Isle of Wolves •VKook•

🤍8.🤍

/ - Mi folyik itt? Miért sír? - kérdezte halkan Namjoont.

- Biztosan csak megijedt az idegen helyszíntől - hazudott az idősebb alfa szemrebbenés nélkűl. Muszáj volt. Ha most elmondaná az igazat, Jungkook nem kímélné a két fiatal emberfiút és azonnal széttépné őket. Nem hagyhatta ezt.

Olyan ártatlanoknak és fiataloknak tűntek még. Namjoon érezte hogy bár emberek, nem jelenthetnek rájuk veszélyt... /

Jimin szépen lassan kezdett megnyugodni és végre elemelte fejecskéjét Taehyung nyakából. Mikor meglátta a két ismeretlen és tudatosult benne hogy a szoba is teljesen idegen neki, megilletődve nézett legjobb barátjára.

- H..hol vagyunk? - vágott teljesen kétségbeesett fejet a szőke, amin Taehyung a helyzet ellenére elmosolyodott. Jimin hihetetlen édes tudott lenni.

- Hát nálunk. Ez a mi kis kunyhónk - szólalt meg az eddig csendben figyelő Jungkook és mind a két fiú rá kapta a fejét. Vele még Taehyung se beszélt. - Jeon Jungkook vagyok. Így már biztosan hallottátok a nevem. A szigeten mindenki ismer. - vigyorodott el fölényesen az alfa, még Namjoon a fejére csapta a kezét.

Mindig kiakadt Jungkook nagyképűségén, de hiába, nem fog sajnos változni.

- Öhm .. - habozott Taehyung és félénken a szürkehajúra nézett, aki csak mutatta hogy bólogasson.

Taehyungnak volt egy olyan érzése, hogy hallgatnia kell a fiúra. Bár nem ismerte őt sem, de kedvesnek tűnt és biztosan nem véletlen adta ezt az utasítást neki.

A fürtős emberfiú bólintott egy picit.

Fogalma sem volt milyen helyzetbe is csöppentek, de ha igazat mond a szürkehajú és ők a vérfarkasok szigetén vannak, akkor nem kis slamasztikába keveredtek. Valószínűleg itt egy darab emberi lény sincsen, hiszen ezt a területet csak is a különleges lényeknek tartották fent.

A mendemondák szerint amit innen-onnan hallott vagy éppen olvasott, azt vette ki hogy nem szeretik az alakváltók az embereket, sőt gyűlölik őket.

Talán azt hiszik hogy ők is közéjük tartóznak?

Taehyung okos fiú volt, nem véletlen jeleskedett az iskolában is. Sikerült neki összeraknia a fejében, hogy muszáj lesz valamit kitalálniuk addig még valahogyan haza nem jutnak, hogy túléljék az ittlétüket.

- Gyönyörű Omegák vagytok. Mondták már nektek? - vigyorodott el Jungkook és az ágy elé lépett, így mind a két fiút megtudta csodálni. - Mennyi idősek vagytok? - kérdezte az alfa.

Taehyung újra a szürkehajúra pillantott egy picit, aki csak bólintott megint hogy mondjon valamit.

Jimin értetlenül nézett barátjára. Nem mert megszólalni. Sokkal félénkebb volt mint Taehyung és abban reménykedett hogy a magasabb majd beszél helyette is. Fogalma sem volt milyen Omegákról beszél neki ez az ismeretlen srác, de bízott benne hogy talán Taehyung majd tud valami értelmes válasszal szolgálni az igazán helyes fiúnak.

- Mind a ketten tizenhat évesek vagyunk - szívta magába Taehyung az össze bátorságát, hiszen ő is reszketett a félelemtől, de valamelyiküknek muszáj volt egy kis határozottságot mutatnia, mert ha tényleg vérfarkasok akkor biztosan megérzik a félelmet is.

Sokat olvasott az érdekes lények után. Mikor először megjelentek az álmában nem változtak még át csak futkostak a havas tájékon, így nem tudta hogy alakváltók. Azt hitte sima farkasokat lát. Aztán a második ilyen alkalomnál már meglátta őket ember formában is, így elkezdett utánuk keresni. Tudta hogy régen az emberek között is megtalálhatóak voltak, de azt hitte már rég nem élnek ilyen fajta élőlények a földön.

