Lucifer /BEFEJEZETT! /

43.

Lucifer szemszöge

Azt mondtam Sahranak, hogy ne közeledjen felém. Pedig ha tudná, hogy mennyire akarom Őt. A szívem vegyes érzelmekkel dobbant ritmusra egy - egy másodpercben. Nem tudtam eldönteni, hogy mit is szeretnék. Vagyis.. Igazából de, tudom, hogy mit akarok. Azt, hogy Sahra a világon a legboldogabb legyen. Velem ezt nem tduja megtenni, hisz amikor megszületett volna a kisbabánk én a legkegyetlenebb módon hagytam, hogy szenvedjen. Ha a Pokol szempontjából nézzük, akkor nem követtem el olyannnagy hibát, hisz ide olyanok kerülnek akik eleve bűnösök. Viszont én nem így láttam. Egy halandó lányba lettem szerelmes, egy halandó lánynak hagytam, hogy teljesen felforgassa az életemet és egy halandó lány adott volna nekem egy új életértelmet.

El kell mondanod neki, hogy mit érzel!

A belső hangom nem hagyott nyugodni. Sahra feloldotta az átkomat így mostmár én is ide tartozom. De mi értelme van, ha nem lehetek azzal akit szeretek?

- be fogom vallani neki! - körbe néztem, hogy nem jön - e valaki aki esetleg hallja teljes örlődésemet. De sehol egy lélek. Csak én és a gondolataim. Úgy döntöttem, hogy nem fogom tovább titkolni, megkeresem és beszélni fogok vele. Joga van tudni, hogy mit érzek még mindig iránta. Ő is elmondta és nem lenne fair ha én meg eltitkolnám. Azt vettem észre, hogy lábaim megindúltak előre és hogy már nem tudom leállítani őket. Vettem egy nagy levegőt majd nem csak a lábaim de mostmár én is teljes testemmel megindúltam oda, ahol az én egyetlen igaz szerelmem van. Csak hogy egy másik emberrel akinek tulajdonképpen a felesége. Nem találom sehol. Ahogy kerestem fel alá járkálva a helyiségek között Baltazart pillantottam meg. Ő talán tud segíteni.

- héjj! Baltazar! - megszólításaimra felkapta a fejét és felém fordult. Amint megpillantott egy erőltetett mosoly jelent meg az arcán. Meg értem amiért ilyenek velem, elvégre amit tettem az megbocsájthatatlan. Elindúlt felém, majd amikor ideért belenézett éjfekete szemeimbe.
- mit szeretnél Lucifer? Ezer dolgom van, kérlek ne tarts fel! - hangja megviselt volt. Ahogy végig néztem arcán eléggé fáradtnak tűnt. Biztosan az a Herceg ugráltatja ennyire szerencsétlent.
- csak.. Szeretnék kérdezni tőled valamit! S.. Sahrat nem láttad? - félvs kérdeztem meg, hiszen nem tudtam, hogy mi lesz a reakciója. Kellemes meglepetés ért ugyanis a fárdtságtól bágyadt szemei most megcsillantak és végre eleresztett egy kicsit sem hamis mosolyt. Kezét a vállamra dobta majd mélyen a szemeimbe nézett.
- most ment ki az udvarra. Egyedűl. - megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, hogy amik eddig a fejembsn lejátszottak különféle jelenetek, azok között egyik sem igaz. Hálás pillantást vetettem a férfi felé majd el is indúltam volna, ha nem tart fel. - Lufifer! Ezt ne rontsd el! - kacsintott majd hagyta, hogy mostmár tényleg elindúljak utamra. Gyors léptekre váltottam és amilyen gyorsan csak tudtam kimentem az udvarra. A gyomromban hatalmas gombóc keletkezett, tenyereim izzadtak és úgy éreztem, hogy a torkomban is van egy hatalmas gombóc ami meggátolja, hogy beszélni tudjak. Ahogy megpillantottam a lányt, csak mégjobban elkezdtem izgulni.

Gyerünk már Lucifer! Ne legyél már ennyire nyápisc!

A kis hang valamennyi erőt csikart belém, így amikor odaértem leűltem mellé és megérintettem a vállát. Látszólag megilyeszthettem, mert egy kicsit megugrott. Elmosolyodtam, majd amikor rám pillantott Ő is eleresztett egy halvány mosolyt.

