꧁Egy Kisértet Csókja.꧂ [1.][2.][3.ÉVAD] [BEFEJEZETT]

3/16. A Hibák Jóvá Tétele.

-Hozzám jönnél feleségül?- Kérdezte, és egy kis piros gyűrűs dobozt vett elő a háta mögül, végül kinyitotta azt. A szavam teljesen elakadt, sokkot kapva néztem rá, és a gyűrűre.

-Jack.. Én.- Kicsordult könnyem, majd eszembe jutottak a családi képek, anyuék esküvőjéről. Sóhajtottam egy nagyot. -Igen!- Feleltem, és örömömben elsírtam magam, de fel is nevettünk!

-Ez az!- Vágta rá örömtelien, és felhúzta az ujjamra az ékszert. Felállt, átölelt, végül megcsókolt. -Szeretlek Madison!- Suttogta, és abban a pillanatban betoppant David, és Jack anyukája is. Értetlenkedve néztek ránk, azonban amint megpillantotta az Anyuka a gyűrűt az ujjamon, elmosolyodott. Felénk lépkedett, és átölelt minket.

-Az én nagy fiam, megtalálta a jövendőbeli menyemet.- Jegyezte meg boldogan, remegő hangon.

-Hogy micsoda?- Lepődött meg David, és ő is odajött hozzánk. Meglepetten nézett rán. -Gratulálok!- Kezet ráztak, a meghatódott Jack-el, miután feloszlott az ölelkezés. Ezt követően rám pillantott, egyetlen testvérem mosolyogva. -Mind végig igazad volt Madison!- Jelentette ki. -Jack nem hiába kérte a te segítségedet!- Átölelt. -Gratulálok!-

Kedd De. 7:30 óra.

-Madison! Indulnunk kell!- Kiabálta David, az emeletre, de én nem tudtam megszólalni sem. Fürtjeimet fürkésztem, amik már teljesen szőkék voltak. Hiaba festettem be, úgy látszik nekem ez a sorsom.

-Madison.- Szólított nevemen Apu, aki éppen az ajtón lépkedett be hozzám. -Gratulálok!- Mondta, és átölelt. -A sorsotok végre eggyé vált.- Suttogta, majd a szemeimbe pillantott. -Kicsim, most nagyon erősnek kell lenned!- Sóhajtott, és megsimogatta a fejemet. -Meg kell bocsátanotok anyátoknak! Tudom hogy fáj, hogy új életet kezdett, de tudod én kértem tőle. Nagyon sokszor meglátogattam őt az álmaimban. Rábeszéltem az új életre, és nehezen, de sikerült. William-ról pedig tudnod kell, hogy nem idegen! Ő az én bátyám. Szerettem volna, ha egy olyan ember vigyáz majd rátok, aki valamilyen szinten a vérem.- Mesélte.

-Apa!- Könnybe lábadtak szemeim, és eluralt a bűntudat. -Nem tudtam, hogy ez a te akaratod! Ahogy azt sem, hogy William a te testvéred.- Törölgettem szemeimet.

-Adj nekik egy esélyt Kicsim. Hadd legyen újra boldog édesanyád!- Csókját lehelte homlokomra. -A hajadat pedig ne fest be vörösre, mert hatástalan! Tudod az angyalok nagyrésze, mind szőke hajúak. Ahogy te nem választod meg a sorsod, úgy angyalként a külsődet sem tudod nagyon befolyásolni! Szóval hagyd így fürtjeidet.- Megsimogatta arcomat.

-Szeretlek apu!- Átöleltem.

-Én is kicsim!- Belepuszilt hajamba. -Na menj, mert elkéstek a suliból!- Suttogta, majd elengedett. Hátrálni kezdett, végül köddé vált. Eleget téve kérésének, le siettem a fiúkhoz a nappaliba.

-Indulhatunk!- Jelentettem ki.

-Azta!- Lepődött meg Jack. -Jól áll a szőke.-

-Hűha. Egyetlen éjszaka alatt, újra szőszi?- Kérdezte öcsém.

-Haha. Nem én akartam, de ez a sorsom.- Mondtam, és mosolyogva Jack-re pillantottam.

-Indulhatunk szépségem?- Kérdezte, és kezét nyújtotta felém.

-Igen.- Feleltem vidáman, és megfogtam kezét.

-Csodás!- Vágta rá öcsém unottan, és felnevetve elindultunk.

Du 16:00 óra.

