꧁Egy Kisértet Csókja.꧂ [1.][2.][3.ÉVAD] [BEFEJEZETT]

10. A Döntés.

Lefele battyogva az emeletről észrevettem, hogy még Anyu, se David nincs lent.
-Hol lehetnek?- Körbenéztem a házban. -Hahó! Van itt valaki?- Szobáról szobára jártam, de sehol senki. 

-Tűnj el!- Suttogta valaki. 

-Ki vagy? És miért tűnjek el? Hol van a családom?- Riadtan, de haragosan kérdezősködtem.

-TŰNJ EL!- Üvöltötte a hang, én pedig rögtön befogtam a füleimet. -NE AVATKOZZ BELE!-

-Hagyd abba!- Utasítottam, és térdre rogytam. A konyhapultról a kések repkedtek, a konyhaszekrényből a tányérok törtek, a székek fordítva egymásra voltak pakolva, és a helyiségben, vérfagyasztó hideg lett. A konyha padlón kuporodtam. -Jack. Mi folyik itt?- Potyogtak a könnyeim. 

-JACK MÁR AZ ENYÉM!-

Csütörtök De. 6:00 óra. 

Rémülten ölelgettem a térdeimet, az ágyam közepén. -Most ez álom volt, vagy valóság? Hol van Jack? És ki volt az a idegen? Miért üvöltötte, hogy tűnjek el? És hogy értette azt, hogy Jack az övé?-
Életemben nem rettegtem még annyira, mint azon az éjjelen!

De. 8:40 óra. 

A folyosón sétáltam, úton voltam a következő órára. Azonban még mindig zavart voltam, az álmom miatt, és Jack még azóta sem adott jelet. 

-Madison!- Szólított nevemen, a hátam mögött valaki. Megfordultam, és észrevettem, hogy Kate az. Elém lépkedett. -Vigyázznod kell!- Suttogta. -Veszélyes útra tévedtél, és ha nem vigyázol, valaki meg fog halni!- Adta tudtomra, és elment mellettem. 

-Kate!- Kiabáltam. -Kate várj!- Utána szaladtam. 

-Többet nem segíthetek.- Motyogta, amikor mellé értem. 

-Honnan tudsz te ezekről Kate?- Faggattam, és fürkésztem arcát. 

-Gyere velem.- Utasított, én pedig csak követtem. Megállt a mosdó előtt, és rám nézett komoly arccal. Beléptünk a helyiségbe, végül felém fordult, és leguggolt. Belenyúlt a táskájába, majd nem teljesen, de kihúzta az Ouija táblát. Kikerekedett szemekkel néztem, és rögtön észrevettem rajta, Jack monogramját. -Ha nem tévedek, ez a tiéd.- Végig a szemembe bámult, rezzenéstelen arccal. 

-Ez lehetetlen!- Suttogtam, és csak meredtem a tárgyra. 

-Madison figyelj ide.- Suttogta, nehogy valaki meghallja. -Azért juttatta el hozzám Jack a táblát, hogy téged megmentsen általam. A sötét lény, pontosabban az árny alak, megtudta hogy Jack tőled akar segítséget ahhoz, hogy ő visszatérhessen a testébe. Azonban ezt az Árny alak nem akarja, mert a célja az, hogy megtörje Jack lelkét, hogy beálljon a hadseregébe, amivel le akarja igázni a falat, a két dimenzió között. A holtakat és az élőket egy dimenzióba akarja juttatni, ez pedig lehetetlen! Azok a sötét lelkek, egyből megtámadnák az emberiséget. Ezért úgy döntött Jack, hogy feláldozza magát, nekünk pedig el kell égetnünk a táblát, hogy az Árny alak ne tudjon velünk érintkezni. Értesz Medison?- Kételkedve nézett rám, nem hitt abban, hogy bármit is felfogtam abból, amit mondott. 

-De Kate. Ha Jack feláldozza magát, akkor azzal csak a hadsereget támogatja nem?-

-Támogathatná, de nem fogja. Kósza lélek marad!- Motyogta. 

-Szóval, akkor Jack az idők végezetéig csak bojongana, és nem kelhet át a fénybe sem?- Faggattam lelkesen. 

-Igen!- Felelte. 

-Ettől féltem.- Mondtam, és felálltam. -Neharagudj Kate, de ezt nem engedhetem!-

-Madison!- Szólt rám, és ő is felállt. -Gondolj a szeretteidre. Feláldoznád őket Jack-ért? Vagy esetleg a saját életedet?- Karbafonta kezeit.