Lucifer /BEFEJEZETT! /

24.

Lil szemszöge

Ez az este, valami fantasztikusra sikeredett. Kár, hogy Sahra nem lehetett itt, de nem baj, mert majd ha hazaértem, akkor mindenről beszámolok neki. Már alig várom, hogy hazaérjek. Az utcákon, hűvös, hajnali szellő suhant keresztűl. Megborzongtam, ugyanis csak egy kis spagettipánzos, vékonyka anyagú topp volt rajtam, rövidnadrággal. Ahogy megcsapott, valamilyen szinten felébredtem akkori fáradtságomból. Végre láttam a kolit, ahogy az esti fényekben ő is villogtatta kicsi, halvány fényeit. Eleresztettem egy mosolyt, majd elkezdtem futni. Megérintettem hűvös, már - már kopott kilincsét, majd benyitottam rajta. Kisebb nyikorgással jelezte, hogy kinyitottam. Ahogy beléptem rajta, nem láttam mást mint sötétséget, így csak azzal a fénnyel gazdálkodtam, ami az utcáról beszűrődik. Megáltam egy pillanatra, ahogy megláttam a mi szobánk ajtaját. Nagy mosolyojjal, lenyomtam a kilincset, és elém tárult a szobánk, teljes sötétségben.

- na, kit hozott ide a szellő? - a hangom, a boldogságtól csengett, de sajnos válasz nem jött. Mosolyom egy pillanatra eltűnt, de aztán eszembe jutott, hogy mi van akkor, ha csak alszik. - na, mi van te kis álomszuszék. Nem bírtad ki, hogy ébren maradj mi? - felkuncogtam, majd a szobája felé vettem az irányt. Annyira furcsa most a szoba, annyira zord, csendes. Amint megindúltam, megláttam az asztalon pár papírt. Odamentem, és amelyik külön volt, azt a kezembe vettem. Meg volt címezve.

                       Ha megérkezel

   Drága Lil!

Tudom, hogy nem értesz semmit. Nem is kell! Csak, kérlek érts meg engem is! Van egy pasi, akit én nagyon szeretek! De nem lehetek vele, ezért most ezt meg kell tennem! Tudom, hogy nagyon pipa leszel, de kérlek érts meg engem is! Nagyon szerettem volna, hogy beszámolj nekem a mai napodról! Tudom, hogy az a pasi most neked az igazi lesz! Érzem a zsigereimben, ahogy szoktuk mondani!😉 kérlek, hogy azokat a cetliket, amik ott vannak az asztalon, add át a tulajdonosainak! Csak rád számíthatok! És ne feledd el! Nagyon szeretlek!
                                 Puszi: a te, egyetlen, örök barátnőd!❤

Amikor a sorokat olvastam, nem akartam hinni a szememnek. Hova a bánatba tűnhetett Sahra, és mi a francról beszélt? Letettem a kis papírt az asztalra, majd elindúltam a fürdőbe, ugyanis volt egy gyanúm, hogy ott történt valami. Az ajtó résnyire nyitva volt, így csak bekukkantottam.

- ATYA VILÁG!! SAHRAA!!! - nem volt időm gondolkozni, azonnal kivágtam az ajtót, majd odafutottam barátnőmhöz. A könnyeim versenyt futottak arcomon, míg Sahrat próbáltam újraéleszteni. Csupa vér volt minden, és amint jobban körűl néztem, a karjaiból jött. - istenem Sahra, miért? Miért hagytál itt engem? - nem bírtam tovább, zokogásba tőrtem ki.

Amint egy picit is megnyugodtam, kimentem az ajtón, és egyből a pórtás felé vettem az irányítást. Ott ette, nyugodtsággal azt a kis kalácsot, amit a felesége pakolt neki.

- Uram! Uram!! - kiabáltam, ahogy egyre közeledtem hozzá. Nem érdekelt, ha felverem az egész kolit. A barátnőm meghalt, de még ígyis a tudatalattim azt próbálta velem elhitetni, hogy még megmenthetem.
- lányom! Mit keresel itt ilyenkor? - hangja meglepődöttséget sugallt. Letette azt a kis kalácsot, majd felém pillantott.
- Uram! Azonnal velem kell jönnie! Kérem!! - nem tudtam mit mondani. A szemem piros volt a sok sírástól, arcomra pedig rászáradt a sok könny. Hajam úgy festett, akár egy boszorkányé, míg ruháim teljesen másról árulkodtak. - a barátnőm!! Ott van a..ott van a mosdóba és...
- lányom, nyugodj meg! Biztosan nincs semmi baja! - kedvesen válaszolt, és az egyik kezével meg akarta érinteni a vállamat. Nem!! Ő nem érthet semmit!! Kiborulásomat, az egész koli látta.
- hát maga tényleg ennyire hülye? A barátnőm meghalt!!!

   Sziasztok Drágáim! Nagyon igyekeztem az új résszel! Remélem, hogy tetszeni fog nektek, ahogy az előző is. Igyekszem hozni a következő részt is, addigis jó olvasást kívánok! Puszii!😘😘