꧁Egy Kisértet Csókja.꧂ [1.][2.][3.ÉVAD] [BEFEJEZETT]

8. A Tehetetlenség, Nehéz Béklyó.

Du. 17:56 óra.

A szobám nyitott ablakában nézelődve, szívtam magamba, az első olyan meghitt tavaszi illatokat, melyek éltető erejükkel tudatták, hogy már nem vagyok egyedül! Úgy fest hogy lettek barátaim!
-Ezt el sem hiszem!- Mosolyogtam az ég felé. Azonban kicsit bűntudatom volt. Valahol a világban van egy srác, aki az én segítségemre várt, és lehet már nem is él.
Hamar el is rontotta a gondolat a kedvemet, és rögtön magamhoz vettem a laptopomat, végül leültem az ágyamra. Beírtam a keresőbe Jack nevét.

-Na itt van egy cikk, és elég friss is, ahogy elnézem. Alig pár órás! Jack apjáról írnak. - Rá klikkeltem. -Meginterjúvoltuk Richard Brown-t, és mi lehetne igazabb, egy szülő szavánál? Úgy van, semmi! Richard elmondása szerint, a mai nap folyamán, fia Jack Brown, pontban 15:21 perckor magához tért. Kinyitotta a szemeit, és egy darabig csendben nézelődött, akár egy kisgyerek a kiságyában. Mondta az apa.- Megdöbbenve olvastam a cikket, azonban volt mellékelve egy videó is. -A videó megtekintése, gyenge idegrendszerű nézőknek nem ajánlott.- Értetlenkedve olvastam. -Mert mi lehet benne?- Ráklikkeltem a videóra, de amíg vártam, addig elolvastam azt a pár sort, ami a videó felett volt olvasható. -A videó a bizonyíték arra, hogy Jack sikeresen magához tért, azonban mindenkit megbotránkoztatott az ami történt! Jack Senkit nem ismert fel magad körül, csak egy nevet ismételgetett.- Döbbenten olvastam, majd pedig elindult a videó. -Ó istenem!- számhoz emeltem a két kezem. -Jack!-

-Fiam!- Szólalt fel az apja, és leült a fia ágyára. -Elsem hiszem hogy visszatértél!- Könnyei potyogni kezdtek az apának.

-Mad...- Nézett lassan körbe Jack. - Madi..

-Úristen!- Suttogtam. -Az én nevemet próbálja kimondani!-

-Madison..- Mondta, és a tekintete teljesen üveges volt. Lehetett rajta látni, hogy azt sem tudja hol van.
Könnyes szemekkel néztem végig a videót, és a szívem majdnem ketté szakadt.

-Istenem! Nem segítettem neki, pedig mind végig igaz volt, amit jelezni próbált! Nem hallucináltam!- Elsírtam magam. Könnyes szemekkel pillantottam a videóban lévő arcára, ahogy a nevemet ismételgette.
Miután sikerült megnyugodnom, észrevettem, hogy Facebookon érkezett egy üzenetem. Linda volt az.

-Hey Madi. Láttad az új cikket a Youtuber srácról? Magához tért, és nagyon durva! Képzeld, A te nevedet ismételgette.- Írta, én pedig ledermedve olvastam a mondatait.

-Vissza kell írnom.- Motyogtam. -Szia Lin. Igen láttam. Hát nem nagyszerű hogy magához tért? Ja láttam a videót, meglepődtem, hogy egy idegen srác a nevemet ismételgette! Hehe.- Ezzel le is nyomtam az Entert.

-Vajon mindenki láthatta a cikket?- Elgondolkodtam.

Kedd De 11:43 óra.

Éppen az ebédszünetemre indultam, amikor megállt előttem egy fiú, akivel még soha sem beszéltem.

-Szia Madison.- Köszönt érzéstelen arccal. -Tudod ki vagyok?-

-Szia. Nem!- Feleltem értetlenkedve.

-Jack vagyok!- Adta tudtomra, én pedig lesokkolódtam.

-Hát szia Jack, örülök hogy megismerhettelek, nekem most dolgom van.- Regáltam, és kikerültem őt.

-Madison?- Kérdezni akart valamit, azonban nem fordult felém. -Tudod milyen Jack vagyok?- Nem feleltem, csak elkezdett remegni a lábam.
Miért érzem ezt? Hisz ő nem lehet Jack Brown. Teljesen máshogy néz ki. Biztosan csak hülyére akar venni.

-Jack Brown vagyok!.- Fejezte be a mondandóját, és felém fordult.

-Haha ez vicces! - Karbafontam a kezeimet.

-Akkor egy kis bizonyíték, hogy higgy nekem.- Közelebb lépkedett hozzám. -Lila unikornisos pizsamád van.- Szavai hallatán elpirultam.

-Na jó Jack, ezt honnan tudod? És muszáj kikiabálni, hogy az egész suli tudja? Biztos az öcsém egyik idióta haverja vagy. Kopj le!- Hátat fordítottam, és indultam is volna tovább.

-Emlékszel, amikor Vasárnap hajnalban nem tudtál aludni? Anyukád lement hozzád, meleg tejet itattok, és a családi képeket kezdtétek el nézegetni.- Adta tudtomra, a hiteles bizonyítékot. Tekintetem könnybe úszott, és újra elkezdtem félni.

-Jack?- Kérdeztem bátortalanul, és felé fordultam.

-Madison. Most jól figyelj rám! Nincs sok időnk! Még nem vették észre, hogy újra kómába estem. Madison, csak te segíthetsz nekem. Tudatnod kell a szüleimmel, hogy vissza fogok térni, és hogy ne kapcsoljanak le a gépekről!- Hadarta.

-Jack..- Közelebb léptem hozzá. -De mégis hogyan csináljam Jack? Mondd miért nem tudsz visszatérni rendesen a testedbe?- Dadogva intéztem hozzá a kérdéseket.

-Madison, nincs sok időnk!- Felelte, és a vállaimra tette a két kezét. -A tábla az oka mindennek! A tábla segítségével, nem szabad egyedül beszélgetést kezdeményezni, mert egy sötétebb lény is átjöhet, a mi dimenziónkba! Hát sikerült ezt a lényt magamra tapasztanom, és nem engedi hogy vissza térjek a testembe! Szólnod kell a szüleimnek, hogy áldassák meg a testemet egy pappal, hogy vissza tudják végleg térni. Kérlek Madison! Csak te segíthetsz! A Tábla téged választott!- Mondta, majd hirtelen összerogyott.

-Jack!- Felkiáltottam, és megfogtam őt.

-Mi történt velem?- Megfogta a fejét. - Te ki vagy?- Nézett rám meglepetten a fiú, aki egy darabig Jack volt.