꧁Egy Kisértet Csókja.꧂ [1.][2.][3.ÉVAD] [BEFEJEZETT]

3/11. A Kis Buvóhely.

Nem törődve semmivel, bementem a Kémia terembe. Leültem leghátra, és elővettem a telefonomat, hogy lenémitsam. Ekkor valaki megfordította az előttem lévő pad székét, és leült velem szembe. 

-Beszélnünk kell!- Motyogta Jack. Bele se néztem a szemébe, csak nyomkodtam tovább a telefonomat. 

-Nekem nincs miről beszélnem veled.- Mondtam, nyugodtságot szimulálta. -Ahogy a kis barátnődnek, úgy neked is megmondom. -Szúrós tekintetem, szemeibe fúrtam. -Takarodj!- Sziszegtem nem túl hangosan, de annál határozottabban. 

-Nem!- Felelte. 

-Nem?- Felvontam szemöldökeimet. -Hát jó!- Felálltam, megfogtam a cuccaimat, és ott hagytam. Kiviharoztam a teremből. -Befejeztem!- Odamentem a szekrényemhez, kivettem a kabátomat, és azzal a lendülettel el is hagytam az iskolát. -Többet nem szórakozol velem Jack! Többet nem!- Sziszegtem magamnak. Már egy ideje sétáltam, amikor az előttem lévő zebrán, megállt egy autó, és kinyitotta az anyósülés felőli ajtót. Ez a kocsi nem másé volt, mint Jack-é. -Na arra várhatsz.- Suttogtam, és kikerültem a járművet. 

-Madison Moore. Azonnal szállj be a kocsiba!- Kiabálta, majd meghallottam, ahogy becsapta maga után az ajtót. Szinte már éreztem hogy majdnem utolért, akkor megfordultam, és löktem rajta egyet, azonban ő nem csupán hátra esett, hanem hátra repült. Ledöbbenve néztem a kezeimre, majd pedig a döbbent fiúra, aki éppen felállt. Csak velem szemben állt, nem szólt semmit, csak fürkészte tekintetem. 

-Maradj tőlem távol Jack!- Utasítottam, de ő nem felelt. Egy idő után, lassan elkezdett felém lépkedni. -Azt mondtam, hogy maradj tőlem távol!- Ismételtem meg, de őt hidegen hagyta. Amint odaért hozzám, a derekamtól fogva magához rántott, megfogta az arcomat, de félig meddig a tarkómat is, ezt követően megcsókolt. A csókja eszméletlenül vad volt. 

*Madison látomása*

Beültek egy közeli kávézóba, és Jack valamilyen megcsalásról beszélt.  

-Sajnálom Amelia.- Adta tudtára. 

-Semmi gond Jack. Sejtettem hogy valakivel kavar a hátam mögött, csak azt nem tudtam, hogy kivel!- Mondta, és csak kevergette a kávéját, majd hirtelen összenéztek. 

-Mondd. Te is arra gondolsz, amire én?- Kérdezte Jack. 

*Látomás vége*

Amint abban maradt a csók, úgy ért véget a látomásom is. 

-Szóval Amelia-t valaki megcsalta.- Suttogtam, csak azzal nem voltam tisztába, hogy ezt Jack is hallotta. 

-Ezt te honnan tudod?- Lepődött meg, én pedig belepillantottam a szemeibe. 

-Te pedig kihasználtad őt.- 

-Miről beszélsz?- Kiakadt. -Közös megegyezéssel feküdtünk le egymással. Én is meglettem csalva a balesetem előtt, és ő is. Amelia barátnője, aki az én barátnőm volt, lefeküdt a volt haverommal. És a volt haverom, Amelia pasija volt. Így jött a bosszú, hogy akkor mi meg lefekszünk egymással.- Magyarázta el. 

-Akkor most miért beszélsz vele?- Vontam fel szemöldökömet. 

-Mert Brian vissza akarta kapni, és jött nekem panaszkodni.- Felelte, én pedig nem szóltam semmit. -Most te jössz!- Mélyen íriszeimbe fúrta tekintetét. -Mi van Oliver és közted?-

-Randiztunk párszor. Ő kapcsolatot akart, de én csak a barátságomat tudtam neki adni. Kénytelen volt ezt elfogadni, azóta barátként áll hozzám.- Feleltem. Némán fürkésztük egymás reakcióját. -Ja és most kapcsolok!- Pofon vágtam, ő pedig érthetetlenűl nézett rám. -Ezt a lopott csókért.- Vágtam rá, ő pedig gyengén elmosolyodott.