꧁Egy Kisértet Csókja.꧂ [1.][2.][3.ÉVAD] [BEFEJEZETT]

3/7. Szavak Nélkül Is Tudod.

Csütörtök De. 6:30 óra.

Álmomból a telefonom ébresztője ébresztett, azonban kinyomása helyett, a fejemre húztam a takarót.

-Nem akarok még felkelni..- Nyögtem. Azonban amint egy idő után abba maradt az ébresztés, egy rekedtes hang nyögésére lettem figyelmes, hiába volt a fejemen a takaró. Lassan lehúztam azt, az említett testrészemről, és kikerekedett szemekkel néztem körbe.

-Hol vagyok?- Suttogtam, majd a kanapé támla takarása mögött, megjelent egy kéz. -Még sem álmodtam?- Lassan felültem. Nem láttam sokkal többet, végül kimásztam az ágyból, és oda lépkedtem. Megláttam Jack-et, ahogy még az igazak álmát aludta.
Dühösnek kellene lennem hogy elaludtam és nem keltett fel, azonban akkor ott állva a kanapénál, nem tudtam ilyenekre gondolni. Csak néztem őt, ahogy aludt.
Ezek szerint tegnap este elaludtunk a falnál kuporogva, ő pedig amikor megébredt, az ágyába rakott, és átköltözött a kanapéra.

-Jó reggelt!- Motyogta orra alatt, alig alig nyitott szemekkel.

-Jó reggelt!- Mosolyodtam el.

-Azt hittem haragudni fogsz, hogy nem keltettelek fel, és nem vittelek haza.- Mondta, majd ásított egyet, és lassan felült.

-Haragszom is!- Vágtam rá. -Most mit fogok otthon mondani? Na meg a sulis cuccaim nagy része is otthon maradt! A szüleidnek ezt mivel fogod magyarázni? És miért nincs rajtad póló?- Halmoztam el, kora reggel a kérdéseimmel. Ő csak fújtatott egyet, és vissza dőlt.

-Kitalálsz egyedül is ugye?- Kérdezte, de remélem nem komolyan!

-Jack!- Képen töröltem egy párnával.

-Jó jó, csak vicceltem!- Mondta, és felnevetett. -A szüleim miatt ne aggódj, ők már ilyenkor nincsenek itthon. A cuccaid miatt se, mert kölcsön adom az enyémeket. Hétfőig úgy sem kellenek.- Motyogta.

-Ez eddig oké, de mit mondok otthon?-

-Hívd fel anyudat, és mondd el az igazat!- Felelte..

-Ki fog akadni!- Idegesen fordultam a telefonomért, ami az éjjeliszekrényen pihent.

-De miért? Sosem aludtál még fiúnál?- Kérdezte, és felállt az ágyról. A tekintetem pedig megakadt egy pillanatra, az egy szál boxerén. Rögtön elfordítottam a fejem, és nem kicsit elvörösödtem. -Na szép! Ezek szerint nem.-

-Öltözz fel kérlek!- Mondtam, és tárcsázni kezdtem anyut. -Nagyon pipa lesz!-

-Szia anyu!- Köszöntem amikor felvette, de ő tétovázott a vissza köszönéssel. -Sajnálom hogy nem mentem haza az este, de elaludtunk.- Semmi nem mossa le rólam azt, hogy nem-e történt valami.

-Szia.-

-Nagyon haragszol?- Kérdeztem.

-Hogy haragszom-e? Tudod hogy aggódtam? Azért szólhattál volna arról, hogy van már barátod, és hogy vele fogod tölteni az éjszakát.-

-Anya! Ő nem a.- Félbeszakított.

-Legalább védekeztetek?- Faggatott, én pedig rápillantottam Jack-re. -Nem is a barátod, de mégis vele töltötted az éjszakát? Mondd erre neveltelek?-

-Nyugi!- Suttogta Jack. -Meg fog békélni.-

-Anyu mindent el fogok magyarázni, ha hazaértem a suliból!-

-Azt melegen ajánlom!- Felelte, és rámnyomta a telefont.

