꧁Egy Kisértet Csókja.꧂ [1.][2.][3.ÉVAD] [BEFEJEZETT]

4. Az Oujia Tábla.

Csütörtök Du. 14:00 óra

Az utolsó órámról is kiszabadulva, utam az aulába vezetett, ahol megcsapta a fülemet, a diákok beszélgetése. 

-Istenem!- Szólalt fel sírva, az egyik lány. - Jack-et le fogják kapcsolni a gépről? Nem tehetik!-

-Sajnos megtehetik! Jack nem ad életjelet. Feltehetően lélegezni sem tudna a gépek nélkül.- Mondta az egyik srác. 

-Úristen. Ez szörnyű!- Jegyeztem meg halkan, majd elgondolkodtam azon, hogy egy ideje nem volt semmilyen jelenség otthon. -Ilyen rövid idő után lekapcsolják?- Valamiért elég hangosan kérdeztem, és a diákok rám néztek. 

-Igen, mert az orvosok szerint, kilencvenkilenc százalék, hogy nem tér vissza a kómából.- Válaszolt egy barna hajú srác. 

-Ez borzalmas!- Feleltem. 

-Egyébként téged hogy hívnak?- Kérdezte barátságosan. -Még nem láttalak itt.-

-Én.. Vagyis engem Madison-nak hívnak. Téged?- Mosolyogtam. 

-Engem…- Válaszát egy másik fiú szakította félbe. 

-Oliver gyere, mert lassan kezdődik az edzés!- Kiabálta a srác. 

-Ne haragudj Madison, de nekem most mennem kell. Holnap beszélünk. Szia!- Mosolygott, végül a srác után szaladt.
Ez érdekes volt.

Du. 14:52 óra. 

Hazafelé sétálgatva, végig Jack ügye járt a fejemben.
-Lekapcsolják a gépről, mert nem tudna visszatérni a kómából? Hány napja nem tud magáról? Egy hete talán? Ez borzasztó!- Néma eszmecserét folytattam magammal, ekkor hirtelen megszólalt a telefonom. Elő kotortam a táskám aljából, és egy ismeretlen számot véltem felfedezni, a kijelzőjén. Azonban ahogy észrevettem, úgy le is rakta a készüléket az illető. -Ez furcsa. Ki lehetett az?- Megfordult a fejemben hogy vissza hívom, de hamar elriasztottam magam az ötlettől, és visszaraktam a telefonomat, a táskámba, ekkor hirtelen ismét csörögni kezdett. Ismét elővettem, de ezúttal anyu hívott. 

-Szia kicsim!- Leterhelt volt a hangja. 

-Szia anya. Mi a baj?- 

-Kincsem be kellene vásárolnod, és lenne egy irat, amit el kellene vinned a Morrison családhoz. Ez az utolsó ügyem, amit be kellene fejezni, de sajnos nem tudom elvinni, mert most fogok konzultálni a főnökkel, az új állás ügyében.-

-Akkor már biztos hogy Washingtonba küldenek?- Kicsit szomorkásan kérdeztem. 

-Igen Kicsim, ez már komoly.- Adta tudtomra. 

-Értem anyu. Ne aggódj, mindent elintézek!- Feleltem. 

-Köszönöm Angyalom!- Letette a telefont. 

-Hát akkor ugorjunk neki.- buzdítottam magam. 

Du. 16:56 óra. 

Végrehajtottam anyu kívánságát, és szerencsésen hazaértem a vásárolt holmikkal is. Lepakoltam a konyhapultra, amikor hirtelen kirázott a hideg, és egy mérhetetlenül hatalmas nyugodtság, uralta el a testemet. 

-Madison..- Megint a nevemen szólított az a hang. De nem hasonlít Jake hangjára, meg aztán még nem is halt meg. 

-Kezdek megőrülni.- Jegyeztem meg. - Jake?- Nem tudom miért kérdeztem, hisz biztos voltam benne, hogy nem ő az. 

-Szükségem van rád!- Suttogta, de nagyon közelről hallottam a választ. 

-Kérlek válaszolj!- Suttogtam. Ezt követve, eszméletlenül nagy fáradtság kapott el. 

-Madison!- Kiabálta a nevemet az emeletről, David. -Hova tüntetted a táblát?- Száguldott lefelé az emeletről. -Madi?- Meglepetten nézett rám. -Jól vagy?-

-Nem is tudom. Olyan fáradt vagyok.- Ezt követően összecsuklottak a lábaim, de David elkapott. 

-Madi!- Szólított nevemen, végül felkisért a szobámba, és segített elfeküdni az ágyon. -Mi a baj?- Kérdezte aggódóan. 

-Nem tudom. Egyszer csak olyan fáradt lettem, hogy nem bírtam megállni a lábamon.- Feleltem kicsit rekedten, David pedig indulatoktól fűtötten felállt az ágyamról. 

-Jack Brown! Tudom hogy te vagy az! Hagyd békén a nővéremet!- Forgolódni kezdett a szobámban. 

-David.- Szóltam közbe. 

-Jack, tudok mindent! Tudom hogy az a Ouija tábla a tiedé! Csak azt nem tudom, hogy miért hozzám juttattad el!- Mérgelődött.

-David miről beszélsz?- Kérdeztem, és felültem. 

-Madison. Hinned kell nekem! Azt a táblát tényleg nem én hoztam el! Valahogy a táskámba keveredett. Hidd el, nem kevésbbé voltam kiakadva, mint most te.- Ijedten hadarta. 

-De honnan veszed hogy Jack a tábla tulajdonosa?- Jobban figyelni kezdtem David-re. 

-Ma suli után, éppen Jack youtube csatornáján jártam, amikor megláttam, hogy van egy szellemidézős videója, és egyből felismertem a táblát. Bele volt vésve a monogramja. J.B.- Leült mellém az ágyra. -Elmentem zuhanyozni, és mire visszaértem, már nem volt a tábla sehol. Ott volt az asztalomon, ahogy ezelőtt is. Aztán meghallottam a hangodat, és azt hittem, hogy te vetted el a táblát.- Mesélte. A hideg futkosott a hátamon, ahogy hallgattam David-et. 

-Ez hülyeség.- Zavartan elkezdtem gyengén nevetni. 

-Madison. Te nem éreztél az elmúlt napokban valami furcsát?- Jobban felém fordult. 

-Fejezd be David!- Utasítottam. 

-Madi, nem éreztél úgy, mintha valaki figyelne?- Tovább faggatott. 

-David azt mondtam hogy fejezd be!- Már majdnem elsírtam magam. 

-Jaj Madi.- Szólt, és átölelt. -Nem vagy vele egyedül nővérkém!- 
Így ültünk a szobámban, nem is tudom már mennyi ideje. Mind a ketten tudtuk, hogy valami nincs rendben, csak a választ nem tudtuk. Ha valóban Jack csinálja ezt, akkor vajon miért pont minket választott? Mit akarhat üzenni?