Lucifer /BEFEJEZETT! /

39.

Lucifer szemszöge

Az amit a lány elmondott ráébresztett valamire. Nem akarom egyből megfektetni. Vajon újra szerelmes vagyok? Vajon újra jó leszek és tényleg nem megyek soha vissza a Pokolba? Egy valamire ráébredtem. Ez a csaj Sahra barátnője. Próbáltam rá összpontosítani, de nem ment. Sahra járt az eszembe. Az a lány akit megismertem itt hasonlított Sahrara de valahogy mégsem találtam meg benne Őt. Akárhányszor ránézek mindig Sahra jut az eszembe. Nem tudom, hogy vajon érdemes-e tovább folytatni vele. Nem akarom megbántani, mert egy nagyon kedves, aranyos lány, de nekem Sahra volt az első igazi szerelmem. Hiába is tagadom, nekem még mindig Ő kell. Tenni is fogok azért, hogy újra visszaszerezzem. 

Épp a lánnyal akartam megbeszélni a dolgokat, amikor hirtelen megjelent valaki. A lány azonnal a mellkasomba fúrta a fejét és szorosabban bújt hozzám. Amikor odapillantottam megláttam azt a valakit akit már azóta nem láttam, hogy száműzetve lettem a Pokolból. 

 - nocsak, nocsak! Nem fecsérelted sokáig az idődet haszontalan dolgokkal úgy látom! - Moa szeme kissé meglepettséget sugárzott, de amint észbe kapott egyből gúnyosan kezdte méregetni a hozzám igencsak közel lévő lányt. 

 - Lu..Lucifer, Ő meg ki? - alig mert  megszólalni. Nem tudtam eldönteni, hogy a félelemtől ilyen, vagy pedig csak meglepte a nő jelenléte. 

 - ohh hát nem is meséltél neki rólam? Ez most egy kicsit fájt! - mellkasára tette kezét hogy hitelesebb legyen kis játéka, de közben ott bujkált a szája sarkában egy huncut mosoly.

 - inkább mond el miért jöttél! - kezdett a türelmem végleg elfogyni. A lány nyugtatásképp a karomra csúsztatta kezeit. Valahol a szívem mélyén ez most jól is esett, de nem tudtott nyugton hagyni a gondolat, hogy esetleg a Pokolban történt valami. 

 - el kellene a segítséged odalent! - hangja ezúttal átváltott magabiztossá és egy cseppnyi nyugalom nem áradt belőle. - a nagy urak fellázadtak Sahra ellen! Azt mondták, ha nem talál gyorsan valakit maga mellé akkor elveszik tőle a trónt! - teljes testemmel megfeszültem és ha nem ülnék valószínűleg össze is estem volna a hír hallatán. - segítened kell Lucifer! 

 - mi? Az a Sahra aki az én barátnőm volt? - a lány semmit sem értett a dologból. Mind a ketten ránéztünk de mire megszólalhattam volna már Moa beszélni kezdett. 

 - honnan tudjam? Nem is ez a lényeg! A trón és a lány veszélyben van! - hangja olyan szintű félelmet keltett hogy még talán én is megijedtem. Azonnal kihúztam a lány kezei közül a kezemet és megindultam Moa felé. A lány még pár percig csalódottan nézett rám majd inkább megfordúlt és hagyta hogy mennyek. Szerintem rájött, hogy még mindig Sahrat szeretem és ez nem is fog változni. 

Az út odáig kissé hosszúnak és nehézkesnek bizonyult, ugyanis Moa nem volt abban a passzban, hogy elvigyen mind a kettőnket a Pokolba. Meg kellett állnunk párszor de végül megérkeztünk. Izgatott voltam, hogy annyi idő után újra láthatom azt a személyt aki mindig is fontos volt a számomra. Hallottam a zenét messziről kiszűrődni a teremből. Rápillantottam Moara aki csak megszorította bátorításképp a kezemet. A Pokol másabb lett azóta mióta Sahra száműzött. 

 - remélem még nem késtünk el! Ha minden igaz akkor még csak a fogadást rendezik. - hangja kissé kétségbeesett volt és mintha aggódott is volna.

 - na várjunk! - egy pillanatra megálltam és Moara pillantottam aki szúrós pillantásokkal fordult felém. - akkor ma adják össze Sahrat valaki mással? - teljesen ledöbbentem és talán még levegőt is elfelejtettem venni egy pillanatra. Moa csak bólintott. 

 - igen! De gyere már nincs időnk erre! - megragadta a karomat és olyan gyorsan kezdett el húzni, hogy meg kell mondjam majdnem csak futnom kellett utána. A zene egyre csak hangosodott ahogy közeledtünk a terem felé. Most már a hangokat is lehetett hallani ahogy gratulálnak és mulatnak. Elkéstünk! Ó istenem elkéstünk és hozzá ment valakihez! A szívem mintha apró darabokra szakadt volna és mint akit kifacsartak úgy lépkedtem Moa után, aki még mindig húzott annak ellenére, hogy Ő is hallotta a kiáltásokat. Ahogy beértünk a terembe minden szempár rám szegeződött. Meglepettség uralkodott mindenkin és talán még egy kis félelem is volt némelyek arcán. Aztán ahogy tovább meneteltem megláttam Őt. Olyan gyönyörű volt abban a ruhában! Ennyi idő után is ahogy rápillantottam még mindig éreztem azt a szikrát amit akkor rég. 

 - látom az ifjú pár hamar összebarátkozott! - nem is tudom igazából, hogy miért szólaltam meg, de azt éreztem muszáj. A lány megfordult és csak állt ott földbegyökerezett lábakkal, holt fehérre sápadt arccal. Mintha kissé összerezzent volna ahogy meghallotta a hangom aminek köszönhetően először nem fordult meg. Gyönyörű mogyoróbarna szemei fénylettem és nem tudta levenni rólam a tekintetét. Ott néztük egymást addig, amíg a tömeg el nem sodort minket egymástól. 

  Sziasztok Drágáim! Bocsánat, hogy kissé elkéstem a résszel de igyekeztem minél hamarabb megírni! Remélem, hogy tetszeni fog nektek ez is úgy, ahogy az előző is. Igyekszem hamar meghozni a kövit addig pedig jó olvasást hozzá! Szerintetek most, hogy újra találkozott Lucifer és Sahra mi lesz velük? Sahra ott hagyja a Herceget Luciferért? Lucifer harcol a szerelméért?😘😘