Lucifer /BEFEJEZETT! /

42.

Sahra szemszöge

Az udvarom sétálgatok. Hallgatom ahogy az aprócska kis madarak hogyan csiripelnek. Egy pillanatra lehunyom a szememet és elképzelem, hogy még a Földön vagyok halandóként és minden rendben van az életemben. Egy férfi, aki az oldalamon áll és szívből szeret, egy barátnő, akire számíthatok mindig és a sulis mindennapjaim, amik feltétlen fontosan a számomra. De sajnos véget kell vetnem az álmodozásoknak. Vissza kell térnem a valóságba, az pedig nem a legjobb. Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Örülök is meg nem is. Hiányzik a régi életem, és ha visszacsinálhatnék mindent, és tudnám, hogy ez lesz a vége akkor nem öltem volna meg magam. Hagytam volna, hogy Lucifer feláldozza magát és soha többet ne találkozzunk. Leültem egy padra és csak hallgattam  tovább a madarak csicsergését. Hiányzott Lucifer. Hiányzott minden érintése és minden kimondott szava amit felém intézett. Hangokat hallottam magam mögött, de nem fordultam meg. 

 - hát te mit keresel itt kint egyedül? - a jól ismert hang beindított minden összes frekvenciát a testemben. Összerezzentem a hangja hallatán és még egy kicsit ki is rázott a hideg, de nem a rossz értelemben, hanem a jó értelemben. Végül vettem egy nagy levegőt és rápillantottam. Ott állt előttem teljes nagyságban. Az arca borostás volt, a szeme koromfekete és a bőre ami oly sokáig az én bőrömhöz simult. Az ajka pajkos mosolyra húzódott, közben a reakciómat figyelte. 

 - megijesztettél! - hangom inkább egércincogásnak hallatszott mintsem határozottnak. Mellette teljesen elvesztem és még a külvilágot is ki tudtam zárni. - magányra vágytam. - végül kis idő után muszáj voltam megszólalni máskülönben csak még jobban elkap a feszengés. Nagyon izgultam és azt sem tudtam, hogy egyáltalán értelmeset mondtam-e. Lucifer elmosolyodott így gondoltam csak nem mondtam akkora szörnyűséget. 

 - azt hittem, hogy a házasságod után majd sülve főve együtt fogtok lenni. - leült mellém és csak figyelt mosollyal az arcán. Jól esett annyi sok hónap után végre rendesen beszélgetni vele. Megérintette hüvejk ujjával a kézfejemet és csak figyelte a reakciómat hátha majd kihúzom érintéséből a kezemet de nem így tettem. Halványan elmosolyodtam majd lehajtottam a fejem ugyanis olyan vörös lettem mint a tűz. 

 - nem. Vele csak akkor beszélek ha nagyon muszáj. Szörnyű ember és ezt most nem csak a házas életemre mondom. Alapból is ki akar taszítani a trónból. - beszédem egyszerre megeredt és úgy dalolásztam akár a körülöttünk lévő kismadarak. Magam is meglepődtem a hirtelen jött bátorságomtól, de nem fektettem neki nagy hangsúlyt.  Jól esett valaki olyannal beszélni erről aki átérzi a helyzetemet és megért, még ha nem is teljesen. - Lucifer.. - megérintettem kezét. Azonnal égni kezdett alatta a bőröm és szinte már felperzselődött. - hiányzol.. - mintha azt közölték volna, hogy a Pokol legmélyebb bugyrába küldik úgy elsápadt. Kiszakította kezét az én kezem alól és hirtelen felállt. Meglepődött és a bőre színe azonnal átváltott a holtak színére.  

 - ne! Kérlek ne folytasd! - szavai tőrként fúródtak bele a szívembe, de igaza volt. Én házas vagyok Ő pedig egy halandó ember. Akit igazából én tettem azzá. Szörnyű érzés kerített hatalmába. Hirtelen sírni támadt kedvem. Magam mögé pillantottam és már csak a távolodó alakját pillantottam meg. Észre sem vettem, hogy időközben már nem csak egyesével potyognak le a könnyeim hanem már ezresével. 

Miért ilyen bonyolult az élet?

Miért kell ennyit szenvedni?

Miért nem lehetünk soha azzal, akit igazán, tiszta szívből szeret az ember?

Nem gondolkoztam csak hagytam, hogy a lábaim vigyenek. Nem tudtam merre megyek és igazából nem is izgatott. Csak egy dolog érdekelt, mégpedig az, hogy Lucifer végre újra az enyém legyen. Nem akartam semmi mást, csak azt, hogy újra ölelhessem izmos kezeivel, hogy újra csókolhasson mézédes, puha ajkával, hogy újra megfogja bársonyosan puha kezeivel az enyémeket. Nagyon szerettem volna visszakapni azt az embert, akit megismertem, akibe először szerelmes lettem, akinek odaadtam mindenem és aki mióta meghaltam csak, hogy együtt maradjunk. 

 Sziasztok Drágáim! Tudom, tudom ez egy picit rövidebb rész lett mint az eddigiek. Igyekszem hozni hamar a következőt, addig pedig jó olvasást hozzá! Puszii!😘😘