Sok mindent megtudott róluk, így tisztában volt azzal is hogy az omega dolog mit jelent náluk. A gyengébbik felet és azokat a lényeket akik képesek szülni is akár. Erre a férfi egyedek is képesek voltak. Általában az Omegák árulkodó jelei a nőies külső és tökéletesen megformált testrészek és arc. Nem sok férfi omega volt, pont ezért nagy becsben is tartották őket.

Taehyungot meglepte hogy az ismeretlen srác így tekintett rájuk. Talán omega kinézetük lenne Jiminnel?

Viszont azt is érdekesnek találta hogy a másik srác -a szürkehajú- nem mondott ilyeneket. Egy pillanatra megint ránézett a fejében emlegetett személyre.

Beszélnie kell vele. Valahogy úgy érzi hogy ő segíthet nekik hogyan is éljék itt túl.

- Szerintem megkellene őket mutatni Hobienak és Yoongi-hyungnak is - gondolkozott el Jungkook, aki hihetetlenül bevolt zsongva.

Végre valaki, vagyis valakik elnyerték a tetszését és tudtára akarta adni a két barátjának, hogy ők lesznek az új párjai.

Jungkooknál így ment ez a párválasztás. Kinézett valakit és azt máris a magáénak tudta, semmi kérdezés vagy felvezetés nélkűl. Lényegtelennek érezte, hiszen tisztában volt azzal hogy vonzerejével úgy is megkaparintja kiszemeltjét.

- Szerintem erre semmi szükség Jungkook. Inkább menj kicsit haza pihenni, úgy látom megint túl pörögtél és még a végén megijeszted a "vendégeinket". - adta ki az utasítást a vezető, amit a két emberfiú figyelemmel követett.

Jimin egyre jobban össze volt zavarodva. Nem tudta hol van, kikkel és az is picit összezavarta hogy Taehyung miért ilyen bárok ezekkel az ismeretlen, erősnek tűnő fiúkkal. Ő félt tőlük és nem mert megszólalni se, nemhogy a szemükbe nézni.

Jungkook bólintott egy aprót Namjoon kérésére, hiszen még véletlenül se akarta megijeszteni a gyönyörűségeket. Jobbnak látta ha haza iramodik és otthon meséli el testvérének a csodálatos hírt, hogy kiket kapott mint égből pottyant angyalokat.

Mikor a fiatal alfa elhagyta a szobát és már az ablakból se lehetett látni átváltozott farkas alakját, az ágyon ülő fiúk felé fordult Namjoon.

- Muszáj követnetek a kéréseim, cserébe minden kérdésetekre válaszolni fogok - kezdett bele azonnal Namjoon, mert kitudja mennyi időbe fog telni a két embert rávennie arra hogy viselkedjenek úgy mint ők.

Taehyung helyeslően bólintott egyet.

- Viszont előtte kérlek mondd el a neved - mondta a fürtős. - Azt már tudom hogy az előző fiúnak Jungkook a neve. Igaz? - döntötte picit oldalra fejét érdeklődve.

- Igaz. Jeon Jungkook ahogy mondta. Én pedig Kim Namjoon vagyok. - hajolt meg egy picit, amin Taehyung meglepődött. Ismerik az emberek szokásait? Vagy csak ennyire illedelmesek lennének? Nagyon foglalkoztatta Taehyungot a történelmi kérdés, hogy tényleg közöttük éltek-e a misztikus lények.

- Na is ti? Titeket hogy hívnak? - tette fel újra Namjoon a kérdést, abban reménykedve hogy most már lesz olyan kedves a kis sötéthajú szépség és megosztja vele a becses nevét.

- Park Jimin vagyok - szólalt meg először a szöszi, amire Namjoon és Taehyung meglepetten kapta oda a fejét. Szépen lassan emelte fel a fejét Jimin, így először az alfa izzó szempárjával találkozott tekintete, ami azonnal magával ragadta a pici fiút.

Különlegesnek találta a szürkehajú férfit és mikor gödröcskék jelentek meg arcán mosolya miatt, Jimin is követte a kedves gesztust. Szimpatikus volt neki Namjoon.

Huhuuu mi lesz itt még :D Mit gondoltok? Vajon Jiminnek bejönne a szürkehajú démon? :D

Vagy csak barátként szimpatikus neki?

Remélem tetszett nektek a rész. Igyekeztem gyorsan hozni :)

Bye Kimi :)