Lucifer /BEFEJEZETT! /

34.

Lucifer szemszöge

Már rég otthon kellene, hogy legyek. Ha nem keverték volna el a dokumentumokat akkor már rég elmehettem volna innen a picsába. Őszintén szolva nem nagyon bírom elviselni ezt a helyet, sem az itt dolgozó embereket. Igazából másra sem vágyom csak hogy újra Sahra aprócska karjaiban legyek. Hiányzik a bársonyos, puha bőre, az ajkának íze.

Hazafele menet éreztem, hogy valami nincs rendben. Nem olyan előérzetem volt mintha meghalna valaki, inkább olyan mintha valaki tervezne valamit. Minéz elöbb otthon akartam lenni, így behúnytam a szemem és már haza is teleportáltam magam. Csak hogy nem egészen arra értem haza amire szerettem volna. Artur Herceg és még más hercegek is Sahrara tekintgettek. Ment a zene és mindenki úgy tett, mintha minden a legynagyobb rendben lenne. Mi a jó ég folyik itt!? Szemeimet összeszűkítettem és Baltazart kerestem. Nem tudom hobva tűnhetett minddnki. Se Moat se Baltazart nem találom, hogy legalább valaki felvilágosítson erről az egészről. Kezdett felmenni bennem a pumpa és éreztem, hogy már a szemeim is izzó vörösen ragyogtak. Azonnal meg kell találnom Baltazart! Elindultam, hogy megnézzem ott van-e a szobályába. Kopogás nélkül nyitottam be de lehet, hogy nem kellett volna. Ott feküdt az ágyán anyaszűlt meztelenül.

- mégis mi a jó fene folyik itt? Erre kell hazajönnöm, hogy itt ilyen kis party folyik te pedig itt holt neztelenül fekszel az ágyadba és semmit sem csinálsz? - nsgyon idegds voltam és szerintem semmi más nem tudott jobban már felidegesíteni. A pulzusom száz százalék hogy az egekben repdes. Baltazar feltápászkodott az ágyból és magára aggasztva a köntösét mélyen belenézett a szemembe.
- tényleg tudni akarod, hogy mi folyik itt? Sahra rájött, hogy mit tettél! Úgy gondolta meglep téged egy partyval, hogy ezzel is bosszantson téged. - a szemét lefele vizslatta. Nem nézett rám.
- van még valami más is? - nagyon de nagyon kiváncsi voltam mi az amit elhallgat előlem. Rámpillantott majd elsápadt arcával ismét a földet kezdte el pásztázni.
- iszonyú nagy bűntudat van rajtam Lucifer! Sah.. Sahraval mi.. mi lefeküdtünk! - nem akartam elhinni amit mond. A fejem zúgni kezdett és azt sem tudtam hírtelen hol vagyok. Baltazar beszélt hozzám de nem hallottam semmit belőle ugyanis az agyam teljesen kikapcsolt. Mérhetetlen nagy düh tombólt bennem.
- TEEE!! TE ÁTKOZOTT HOGY TEHHETTED!!?? - felemeltem gallérjánál fogva és nekiszorítottam a falhoz. Levegőért kapkodott. Nem akartam rajta megkönyörülni. Azt akartam, hogy meghaljon. Gyűlöltem amiért ezt tette velem. Lefeküdt azzal a nővel akit a világon a legjobban szeretek. Zilálva vettem a levegőt közben jobban és jobban nekinyomtam a falnak. Nem érdekelt, hogy nem kap levegőt. Azt akartam, hogy szenvedjen.

Bent a szobámban könnyes szemmel járkálok már vagy fél órája. Még mindig nem vagyok képes felfogni, hogy ezt tették velem. Belűl égetett fel a szenvedés. Szétszortam mindent amit csak lehetséges. Az asztal üres amin egykor a papírok és a kis lámpa állt ugyanis most mind a földön hever szétszórodva. Az ágyról a párnákat és a takarót is ledobtam a földre. Nem érdekelt semmi csak ebből a rémálomból akartam felkelni. Az ajtó nyílt és azt vettem észre, hogy az illető már bent is van. Megfordúltam.

- hivattál. - a hangja száraz volt és nyers. Nem hittem el, hogy még neki állt feljebb.
- még neked áll feljebb? Megcsaltál a legjobb barátommal, a bizalmasommal, a jobb kezemmel! Tudod mit jelent ez? - legszívssebben dühöngtem volna. Hitetlenkedve fordúlt a fal irányába.
- még te beszélsz? Előre eltervezted, hogy megöleted a gyerekemet! A MI gyerekünket! - szét tette kezeit és már ő is nagyon idegesnek látszott. - ne Lucifer, ne mondj semmit! Számonra te már nem létezel mint férfi, sem mint Uralkodó! Rájöttem, hogy lehetséges úgy is átvenni egy hatalmat ha nem ölsz meg senkit! Immár én vagyok az Uralkodó! - szemei tűz vörösen izzottak. Megrémített a látvány. - mint jogos Uralkodó ezennel meghoztam végső bűntetésed! Számüzlek a Pokolból, emberi alakot kapsz és nem lesz többé erőd sem hallhatatlanságod! Minden nap kísértsen a halott gyermeked! Mielött felkelsz és mikor lefekszel! - szavai teljesen kétségbr ejtettek. Nagyon féltem, hogy mi lesz a következő lépés de nem láthattam meg ugyan is elsötétült minden körülöttem és már csak azt éreztem, hogy valami keményre zuhantam.

   Sziasztok Babáim meghoztam a következő részt is! Remélem hogy tetszeni fog nektek! Igyekszem hozni a részeket bele addig is jó olvasást hozzá! Puszii! 😘😘