꧁Egy Kisértet Csókja.꧂ [1.][2.][3.ÉVAD] [BEFEJEZETT]

3/2. Hiányzol!

Megszólalni nem bírtam, csak néztem döbbenten Oliver-re, ahogy az ajtóban állva, várt a válaszomra. 

-Nos akkor eljössz?- Mosolygott. Nem megy ez nekem. Nem tudom kiverni a fejemből Jack-et. Aranyos Oliver is, és elég vonzó pasi, de én Jack iránt érzek. -Madison! Ne kéresd magad! Most egy randiban nincs semmi.- Nevetett fel zavartan. 

-Jack én.- Közbe vágott, a hátam mögül felbukkanó öcsém. 

-Még szép hogy elmegy! Úgy is folyton itthon ül, és a suliba csak szerdán kell bemennünk beiratkozni.- Hadarta, mi pedig néztünk rá. 

-Hát ez jó hír!- Reagálta Oliver. -Akkor Madi?-

-Legyen.- Böktem ki zavartan, és próbáltam mosolyogni.

-Ez nagyszerű!- Felelte, a szemei pedig határtalan csillogásba kezdtek. -Holnap 14:00 óra?- 

-Megfelel.- Próbáltam tartani a mosolyomat. 

-Szuper, akkor holnap. Jó éjszakát!- Mondta, és elindult a kerítés felé. 

-Jó éjt!- Mondtuk egyszerre David-el, majd becsuktam az ajtót, végül szúrós tekintetemet vetettem rá. 

-Elárulnád, hogy ez mire volt jó?- Kértem számon, a konyhapulton ücsörgő ördögöt. 

-Most miért? Mi van abban, ha elmész egy randira? Láttam rajtatok, hogy bejöttök egymásnak.- 

-David, te nem értesz semmit!- Förmedtem rá, majd pedig ott hagytam, és felmentem a szobámba. 

*David szemszöge.*

Dehogyis nem értem Madison. Pontosan jól tudom, hogy Jack miatt örlöd magad. Ez nem normális! 

*Madison szemszöge.*

Hétfő De. 9:06 óra. 

A szobámhoz tartozó mosdóban állva, fésültem fürtjeimet, amikor megpillantottam, egy hosszú szőke tincset pont elől. Meglepetten fogdostam azt, és nem is értettem. 

-Egy éjszaka alatt, hogy változott vissza egy tincs, az eredeti hajszínére?- Fürkésztem a hajamat. -Amúgy nem is néz ki rosszul.- Oldalra fésültem, és így úgy nézett ki, mint ha a frufrum direkt lenne szőke. Felraktam magamra, egy kevés kis sminket. Húztam két tusvonalat, és tettem fel egy kis szempillaspirált. Miután végeztem vele, vetettem egy pillantást, az outfitemre is. Megfelelőnek találtam, a fekete cicanadrágot, és a lila felsőmet, aminek a dekoltázs része, egy kicsit csipkézett volt. Megelégedtem az eredményel, végül elindultam lefelé a konyhába. 

-Jó reggelt!- Köszöntem a reggeliző családomnak. 

-Jó reggelt!- Köszöntek vissza, én pedig leültem öcsém mellé, anyuval szembe. 

-Na de kicsípte valaki magát.- Jegyezte meg David. 

-Miről beszélsz?- néztem rá. -A megszokott sminket raktam magamra.-

-A hajadra célzok.- Mondta, és jobban szemügyre vette. 

-Ja hát gondolt egyet, és kiszőkült.-

-Ez hogy lehetséges?- Nézte meglepetten anya. 

-Magam sem tudom.- Feleltem, és szedtem magamnak egy kicsit a rántottából. Nyugodtan reggeliztünk, amikor anyu gondolt egyet, és felállt. Bekapcsolta a konyhapulton található, kis rádiót, amiből szólni kezdett, a Gorillaz-tól, az On Melancholy szám (Zene a fejlécben.) Meglepetten néztem a készülékre. 

-Tegnap pont ezt zongoráztam.- Jegyeztem meg, anyuék pedig fülelni kezdtek. 
Jó érzéssel tölt el, amikor ezt a számot hallgatom. 

Du. 13:56 óra. 

A nappaliban ülve Tv-ztem, közben pedig csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire nem jó ötlet, a randi Oliver-rel. Pont ekkor csengettek is. Sóhajtottam egyet, magamhoz vettem a táskámat, végül ajtót nyitottam. 

-Szia!- Mosolygott. 

-Szia!- Köszöntem vissza. 

-Nagyon csinos vagy!- Jegyezte meg. 

-Köszi.- Mosolyogtam. 

-Indulhatunk?-

-Persze.- Feleltem, és becsuktam magam után, a bejárati ajtót. -És hova megyünk?- Faggattam, majd beültem Oliver autójába, az anyósülésre. 

-Én arra gondoltam, hogy elviszlek valahova enni, aztán pedig alakul.- Felelte. 

-Ez jól hangzik.- Mondtam, és előre néztem az útra. Talán 10 perc után, Oli bekapcsolta a rádiót. Ismét a Gorillaz-tól a On Melancholy szólt. -Ez nem lehet véletlen!- Suttogtam magamnak. 

-Hogy hogymondod?- Rám pillantott kérdően, majd pedig vissza az útra. 

-Ja nem érdekes, csak ma már hallottam ezt a számot.- Válaszoltam. 
Ez felettébb érdekes! 

Amint beértünk a városba, nem sokkal utána Oliver leparkolt. Egyből megpillantottam, egy kis barátságos éttermet. Kiszálltunk a járműből, Oli pedig mellém sétált. 

-Na erre gondoltam.- Mondta, és az említett helyre nézett. -Jó lesz?-

-Persze.- Feleltem, és elindultunk az épület felé. Amint beértünk, egy elég kellemes kis környezet fogadott. Nem túl nagy, de nem rossz. Világos barna színű volt a fal, és lambériával volt díszítve.
Elindultunk az egyik kis boxhoz, végül leültünk. A Pincérnő, hozott nekünk étlapot. 

-Köszönjük.- Mondta Oli. Nézegetni kezdtük az étlapot. A harmadik oldalon, olyat láttam, amit nem akartam elhinni. 

-Madison, segítened kell!- Olvastam halkan. Ez hogy lehetséges? Ránéztem Oliver-re egy pillanatra, azonban mire vissza pillantottam az étlapra, már eltűnt a segélykérés. 

-Bocsáss meg!- Mondtam, és felálltam az asztaltól, majd pedig bementem a mosdóba. -Jack itt vagy?- Néztem körbe, azonban válasz nem érkezett. Sóhajtottam egyet, és rátámaszkodtam a mosdókagylóra, majd pedig belenéztem a tükörbe. -Ez hogy lehet?- Oda kaptam a fürtjeimhez. -Hogyan szőkült ez tovább?- Már nagyobb tincsem volt olyan, mint az eredeti hajszínem. Nem tudtam megérteni az egész történést. Ekkor hirtelen elkezdett bizseregni a hátam, és végig a csípőm felett, ezt pedig követte a hasam is. Mintha valaki átölelt volna hátulról. -Jack?- Suttogtam, majd a bal vállam, egy kicsit a nyakam, és az arcom is megkapta ezt az érzést. -Istenem Jack!- Könnyezni kezdtem. A hasamra tettem a kezeimet. -Úgy hiányzol!-