Lucifer /BEFEJEZETT! /

19.

Lucifer szemszöge

Nem látom a halandót már jó ideje mászkálni a lakásban. Se Moat. Valami itt tuti történt csak nem tudom hogy mi.
Naphosszatt gondolkoztam azon hogy vajon mi történhetett Sahraval és vajon hol van most Moa. Egészen addig amíg egy váratlan dolog miatt meg nem tudtam az egész dolgot.

- Főnök! Főnök! - Baltazar éles hangját már a távolban is meghallottam. Semmi kedvem nem volt társalogni vele ugyanis túlságosan lefoglalt a gondolat hogy Sahraval esetleg valami baj történhetett. - Főnök! De jó hogy végre megtaláltam! Beszélnünk kell! - Baltazar hangja most merőben más volt mint amilyen általában szokott lenni. Most ilyedt volt és felzaklatott.
- mondjad gyorsan nem érek rá egész nap! - rápillantottam majd egy aprót biccentett és közelebb jött. Leűlt vörös fotelembe velem szembe és torkát megköszörülve figyelt engem. Szememet megforgatva sóhajtottam egyet hogy végre kezdjen már bele de semmi. Mint aki megnémúlt. - Baltazar az isten szerelmére nyögd már ki mi a bajod!! - szemem vörösen izzott a dühtől és ezt Baltazar észre is vette.
- Főnök! Az van...hogy...izé...
- BALTAZAR!! - tudtam hogy szép szavak ide már nem elegek. Amikor rákiabáltam egyből megszeppenve űlt a fotelben és végre összeszedett annyi bátorságot hogy végre elmondja miért jött.
- Lucifer kérlek ne akadj ki! Tudom hogy ez teljességel kizárt de kérlek most az egyszer ne csinálj semmit! Szóval úgy kezdődött minden hogy csináltam a napi feladatomat amivel éppen megbíztál és jött egy telepatika a fejembe. Moa üzent hogy valami írdatlan nagy hülyeséget csinált. Odament Sahrahoz... - nem tudta befejezni.
- hogy mit csinált? - szemeim kétszeresére nyíltak. Teljesen ledöbbentem hogy Moa mi a jó istent csinált már megint. Akkor ezért nem láttam a lányt egész nap.
- had fejezzem be! Szóval..elment hozzá hogy elmagyarázza neki hogy száljon ki a kettőtök életéből és hagyjon titeket békében élni. De ez nem úgy sűlt el ahogy gondolta ugyanis a lány nekitámadt egy vázával...
- mi a jó istent csináltak ezek? - megint nem hagytam hogy befejezze a mondatát. Egyszerűen sokkot kaptam attól amit hallottam. Sahra nekiment Moanak egy vázával?
- szóval.. - szemforgatva folytatta tovább a mondandóját ugyanis nagyon unta hogy folyton közbevágtam. Olyan kis mesét halhattam amit nem akartam. És Baltazar elmondása alapján Moa csak odament beszélni vele és semmi olyat nem mondott amitől Sahranak neki kellett volna mennie. Most a lány a korházba van Moa pedig szintén ott tartózkodik. Nem hagyhatom hogy ezek ketten egy légtérbe legyenek ugyanis Moa bármire képes. De bármire. Sokkal erősebb mint a halandó és félek hogy olyan erősen csapta a fejéhez a vázát hogy meghal. De akkor Moat is megölöm.

Bementem gyorsan a szobámba majd összepakolásztam a cuccaimat amik kellenek. Átöltöztem valami normálisan kinéző emberi hacukába amitől nem leszek olyan feltünő. Csak ing és a szokásos fekete öltönyöm. Nem foglalkoztam semmivel csak azon voltam hogy minél elöbb ott legyek a korházba végre Sahra mellett. Hogy nekünk miért nem lehet végre nyugodt életünk nem is értem. Behúnytam szemem és erősen a korházra gondolva megjelentem. Kinyitottam szemem és azonnal a bejárat felé vettem az irányt hogy minél gyorsabban a lány mellett tudjak lenni Moatol erősen védve. A lift csiga lasusággal érkezett meg hozzám majd ahogy kinyílt az ajtaja gyorsan bepattantam és megnyomtam az ötödik emelet gombját. Mi lesz már! Mi lesz már! Türelmetlenségem mégjobban fokozódott amikor belegondoltam hogy Moa végig ott van mellette bent a szobájába. Végre megérkezett a lift, kinyílt az ajtaja és azonnal rohanni kezdtem a folyosón a megadott kórterem felé. Ahogy megérkeztem megpillantottam Moat ahogy kétségbeesetten űlt a széken. Vagyis úgy tettette magát mert ahogy oldalra pillantottam megláttam az anyját bent Sahranál. Nem csinálhatok jelenetet csak ha elmegy. Odamentem Moa mellé aki felkapta fejét és csak rám mosolygott. Leűltem mellé ő pedig nekem dölve elkezdte babrálni zakom gombját. Sahrát képzeltem ide nem pedig ezt a démont.

- mit tettél vele Moa? - hangom nyers volt és szinte már undort keltő. A nő felpillantott rám majd fejét felemelte a vállamról.
- semmit Lucifer! Ő jött nekem! - hangja egy pillanatra megingott de amilyen hamar jött olyan hamar ment is. Pikk pakk össze tudta szedni magát így csak a gyanúm egy szikrája igazolódott be. - odamentem hogy majd megmondom neki hogy végre hagyjon minket békén erre nekem támadt egy vázával. Csak nem hagyhattam hogy fejbevágjon! - szemei most nem a boldogságtól csillogtak hanem a könnyektől. A mű könnyektől.
- démon vagy az isten szerelmére ha fejbe vágott volna akkor sem haltál volna meg! - hangom már kezdett nagyon dühössé válni. Elegem volt Moaból és abból hogy ezek ketten folyton meg akarják ölni egymást. Nem tudok Sahra mellett lenni 0-24-be amit Moa ki is használ. Felpattant a székről és dühtől csillogó szemeivel rámpillantott. Megált velem szembe majd szólásra nyitotta a száját.
- szóval nem engem védsz? Még ígyis azt a senki kis halandó szűz kurvát véded ahelyett hogy végre kinyílna a szemed és belátnád hogy mellettem jobb lenne a dolgod? Hogy mellettem nem kellene bujkálni és végre folytahatnánk azt amit a Pokolba elkezdtünk? De ugye tudod hogy Sahra akkor lehet végleg a tiéd ha meghal! Úgyis azt akartad hogy melletted legyen nem? Hát most melletted lesz! Szívesen Lucifer! Tartozol nekem egyel!

  Sziasztok Babáim! Tudom megint kicsit késtem a résszel de meghoztam. Remélem hogy tetszeni fog nektek és igyekszem hozni a következő részt is. Vigyázzatok magatokra, nagyon szeretlek benneteket! Puszii!😘😘