Suli után, mind a hárman eljöttünk hozzánk. Szerettünk volna egyszerre beszélni anyuval. Öcsi természetesen nem értette, hogy mi ez a nagy változás, hogy miért akarok megbocsátani anyánknak, de elmeséltem neki. Sírva, de mégis örömmel fogadta, hogy beszéltem apánkkal. Nagyon sokszor kérte, hogy mondjam majd meg, hogy szereti Aput, azonban ezt mondanom sem kell, hisz tudja és érzi.
Beszéltem Oliver-el is a suliban, és megmagyaraztam a történteket. Örült neki hogy nem esett bajom az este, végül közölt velem egy nagyszerű hírt. Kate és a családja, ide fognak költözni Whasingtonba. Olyan nagy lelkesedéssel mesélte, hogy rögtön rájöttem, hogy érez Kate iránt. Amint észrevette hogy már sejtek valamit, elpirult. A jó híre után, én is elmeséltem neki, hogy Jack megkérte a kezemet. Örömmel gratulált, és persze Oscar is. Annyit hozzá fűzött a szőkeség, hogy sejtette, hogy le fog bukni előttem Jack, és felnevetett.

-Mikor adjuk át a repülő modellt, és az üzenetet Oscar-nak?- Kérdeztem, a kanapén ülő Jack-et, és leültem mellé.

-Én arra gondoltam, hogy ma elmehetnénk hozzájuk, miután megbeszéltétek a dolgot anyukátokkal.- Felelte.

-Megtaláltam Facebookon!- Szólalt fel öcsi, a fotelben ülve, a laptoppal az ölében.

-Ez nagyszerű!- Feleltem. -Akkor írj neki, hogy jöjjön ide hozzánk 17:00-re. Addigra anyu is hazaér.-

-Ja William?- Kérdezte Jack.

-Igen! Tudnia kell neki is, hogy apu is áldásukat adja rájuk.-

-Kész!- Jelentette ki David. -Azt írtam, hogy Szia William, én Sophie fia vagyok, ha netán nem ismernél fel. Azért írok, hogy ma 17:00 re meghívjalak vacsorázni, de anyának ne szólj róla, mert meglepetés lesz!- Olvasta fel.

-Ó tényleg! A vacsora!- Szólaltam fel, és a konyhába rohantam, megveregetni. -Egyébként tökéletes az üzenet!- Tettem hozzá.

Du. 16:40 óra

A vacsora készen volt, mi pedig vártuk anyánkat haza, aki nemsokára meg is érkezett. Könnybe lábadt szemekkel nézett ránk.

-Szia anyu.- Köszöntem, ő pedig csak átölelt.

-Szakítottam William-el!- Mondta sírva. -Igazatok volt! Nem lett volna szabad, ilyen korán kapcsolatot kezdenem!-

-Sejthettem.- Feleltem. -Anyu beszélnünk kell!- Mondtam mosolyogva, és a kanapéhoz kísértem őt, majd leültünk. -Szeretném ha nagyon nyitott lennél most!- Sóhajtottam. -Van nekem egy képességem, és ezáltal beszéltem apuval.- Kezdtem bele, ő pedig a szájára tette kezeit. Rápillantott David-re, aki könnyes szemekkel bólintott. Figyelmesen végig hallgatott, és láttam rajta a megkönnyebbülés jeleit. Kicsit hitetlenkedett a képességeimmel kapcsolatban, de hogy bebizonyítsam, az asztalon pihenő poharat, a kezem mozgatásával a levegőben, elmozditottam a poharat az asztalon.
Tudnunk kell, hogy a titkolózás jóra nem vezet! Mindegy hogy mennyire szeretünk valakit, és mindegy hogy mennyire nem akarjuk őt elveszíteni! Ha igazán viszont szeret minket, akkor a titkok elárulása, nem fogja gyengíteni a szeretetét felénk!

Kopogtak az ajtón, én pedig biccentettem fejemmel anyunak, hogy nyissa ki. Oda caplatott, és eleget tett a kérésemnek. -Sophie!- Szólította nevén William, végül átölelték egymást. Ennek így kellett történnie! A nagykönyvben ez van megírva, és nekünk aszerint kell cselekedni!

Hosszas beszélgetés után megvacsoráztunk, és mi is elárultuk anyunak, hogy Jack-el jegyben járunk. Örömmel fogadta a hírt, William mellett ülve. Gratuláltak nekünk, és nagy volt az öröm a házban.

-Márcsak neked kell egy csaj.- Suttogta Jack, David-nek.

-Jaj hagyjál!- Nevetett fel halkan. - Majd elveszem feleségül a Call of Duty-t.- Vágta rá. (Ha esetleg lenne valaki, aki nem tudja hogy mi az, annak elmondom, hogy egy egy PC-játek.)

A sikeres összejövetel után, mi elmondtuk anyunak, hogy nekünk még van egy kis elintézni valónk, Jack barátjával Oscar-al.

Este 19:06 óra.

Oscar házuk előtt parkolva, szorongattam a kis fehér dobozt.

-Ne idegeskedj.- Simogatta meg kezemet Jack.

-Nem tenném, ha nem félnék attól, hogy Oscar, vagy anyukája totál hülyének néznének minket, és elveszitenénk egy barátot.- Mondtam.

-Tudod ha elveszítjük Oscar-t, akkor nem volt igaz barát!- Felelte, én pedig néztem rá. Sóhajtottam egyet, majd kiszálltunk az autóból. Lassan oda caplattunk a bejárati ajtóhoz, és becsengettünk.