedig rápillantottam büszke apámra, aki az egyik ablakra pillantott, végül vissza rám.

-Ég veled kislányom!- Suttogta, és elindult a fény felé, végezetűl pedig lassan eltűnt benne. Sírtam, de mégis boldog voltam! Oda jöttek hozzánk gratulálni az emberek, mi pedig boldogan fogadtuk őket. Anyu William oldalán, Oliver Kate oldalán, Oscar Amelia oldalán, és a kis öcsém pedig Victoria oldalán. Mindenki öröm könnyekkel szemükben öleltek át minket.

Du. 17:41 óra.

A lakodalmunkon hallgattuk, a nekünk írt beszédeket, majd Jack is felment a színpadra.

-Készültem egy kis beszéddel, és szeretném ha meghallgatnátok!- Mondta, közben végig a szemembe nézett, én pedig mosolyogtam rá. -Eljön az idő, mikor a Nap nyugszik, a Hold pedig kel. A Hold vigyáz arra, hogy megőrizze mindenki nyugodt álmát, s mikor eljön az idő, a Hold nyugszik, hogy a Nap óvhassa mindenki életét, fennmaradását. Erőt ad az új Kezdetnek, és nyugalmat az emberiségnek. Vannak kik tudják, hogy miért is írtam ezt a beszédet, és vannak akik nem. De nem is a miértje a lényeg, sokkal inkább a házasságunk megszentelése miatt éreztem, hogy ennek a szövegnek meg kell születnie!- Mondta, én pedig megkönnyeztem. Mindenki tapsolt, köztük én is! Koccintottak az egészségünkre, ezután el kezdődött a zene, és mindenki táncolni kezdett. Jack lejött hozzám a színpadról, és koccintottunk. -Egészségedre szerelmem.- Megcsókolt. Nem sokkal később megszólalt a Gorillaz-tól a On Melancholy szám. -Táncolunk?- Kérdezte vigyorogva Jack.

-Jaj te.- Elnevettem magam. -Igen!- Feleltem, és leraktuk a pezsgőket. Megragadta a derekamat, a másik kezével pedig megfogta a kezemet, és csak táncoltunk.
Még mindig hihetetlen, hogy Egy Kísértet Csókja kellett ahhoz, hogy most itt táncoljak azzal a férfival, aki életem szerelme lett!

-Buuh!- Szólalt fel Jack viccesen, egy szellemet utánozva, és megcsókolt!

Még várható lesz, egy Epilógus rész! ☺️
Remélem, tetszett nektek a stori! Puszi.☺️

Bala emlékére!👻😽