Lucifer /BEFEJEZETT! /

10.

Lucifer szemszöge

Már egy hónapja nem láttam a Halandót de ezt csak azért tettem mert a Pokol más urai meglátogattak és nem tudhatják meg hogy egy Halandó a barátnőm. El kellett elöttük játszanom azt hogy minden a legnagyobb rendben van.

- Lucifer a nép fél attól hogy te nem vagy alkalmas már uralkodni a Pokol felett. - Tibalt szemei összeszűkültek míg bennem kezdett felmenni a pumpa.
- ugyan ne nevettessetek már! Azok a piszkos trónkövetelők mindent megtesznek hogy elvegyék tőlem a trónt de nem fogom hagyni! Attól hogy nem vagyok mindig a legjobb nem azt jelenti hogy le se szarom! - szemeim vörösen izzottak az idegességtől és már tényleg nem bírtam sokáig. Ha tovább kötekednek egyességet köthetsz a Halállal és megöletheted őket! Az agyamban a gondolat csak jobban fokozta bennem a vágyat hogy ezek elöttem mind halottak legyenek. Megtehetném elvégre én vagyok a Pokol Ura.

Hála ég elmentek ezek a semmirekellő okostojások. Mostmár igazán csinálnom kéne valami hasznosat is amivel megmutatom azoknak a kutyáknak hogy igenis méltó vagyok arra a helyre ahol egykoron apám uralkodott.

Lementem a bárba ahol mindig szoktam tengetni a mindennapjaimat, vagyis tengettem mielött még nem ismertem a Halandót. Sátánra esküszöm ebben az egy hónapban is csak ő járt a fejedben. Meg kell akadájoznod! Veszélyt hoz rád Lucifer! Az a kis hang folyton azt akarja hogy szakítsak vele és lehet hogy így is lesz a legjobb.

- na mivan Lucifer újra a bárban? - Moa felhőtlen boldog volt de az okát nem akartam és nem is tudtam. Sátán tudja mi az ördögöt csinált amíg én azokkal a szerencsétlenekkel voltam.
- Moa ma feltünően jókedved van! Akarom tudni hogy mitől? - Moa szeme felragyogott kíváncsiságom hallatán míg én csak fogtam a whiskys poharam és belekortyoltam. Letettem a poharat a pultra majd a nő szemeibe pillantottam.
- rajtad is segíthetek! - kezét arcomra tette és úgy suttogta fülembe a szavakat. Végre helyes útra tértél Lucifer! Ahogy a hang megszólalt a fejembe a felismerés arcúl csapott. Barátnőm van.
- mi lenne ha ma valaki mást vidítanál fel? Nekem most úgy is mennem kell! - Moa szemei elkerekedtek míg én megfogtam a pult szélét, a másik kezemmel megfogtam a poharam és a maradék whiskyt kiitam belőle. Hátra se pillantva a nőre intettem egyet majd megjelentem az én kis Szerelmemnél.

Olyan békésen aludt akár egy kisbaba az anyja ölébe. Nem volt szivem felébreszteni így csak a babzsákjára letelepedve figyeltem minden kis rezdülését. Szerintem érezte hogy figyeli valaki mert óvatosan nyitogatni kezdte aprócska kis gyémánthoz hasonlító szemeit. Megbolondít ez a lány.

- Lucifer! - álmos, rekedtes hangja felcsendűlt a csendes szobába míg az én szívem hevesebben kezdett verni ahogy a nevemet a szájából kiejtette. - mit keresel itt? - megdörzsölte kezeivel szemeit majd felülve az ágyon engem kezdett el pásztázni. Valami nem stimmel a lánnyal.
- Shara te sírtál? - a felismerés pofonként csattant arcomon. Közelebb mentem hozzá hogy jobban szemügyre vegyem vörösen csillogó szemeit. Kezemmel álla alá nyúlva felemeltem fejét így kényszerítettem arra hogy nézzen rám.
- Lucifer nézd...nekünk ezt nem szabad! Ne! Ne vágj a szavamba! - ujjaival babrált miközben erőt vett a folytatásra és a szemembe tudjon nézni. A szívem kezdett megszűnni ahogy arra gondolok most szakítani akar velem. De te is ezt akartad az elöbb Lucifer! A fejemben a hang folyton akkor szólal meg amikor nem kellene és sajnos mindig igaza van. - sokat gondolkodtam ebben az egy hónapban és arra jutottam hogy nekünk ezt nem kell folytatnunk. Bármennyire is szeretlek Lucifer el kell engedjelek! Mi nem illünk össze és mindkettőnknek az lesz a legjobb ha külön utakon folytatjuk! - ahogy ezeket a szavakat mondta az én szívem megszűnt míg az ő arcán egy csomó könny folyt le akárcsak a versenyautók verseny közben. Nem akartam elhinni amit most mondott.
- Shara! - a hangom nem hallatszott többnek mint egy kis suttogás a levegőben. Mint egy gyenge fuvallat a falevelek között. A lány nem nézett rám csak szipogva megrázta a fejét.
- menny el Lucifer! - letörölte arcáról a könnyeket és rámpillantott kisírt, vörös szemeivel. - kérlek! - a szó neki is erőtlen suttogásnak hatott mégis valami furcsa érzést éreztem a mellkasomban. Mi ez az érzés?

Az ágyamon pihenve még mindig éreztem a mellkasomban azt a mérhetetlen nagy fájdalmat amit Sharanál éreztem. Mi lehet ez a megmagyarázhatatlan érzés?

Ez a fajta érzés a fájdalom Lucifer! Az a fajta fájdalom amit akkor érez valaki ha olyan személyt veszít el valaki aki számára fontos! - a kis hang a fejemben végre valami értelmes mondatot is képes volt mondani.

- és igaza van! Fontos volt nekem Shara! - ahogy a szavak kibuktak a számon az idegesség maga alá gyűrt és egy tervet kezdtem el eszelni a fejemben ami milliószor jobb lesz. Egy lélek azért mert elveszítettem azt a személyt aki nekem fontos volt. Meg fogom öletni a Halállal azt a személyt aki ezt okozta velem. Meg fogja keserűlni hogy tönkretette az életemet és Shara életét.

   Sziasztok Babáim! Meg is hoztam a következő részt. Tudom ez most kicsit rövidebbre sikeredett de ígérem hogy majd a következő hosszabb lesz. Nagyon köszönöm hogy ilyen kitartóan olvassátok és szeretitek. Igyekszem minél hamarabb hozni a kövit! Nagyon szeretlek benneteket, további jó olvasást! Puszii!😘😘