- te igazán kitűnő vagy eltünésben! - még mindig mosolyogtam. A lány kuncogott közben lehajtotta fejét. Mosolyomat Ő idézi elő és csak Ő képes rá, hogy ilyeneket előhozzon belőlem.
- csak nem kerestél? - huncutul felkuncogott közben belenézett éjfekete szemeimbe. Az Ő szemei valami elképesztően gyönyörűen csillogtak a napsütésben.
- ami azt illeti de. - egy percig csak némán néztünk egymás szemeibe. Majd végűl bátoeságot gyűjtve megtörtem a csendet. - khm.. Szeretnék vsled valami komoly dologról beszélni! - Sahra kényelmssen elhelyezkedett, majd figyelmmel kísérte a további beszédemet. Izgultam. Nem is ez a helyes szó, hanem az, hogy féltem. Féltem mit fog mondani, esetleg felpofoz és ott hagy. - sahra én.. Én nem mondtam neked igazat! Amikor azt mondtam, hogy nem érdekelsz legyél boldog azzal a senkiházival, akkor igazából hazudtam neked. - nem mertem a szemébe nézni. De tudtam, ha most nem teszem meg akkor azt fogja hinni, hogy hazudok és akkor örökre elvesztem. - nagyon is érdekel, hogy mi van veled, hogy mit csinálsz. Hiába próbáltalak kiverni a fejemből egyszerűen képtelen voltam. Magamnak is nehéz bevallani de.. De még mindig szeretlek! - tenyerem izzadt miközben kimondtam az utolsó szót. Reszketett a testem attól, hogy most itt fog hagyni és soha többet nem fogom látni.
- Lucifer.. - kezét a combomra helyezte amit figyelemmel kísértem. - amit multkor mondtam azt tényleg komolyan gondoltam! Hiányzol! És hidd el, hogy nem akartam ezt az esküvőt! Moanak mondtam, hogy segítsen valahogy, hisz Ő a tanácsadóm de sajnos későn érkezett a segítségem. - beleborzongtam ahogy kimondta, hogy én vagyok a segítsége. - félek, hogyha most túlságosan is közel kerülök hozzád, akkor elveszítek mindent és kudarcot vallok! - hangja félelmet sugárzott. Félt attól, hogy ha most viszonyba kezd velem akkor kitudódik és akkor elveszíti a trónt és engem is.
- kitalálunk rá valamit Kedvesem! - közelebb hajoltam hozzá. Sahra levegője bennakadt tüdejében és mozdulatlanúl várta, hogy mit fogok tenni. Eltüntettem a köztünk lévő távolságot és ajkamat az Ő ajkára tapasztottam. Kezeim levándoroltak csípőjére és kicsit erőteljesebben rámarkolva közelebb húztam magamhoz. Aprócska kezei beletúrtak a hajamba ami miatt egy kisebb nyögés hagyta el a számat. Egymás szájából szívtuk ki a levegőt míg nem el kellett válnunk egymástól, hogy tudjunk egy kis friss oxigént is szívni.
- annyira hiányzott ez már! - megsimította arcomat ami miatt libabőr futkosott végig rajtam.
- csak az? - pajkosan felnevettem miközben figyeltem Sahra arcát.
- hmm.. - egy pillanatig elgondolkodott. - igen! - arcomról a mosoly lefagyott és azt éreztem, hogy meg fogok semmisűlni. Fájt amit mondott.
- igyan Lucifer! - végig húzta kecses ujjait arcélemen, közben pedig mélyen a szemeimbe nézett. Imádtam azokat a sötét szemeket. - mindened hiányzott! Nem tudtam úgy elaludni, hogy ne gondoltam volna rád! - szavai mélyen, a szívem legmélyére hatottak. Megérintettem az arcát majd még egyszer megcsókoltam. Nem tudtam betelni vele. Nekem Ő kell!

Sziasztok Babáim! Meghoztam a kövi részt is. Remélem,hogy tetszeni fog nektek úgy, ahogy az eddigi részek is. Nagyon szeretlek benneteket, jó olvasást hozzá puszii! 😘😘