Lucifer /BEFEJEZETT! /

20.

Sahra szemszöge

Valami csipog körülöttem. Óvatosan nyitogatni kezdtem a szemeim és ahogy egy picit is megmozdítottam az ujjam megéreztem valami nehezebbet rajta. Megpróbáltam oldalra fordítani a fejem de annyira fájt hogy inkább a szemeimet szorítottam össze.

- Sahra Drágám ne eröltesd magad! Nem szeretném ha bármi bajod is lenne! - az a hang amit hallottam milliók közűl is felismerném. Ahogy rá gondoltam egyből eszembe jutott mit mondott az a csaj így erőt véve magamon elhúztam kezem kezéből.
- Lucifer ne! - nem tudtam többet kiadni...vagyis inkább nem akartam többet neki mondani. Magyarázkodni sem volt nagyon kedvem így inkább elfordítottam a fejem a másik irányba.
- Szivem van valami baj? Miért nem engedsz magadhoz közel? - hangja meggyötört volt és csalódott. A szívem facsarodott magán egyet de nem nagyon akartam vele beszélni. Féltem ha belekezdek akkor tényleg az lesz amit nem szeretnék hallani.
- Lucifer! Ma egy nő meglátogatott engem! Azt mondta hogy fantasztikus volt az együtt töltött időtök meg hogy mennyire jó voltál! Igaz ez? - a végére már a könnyek potyogni kezdtek az arcomon. Nem akartam hallani ahogy Lucifer azt mondja igaz de engem szeret. Felált a székből és odajött hozzám. Nem szólt semmit csak újból megfogta kezem és felém hajolt hogy könnyeimet le tudja csókolni onnan.
- egy szó sem igaz abból Drágám! Azt csak azért mondta hogy téged tudjon bosszantani és elválasztani egymástól! Sosem lennék képes téged megcsalni Kincsem! Vissza hoztalak az élők közé pedig az orvosok ma le akartak kapcsolni a gépről! Nem hagyhattam hogy velem gyere bármennyire is szerettem volna önző lenni! Tudom hogy te itt szeretsz élni és én bármire képes vagyok érted Drágám! - megsimította fejem majd méjen belenézett szemeimbe. Azok a sötét szemek amikkel rámnézett teljesen elbódított. Elhittem neki amit mond ugyanis látszott rajta hogy nem hazudott. Szívemről egy hatalmas nagy kő esett le és ezt egy nagy sóhajtással jutattam a külvilág tuttára. Komolyan megmentette az életemet? Komolyan hagyta hogy vissza jöjjek mikor tudta jól hogy együtt lehettünk volna normálisan? A tudat miszerint Lucifer ekkora árat tett értem teljesen megmelengette a szívem.
- és akkor most mi lesz? - a kérdésem a csendes szobán végig kúszott de válasz először nem érkezett. Őszintén féltem hogy most mit fog mondani.
- az hogy vissza hoztalak az élők közé azzal járt hogy el kell kerüljelek Sahra addig amíg meg nem halsz! De ez nem fog bekövetkezni! Nem hagyom hogy szétválasszanak minket! - mire megszólalhattam volna addigra homlokon puszilt majd eltünt ugyanis bejött egy nővér. Amint meglátott örömködésbe kezdett hogy még élek ezért kiszaladt egy másik orvosért. Amint megvizsgáltak leszedtek a gépről viszont előírták hogy nagyon sokat kell pihenjek és igyak. Amíg kómában voltam egy csomót fogytam és anya is rendszeresen jött látogatni. Onnan tudom mert egy csomó virág meg minden amit csak egy anya tud venni ott volt a polcomon. Elmosolyodtam azon mennyire gondoskodik rólam és mennyire szeret. Hogy megilyedhetett azon hogy újra ide kerültem.

A nap további részében csak a telefonomat babráltam amit anya időközben behozott nekem. Unalom űzőnek tökéletes volt ugyanis amikor Lucifernek el kellett mennie akkor legalább le tudtam valamivel foglalni magam. Luciferen kicsit elgondolkoztam. Túl nagy árat fizetett azzal hogy engem vissza tudjon hozni az élők világába. A kapcsolatunk meg fog maradni? Együtt tudunk lenni úgy ahogy Lucifer is mondta? Hihetetlennek hangzik de nagyon beleszerettem. Hiába Ő a Pokol Ura valami mégis vonz hozzá. Valami különleges és megmagyarázhatatlan. Ha a közelembe van akkor elfelejtem melyik bolygón vagyok és azt is hogy éppen ki vagyok. Teljesen ki tudok kapcsolódni mellette és csak önmagamat adni.

    Sziasztok Babáim! Meghoztam a következő részt is! Remélem hogy tetszeni fog nektek is ahogy az elöző részek. Hamarosan jelentkezem az új résszel. Addig is puszillak benneteket!😘😘