Lucifer /BEFEJEZETT! /

25.

Lucifer szemszöge

Unalmas mindennapok. Semmit nem ígér ez a mai nap, már látom előre, hogy semmi nem fog történni. A papírokat igazgatom, és azon gondolkozok, vajon mi lehet most Sahraval. Annyira hiányzik. Megérinteném bársonyos, napbarnította bőrét. A puha, mézédes ajkát a számhoz érinteni. Aprócska, már - már csöpp kezeit a kezemben tartani. Egy olyan ígéretet tettem meg, amit sem Ő sem én nem bírunk ki. A gondolataim még ezer felé cikáztak volna, de az ajtó nyitódás ezt megakadályozta. Baltazar lépett be rajta, üveges, rémült tekintettel.

- Uram! Azonnal jönnie kell! - hangja remegett, míg teste teljesen átvette rajta az uralmat. Mi folyik itt?
- mi történt Baltazar? Miért vagy ilyen furcsa? - nem értettem mi ez az egész, de tudtam, ha Baltazar így viselkedik, valami rossz történik. Vett egy mély lélegzetet, behúnyta szemeit, majd szólásra nyitotta száját.
- Sahra..
- mi történt Sahral? - nem hagytam, hogy befejezze a mondatát. - válaszolj már, az isten áldjon meg!! - megfogtam a mellkasánál a ruháját, és nekiszegeztem a falnak. Ha Sahranak bármi baja is lesz, én esküszöm, hogy megölök mindenkit! 
- Sahra..meg..meghalt Uram! - a beszéde nehézkes volt, ugyanis annyira szorítottam a ruháját, hogy már - már folytogatónak hatott. A vér megállt bennem. A szemem a kétszeresére nyílt, majd a szorításom egyre csak lankadt. - hol van most? - hangom eszemevesett dühöt sugárzott, amiért hagytam, hogy ekkora hülyeséget tegyen. Igazából az én hibám. Ha nem fizettem volna ekkora árral, akkor Ő most is élne, és még mindig boldogok lehetnénk.
- a kolis fűrdőszobában! Siessen Uram! A barátnője segítséget hívott, nem lenne jó ha megatalálnák a testet! - azonnal elengedtem, ami hatására összecsuklott. Nem gondolkoztam, azonnal behúnytam szemeim, és megjelentem a lányok közös fürdőjében. A látvány, maga volt a Pokol. Minden tiszta vér volt. Sahra esetlen teste, elernyedve terült szét a fürdőkádon. Nem gondolkoztam egy percet sem, megfogtam menyasszony pózba, és ahogy a szemem behúnytam, a szobámban találtuk magunkat. Ő annyira jó volt, nem kerülhet a Pokolra. De mégis. Összejött veled, ráadásul még le is feküdtetek! Kell ennél több indok Luncifer? A gondolataim megindultak, bennem lelkiismeret furdalást keltve, hogy a Pokolra jutattam egy olyan lányt, aki meg sem érdemelné. Egy olyan lányt, aki szép, okos, inteligens, egy angyal. Maga a Mennyország.

Egy percre sem hagytam magára, ugyanis tudtam, hogyha magára hagyom, akkkr Moa bejön és még a halott lányt is tönkre fogja tenni. Meg..amugyis kinek hazudjak? Szeretem Őt, és megigértem neki, hogy sohasem fogom magára hagyni. Láttam rajta, ahogy a teste kezd egyre jobban elsötétülni. Hát mégis csak bekövetkezett. A Pokolra lettél ítélve. Odahajoltam hozzá, majd egy gyengéd, de mégis érzéki csókot leheltem finom, bársonyos ajkára.

- ohh Sahra! Ha tudnád, mennyire hiányoztál. Ha tudnád, mennyire nem bírtam ki azokat a napokat, amiket kénytelen voltam nélküled megélni. Sahra! Sajnálom, hogy miattam ide kerültél! De ahogy te is, úgy én is beléd szerettem. Beléd szerettem, és ez ellen még a Mindenható sem tudott semmit tenni. Annyiszor megpróbált már elszakítani tőled, annyiszor kerültem miatta bajba. De nem érdekelt. Nem érdekelt és tudod miért? Mert szeretlek! Szeretlek, és ez ellen senki, de tényleg senki nem tud tenni! - felé hajoltam, megsimítottam puha arcát, és lágyan megcsókoltam mézédes ajkait.
- szeretlek Lucifer!

        Sziasztok Babáim! Bocsánat hogy így eltüntem, nem szerettem volna. De eljöttem kicsit megint Londoba, és teljesen lefoglalt az itteni élet, a vakáció. Megigérem, hogy sűrübben hozni fogom a részeket, addigis jó olvasást, puszii!😘😘