꧁Egy Kisértet Csókja.꧂ [1.][2.][3.ÉVAD] [BEFEJEZETT]

3/12. A Vágy Hatalma Alatt. +18

Figyelmeztetés! A rész, tartalmazhat +🔞-as jeleneteket! CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASD EL!

Az ablaknál állva hallgattam, ahogy Jack jött felfelé a lépcsőn. Ötletem sem volt, hogy mit mondhatnék neki. Hazudni nem akarok, de az igazat úgysem hinné el. Amikor azt mondtam hogy ő volt a szellem srác aki kísértett, nem kicsit kiakadt. Akkor képzelem hogy a többi dolog mennyire megrázná. Hibbantnak tartana, amit én nem hiszem hogy túlélnék.

-Madison.- Szólított kedvesen.

-Jack. El kell mennem.- Mondtam.

-Nem mehetsz el. Magyarázattal tartozol!- Sétált lassan felém, és megállt a hátam mögött. -Madison, kérlek!- Suttogta a bal fülembe, majd eltürte a nyakamból a hajamat, végül átölelt, és az arcát a nyakamba temette. -Tudom hogy okkal látlak az álmaimban. Okkal voltam veled, és okkal érzem azt amit érzek.-

Sóhajtottam egy nagyot. -Mit érzel Jack?-

-Amikor hozzád érek, az valami megmagyarázhatatlan. Úgy érzem mint ha..- Félbeszakítottam.

-Mindig is ismertél volna? Mintha valami kötődés lenne közöttünk, és mintha megmagyarázhatatlan vonzalmat éreznél irántam, ami olyan hatalmas, hogy nem biztos hogy tudnád magad fékezni?- Felé fordultam lassan. - Amit most is érzel? Közben deja vu érzésed van, és úgy érzed, mintha lenne egy titok, amit el kellene mondanod nekem? Úgy érzed, mintha a függőm lennél?-

-Fejezd be!- Szólt rám ijedten, és hátrálni kezdett. -Mégis honnan tudod ezeket?-

-Onnan Jack, ahonnan te!- Fújtattam. -Csak te nem emlékszel az előzményekre.- Tettem hozzá. Megfogtam a jobb csuklóját, és mellé tettem az én csuklómat. -Látod?-

-Igen.- Felelte kikerekedett szemekkel.

-Mit látsz Jack?-

-Két anyajegyet. A tiéd nap formájú, az enyém negyedhold.- Felelte, és felnézett az íriszeimbe, én pedig végig néztem őt.

-Jaj Jack.- Fújtattam. -Ez nem megy nekem.- Kikerültem őt.

-Mi nem megy Madison?- Elém sétált. -Mit jelentenek ezek? Mit akarsz nekem mondani?-

-Jack. Ha elmondom, nem hiszed el. Ha nem mondom el, megharagszol.- Motyogtam.

-Hát vágj bele, és meglátjuk mi lesz.- Suttogta, és kezét lassan az arcomra tette.

-Emlékszel még az álmaidra? A látomásaidra? A fájdalmakra, amik ezekkel jártak?- Faggattam, ő pedig leült az ágyára..

-Igen! Tisztán emlékszem.- Felelte, én pedig leültem mellé, és felé fordultam.

-Jack. Nagyon nyitottnak kell lenned, hogy megértsd amit most közölni akarok veled.- Megsimogattam az arcát, ő pedig megfogta a kezemet, és a tenyerembe csókolt. -Mit érzel amikor hozzád érek?-

-Azt ne akard inkább megtudni.- Felelte, de még mindig arcán tartotta a kezemet.

-Jack most jól figyelj!- Belepillantott szemembe, és lassan elengedte a kezemet.

-Te a baleseted napján, meghaltál!-

-Mi van?- Nevetett fel gyengén. Lattam arcán a kételkedést. Majd ekkor eszembe jutottak, apa szavai. Csak éritessel adhatom vissza Jack emlékeit. Na és mi tud átütőbb lenni, a kicsit erotikusabb érintéseknél? Röviden semmi!

-Van egy ötletem!- Szólaltam fel, és elfektettem őt az ágyon, én pedig lassan fölé másztam.

-Jaj Mad. Ne kérlek!- Sóhajtott.