Lucifer /BEFEJEZETT! /

26.

Lil szemszöge

Még most is elöttem van a kép, ahogy Sahra véresen fekszik a fűrdőkádba. A portás, csak nagy unszolásra egyezett bele, hogy bekísér a szobába, és megnézi legjobb barátnőm, élettelen testét a kádba. Mindenki hülyének nézett. Mindenki azt hitte, hogy csak halucinálok. Hogy csak kitaláltam ezt az egészet, hogy innen kijussak. Pedig nem így van. A legjobb barátnőm halott, így már az élet is elszállt belőlem. Nagy léptekkel haladunk a szoba felé. Mindenki minket bámúl. A szoba ajtaja tárva nyitva volt, mert amikor kirohantam, nem foglalkoztam azzal, hogy most be van-e csukva az ajtó. Ahogy beléptünk rajta, egyből elkapott a pánik. Az a fajta félelem, ami még számomra is új.

- nos? Merre van? - a portás nagy szemekkel meredt rám, és várta, hogy megmutassam a lány testét. Egy pillanatra ledermedtem kemény tekintetétől, de össze kellett szednem magam. Én nem vagyok őrült!!
- kövessen! Erre lesz! - elindultunk a fürdőszoba felé, majd amikor bepillantottam, azt hittem halucinálok. Sahra teste nincs ott, nincsenek vértócsák a kád körűl. - nem..ez valami tévedés.. - a hangok, csak suttogva jöttek ki a számból, de épp elegendő hangerővel ahhoz, hogy meghalja a portás.
- szerintem is valami tévedés kisasszony! Itt nincs semmillyen hulla, sem vértócsa. Azt tanácsolom, hogy vegyen egy forró fürdőt, és aludjon egyet. Magára fér! Falra festette az Ördögöt. - még egy utolsót rámpillantott, majd elhagyta a szobát.
- NEM VAGYOK ŐRÜLT!! - hiába kiabáltam utánna, nem hallotta. Lerogytam a földre, és a könnyeim egyből utat törtek maguknak. - nem vagyok őrült, kell hogy legyen valami megoldás erre. Nem tűnhetett csak úgy el! - próbáltam meggyőzni magam az igazságról, de ahogy odapillantottam a kádhoz, és be kellett látnom, hogy tényleg nem volt ott semmi. De akkor a búcsúlevelek, meg az a sok levél amit el kell küldenem a megadott embereknek, azok mik? Nem mutathatom meg senkinek! Azt hiszik, hogy őrülg vagyok, még a végén azt mondják én írtam őket. Csak magadra számíthatsz, Lil.

***

Három hete az esetnek. Mindenki azt hiszi rólam, hogy megőrültem. Egy pszihológus jár hozzám, amit Mr. Fritz ajánlott nekem. Sosem beszéltem vele arról, hogy mi történt aznap este. Gyógyszereket akarnak nekem adni, hogy meggyógyuljak. Lassan tél, és még mindig ebben az örökös körforgásban vagyok. Nem tudok beszámolni Sahranak arról, hogy hogy alakulnak a dolgok velem. Nem tudok vele együtt karácsonyozni. A téli szünet is unalmas lesz nélküle.

- nos Lil, én azt tanácsolom neked, hogy engedd el végre a multat. Foglalkozz a jelennel, azzal amit szeretsz és valósítsd meg! - Dr. Gilbert igazán rendes ember, de sajnos ő sem érti, hogy nekem milyen ez az egész helyzet.
- maga nem ért semmit... - az orrom alatt dünnyögtem, de sajnos még ezt is megértette. Rámpillantott égkék íriszeivel, majd a kezét felém nyújtotta. Kedves mosolyt eresztett arcára.
- akklr meséld el! - hangja lágy volt, szinte már nyugtató. - itt az ideje, hogy végre megtudjuk mi történt akkor este! - 3 héttel ezelött történt. Éppen egy randiról jöttem haza és... - alig bírtam tovább beszélni. A hangom mindig megcsuklott, a könnyeim folyton utat akartak törni maguknak.

Visszaemlékezés

- na, kit hozott ide a szellő? - a hangom, a boldogságtól csengett, de sajnos válasz nem jött. Mosolyom egy pillanatra eltűnt, de aztán eszembe jutott, hogy mi van akkor, ha csak alszik. - na, mi van te kis álomszuszék. Nem bírtad ki, hogy ébren maradj mi? - felkuncogtam, majd a szobája felé vettem az irányt. Annyira csendes, annyira zord volt minden. Sehol sem hallottam Sahrat. Elindúltam a mosdó felé, hogy majd megnézem hátha ott van. Általában mindig ott szokott lenni. Benyitottam az ajtón, és megpillantottam Őt, ahogy ott fekszik a fürdőkádba és minden csupa vér körülötte. Nem akartam hinni a szememnek. Segítség kell ide. Előkaptam a telefonom és lefényképeztem bizonyítékként, mivel úgyis tudtam, hogy majd senki nem hisz nekem. Kirontottam a szobából, majd utamat a portás felé vezettem. - Uram! Uram!! - kiabáltam, ahogy egyre közeledtem hozzá. Nem érdekelt, ha felverem az egész kolit. A barátnőm meghalt, de még ígyis a tudatalattim azt próbálta velem elhitetni, hogy még megmenthetem.
- lányom! Mit keresel itt ilyenkor? - hangja meglepődöttséget sugallt. Letette azt a kis kalácsot, majd felém pillantott.
- Uram! Azonnal velem kell jönnie! Kérem!! - nem tudtam mit mondani. A szemem piros volt a sok sírástól, arcomra pedig rászáradt a sok könny. Hajam úgy festett, akár egy boszorkányé, míg ruháim teljesen másról árulkodtak. - a barátnőm!! Ott van a..ott van a mosdóba és...
- lányom, nyugodj meg! Biztosan nincs semmi baja! - kedvesen válaszolt, és az egyik kezével meg akarta érinteni a vállamat. Nem!! Ő nem érthet semmit!! Kiborulásomat, az egész koli látta.
- hát maga tényleg ennyire hülye? A barátnőm meghalt!!!

***

- aznap engem mindenki hülyének nézett, Dr. Gilbert! Tudja maga azt, hogy mit éltem meg ez alatt az idő alatt? Kibaszott fogalma sincs arról, hogy milyen volt úgy bejönni a suliba, hogy mindenki azt hiszi magáról, hogy megőrült! De..talán mégis van valami, ami bebizonyíthatja, hogy nem vagyok őrült! Igen..megvan a megoldás!- a könnyeimet mostmár nem tudtam irányítani. Elkezdtek versenyt futni az arcomon, és teljesen eláztatták azt.
- soha ne hidd azt, hogy egyedűl vagy Lil! Én azért vagyok itt, hogy neked segítsek! - a hangja még most sem volt ideges. Teljes nyugodtsággal beszélt, egyszer sem emelte fel a hangját. Kezét enyéimre tette, majd égkék szemével belepillantott az enyémbe. Egy pillanatra el is felejtettem, hogy ki vagyok borulva. - én elhiszem amit mondasz Lil! - teljesen megnyugodtam. Az álom azonnal a szemeimre telepedett, és szinte azonnal beszippantott magával.

Sziasztok Drágáim! Meghoztam a kövi részt is. Remélem, hogy tetszeni fog nektek, ahogyan az elözőek is. Igyekszem hozni a folytatást, addig is jó olvasást hozzá! Puszii!😘😘