Lucifer /BEFEJEZETT! /

23.

Sahra szemszöge

Elegem volt abból, hogy Lucifer nem lehet velem. Dave olyan kedves és aranyos, de valahogy mégsem tudja pótolni Őt. Hiányzik, ahogy hozzám szól azzal a bársonyos, férfias hangjával. Hiányzott az érintése, ami finom, és puha volt. A csókjai, amik a fellegekbe repítettek. Sajnos nem sokat tudtam gondolkozni, ugyanis Davet pillantottam meg, ahogy felém közeledik. Hatalmas vigyora még akkor sem akart alábbhagyni, amikor lehuppant mellém a szokásos, öreg kis padra. Volt egy tervem, amit meg szerettem volna valósítani. Dave-vel olyan jóba lettünk hírtelen, hogy nem volt szívem elmondani neki. Talán túlságosan is jóba. Lehet, hogy Dave többet érez, mint szimpla barátság, de én nem. Nekem Lucifer a mindenem, az egész életem, és ha az kell akkor meghalok csalhogy újra láthassam, érezhessem a gyönyörű, bársonyos bőrét. Szerettem, és igazából még most is szeretem. Ez ellen sajnos nem tudok tenni semmit. Dave rám mosolyogott, majd szólásra nyitotta száját.

- alig találtalak meg! - mosolya talán az összes lányt levenné a lábáról, de valahogy én nem tudtam rá ilyen hatással lenni. Az a kisfiús mosoly, elterült egész arcán, majd a fogai is kivillantak egy pillanatra. Nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak.
- tudhatnád, hogy mindig itt vagyok szünetekben! - finoman meglöktem a vállát, mire csak felnevetett. A nevetése is olyan ragályos volt. Az ember nem tudott mellette szomorkodni. Még én sem.
- képzeld Sahra! Ma találkozom egy lánnyal! - a csillogás a szemében valami hihetetlen volt. Viszont...amit mondott az talán szíven csapott? Miért fáj az, ha a barátomnak randia lesz? Elvégre nem vagyok belé szerelmes. Vagy mégis? Dave olyan izmos, festett szőke hajú - ami már - már lenövőben van -, kék szemű srác. Minden nő álma egy ilyen vicces, mindig életvidám srác. Talán még nekem is.
- őszintén örülök Dave! Remélem, hogy ő normális lesz veled. - egy mosolyot megeresztve, megöleltem, majd feláltam és mentem órára. Követte példámat, így együtt indultunk be az osztályba. Alig vártam, hogy végre vége legyen a sulinak, és otthol megcsinálhassam a tervemet. Mindent pontosan kiszámítottam, így biztos vagyok benne, hogy nem lesz semmi gond. A koliban ma egyedül leszek, mivel a drágalátos szobatársam randizik. Neki hála bejön az  élet, velem ellentétben.

Végre kicsengettek bioszról, így mehettem haza, vagyis a koliba. Az út során, mégegyszer tisztáztam magamban a dolgokat, és azokat amiket még meg kell tennem elötte. Csak így lehetek Luciferrel, így hát bármennyire is fáj, meg kell tennem.

Benyitottam a koli ajtaján, majd köszöntem a mindig vidám pórtásnak, és az utamat a szobánk felé vettem. Most vagy soha Sahra, most vagy soha! Mély levegőt vettem, majd lenyomtam a kilincset, és elém tárult a szobánk. De fog hiányozni! Nem is tétlenkedtem, elővettem pár lapot, meg tollat, és az asztalhoz űlve neki kezdtem az írásnak. Nem tehetem meg elbúcsúzás nélkül. Az túl fájdalmas lenne mindenkinek. Először ia anyáéknak írtam, hogy nekik is könnyebb legyen így. Utánna barátnőmnek, aki szintén nagyon sokat jelent nekem. Végűl írtam egyet itthonra is, hogy mikor haza jön lássa, és egyet Davenak. Szerettem volna ha tudják mit miért teszek, és hogy ne haragudjanak rám annyira. Miután végeztem mindegyikkel, ráírtam a tetejére, hogy kinek lesz, és az asztalra helyeztem.

A fürdőbe mentem, ahol elővettem a borotvámat. Kivettem nagy nehezen belőle a pengét, majd azzal együtt beleűltem a forró vizembe. Egy két könnycsepp megindult az arcomon, amiért választanom kell közte, és az élet között, de gondolkodás nélkül tudom, mit is akarok. Vele akarok lenni, a karjaiban, a puha, húsos ajkait csókolni, és végre vele lenni egész nap. A gondolatra felbátorodtam, majd a pengét a karomhoz téve húztam rajta egy csíkot. Felszisszentem, ahogy a penge éle megvágta gyenge bőröm, de nem hátráltam meg. Ég veled eddigi élet! Ezzel egy nagy lendületet véve, belenyomva húsomba a pengét, húztam rajta egy csíkot. Láttam ahogy a vér kibuggyan bőröm alól, majd beterít, és végűl csak a sötétséget láttam magam elött.

     Sziasztok Drágáim! Bocsánat, hogy ennyit késtem a résszel, de nagyon sok dolgom volt. De végűl meghoztam és remélem, hogy nektek is tetszeni fog. Igyekszem a többi részeket is hozni, addig pedig jó olvasást hozzá! Puszii!😘😘