-Na?- mellém állt, és kíváncsian fürkészte az arcom.

-Kinyomta.- Feleltem.

-Sajnálom.- Mondta és átölelt, én pedig teljesen zavarba jöttem.

-Jack! Nincs rajtad póló!- Adtam tudtára, a meztelen válla felett, ő pedig az arcomra nézett.

-Soha sem voltál még fiúval?- Kérdezte lágy férfias hangján, de én nem tudtam felelni, csak elpillantottam szemeiből. -Le a kalappal!- Elmosolyodott. -Manapság a lányok már 13 évesen nem szüzek, te pedig lassan felnőtt leszel, és az vagy!- Megsimogatta az arcomat. -Ez becsülendő dolog!- Szavai nagyon jól estek. -Madison?-

-Igen Jack?- Vissza pillantottam íriszeibe.

-Te vagy az a lány, az álmomból! Téged látlak a látomásokban. Mondd Madison, ezeket miért érzem és látom?- Váltogatta tekintetét, szememből szememre.

-Jack. Ezt nem tudjuk később megbeszélni? El fogok késni a suliból!- Adtam tudtára.

-Jó rendben!- Felelte, és elengedett. -Itt az emeleten találsz mosdót. Mosakodj és fésülködj meg, én meg addig csinálok reggelit, aztán elviszlek a suliba.- Mesélte a tervet.

-Rendben.- Feleltem, és elindultam az említett helyiségbe.

Megnyitottam a csapot, és megmosakodtam. Lemostam a maradék sminkemet, végül megfésülködtem. Tekintetemet a tovább szőkülő fürtjeim vonták magukra. -Hétvégén be kell festenem a hajamat!- Suttogtam, majd elhagytam a mosdót, visszamentem a füzeteimért a szobába, és lementem a konyhába Jack-hez.

-Kávét?- Kérdezte.

-Igen köszönöm.- Feleltem. -Segítsek?- Kérdeztem.

-Ha szeretnél.- Rám pillantott mosolyogva. -Cukor?-

-Három teás kanálnyi.- Oda sétáltam hozzá. -Miben segíthetek?-

-Omlettet csinálok, pirítóssal. Ha gondolod, a kenyereket megpiríthatod, aztán majd megkenjük vajjal.- Mondta, és a kezembe adta a kávét.

-Köszi.- Mosolyogtam, és megkevertem az említett energia bombát. Ittam belőle egy kortyot, végül nekiálltam a pirítósoknak. Egy kis idő után, rám pillantott néha.

-Olyan deja vum van.- Jegyezte meg, és amint végzett az Omlettel, lerakta az asztalra, majd mellém állt. -Madison?-

-Igen?- Rá pillantottam.

-Kérlek ne ijedj meg, de valamit meg kell tennem.-

-Mit akarsz tenni?- Felvontam szemöldökeimet, és követtem őt a tekintetemmel.

-Semmi rosszat, csak azt, amire emlékszem nagyjából az álmomból.- Felelte. -Te csak folytasd amit csinálsz.- Utasított suttogva, én pedig vissza fordultam a pult felé. Lassan hozzám érintette a mellkasát, kezeit pedig lassan a hasamra vezette. A pulzusom, tuti felugrott kétszázra. Arcát a nyakamba temette. -A hajad! Rózsa és Jázmin.- Suttogta áthatóan. -Igen! Ezt már átéltem!-

-Jack..- Szólítottam elcsukló hangon.

-Kérlek hagyd még!- Lassan végig simította a vállamat, én pedig kiborsóztam. Bár soha ne érne véget ez a pillanat! Az érintése oly forró, de mégis lágy. A lehelete perzseli bőrömet, és úgy érzem elolvadok. Ez lenne a vágy? Mert ha igen, akkor nagyon vágyom rá.

-Madison..- Suttogott fülembe. -Nem tudom mi ez az egész! Nem tudom mit tettél velem.- Sóhajtott. -Ne menj ma suliba kérlek!- Végig simította nyakamat, a másik oldaláról pedig eltürte a hajamat, végül csókját lehet rá.