Isle of Wolves •VKook•

🤍22.🤍

/ Taemin édesanyja sokat mesélt neki arról, hogy az emberek között sok vérfarkas maradt, akik nem voltak hajlandóak a lakatlan szigetre költözni. Azok a családok megtagadták a fajtájukat és soha többet nem változtak át és nem is mutatták meg magukat a külvilágnak. Soha sem gondolta volna, hogy majd találkozni fog egy olyan személlyel, aki közülük való de mégsem ezen a szigeten él. Azt hitte ez csak egy mende-monda, amit azért találtak ki, hogy legyen mit pletykálni.

De nem így volt. Éppen előtte ált egy példa arra, hogy igenis léteznek vérfarkasok az emberek között is.

- Itt maradhattok ameddig csak szeretnétek. - mondta, és lágyan megfogta a szöszi kezét, majd maga után húzta a házikójába. /

Jungkook az eset után visszatért a kis kunyhóba és jól sejtette, hogy a négy fiúnak hűlt helye lesz addigra. Ötlete se volt hova mehettek és dühében mindenfelé kajtatta-kereste őket a közelben. Jungkook tisztában volt vele, hogy a két barátja nem volt olyan hülye, hogy valahol nem messze húzzák meg magukat, de mégis reménykedett hátha rájuk lel.

A történtek után majdnem minden nap kereste a négy fiút, de egyre alábbhagyott a dühe és vette át a helyét inkább a kétségbeesés. Legjobb barátai úgy tűntek el az emberfiúkkal mint a kámfor. Fogalma sem volt hova mehettek, hol rejtőzhetnek és az idő előrehaladtával már nem is a méreg miatt kajtatott utánuk, hanem azért hogy megbeszéljék az egészet, hogy mit miért tettek. Nem volt már dühös, csak fél hogy elveszíti őket. Fontos volt neki a két szerelmes.

Jungkook még arra is vetemedett, hogy Jin és Namjoon falkájához bemerészkedett, de ott se voltak. A két fiú szülei is már sokfelé keresték őket, de kezdték feladni mert már nem voltak fiatalok és nem volt bennük annyi erő, hogy naphosszakat utánuk loholjanak. Szomorúság borult a Kim falka nagy részére és Jungkookra is egyaránt.

A fiatal alfa teljesen egyedül maradt. Bár nem mondta el senkinek a történteket, Yoongi azóta se kereste és Hoseok is úgy kerülte, akárcsak valami halálos fertőzött lenne. Nagyon rosszul érezte magát.

Teltek a napok, hetek, hónapok majd az évek. Jungkook továbbra is járt az iskolájukba és lassan elérte a tizennyolc éves korát. Alábbhagyott a két barátja keresével, mert úgy érezte teljesen elvesztette őket. Az a két év amit magányosan töltött, kínkeserves szenvedés volt számára és fogalma sem volt, hogy hogyan lehetne újra boldog. Elveszítette legjobb barátait és az öccsét is, aki nem hajlandó vele egy légtérbe se lenni. Felbomlott a barátságuk és ez mind miatta volt, mert olyan makacsul ragaszkodott az elképzeléseihez. Jin és Namjoon biztosan jobban ismerte a két ember fiút. Ha tudták volna, hogy veszélyesek lehetnek rájuk, már biztosan nem éltek volna, de ő megint okosabbnak érezte magát, még a két idősebbel szemben is.

- Figyel egyáltalán Jeon úrfi? Fontos dologról van szó és ön megint elbámészkodott. - szidta le a tanárja Jungkookot, aki most már magánórákat vett, mert ennyi idősen a vérfarkasokat egyesével képezték.

- Elnézést Lee bácsi, de valami eszembe jutott és azon agyaltam. - húzta el a száját Kook egy picit meghajolva az idősebb előtt.

- Mindig a fiamra emlékeztetsz. - nevette el magát az idős ember. - Ő is ilyen makacs alfa volt mint te. Azt se tudom mi lehet vele azóta mióta száműzték. - sóhajtott fel az öreg nosztalgikusan.

- Taemin volt igaz? - kérdezte érdeklődve Jungkook.

Mivel az öreg az ő falkájukba tartozott, így úgy ahogy ismerte Taemint is, de egészen kicsi volt még mikor a fiút elküldték a sziget azon pontjáról ahol a nagy család élt.

- Igen..igen. Kim SeokJin barátod jóban volt vele. - gondolkozott el a férfi.

Jungkook szemei óriásira kerekedtek. Miért nem jutott ez előbb eszébe?

- Hova száműzték a fiát? - tette fel azonnal a benne kavargó kérdést.

- A sziget másik felére fiam, a kis hegyláncolathoz, ami mellett ott van az a gyönyörű tó is. - vázolta Lee úr, Taemin lelőhelyét.

- Köszönöm Lee bácsi. - hajolt meg hirtelen Kook és futásnak eredt ezzel magára hagyva az idős férfit, aki csak értetlenül nézett utána.

- Fiatalok. - nevetett fel halkan fejét rázva.

Jimin előhalászott egy kulcsot a zsebéből és halkan nyitott be Taehyung szobájába.

- Minden rendben? - csukta be maga mögött a nyílászárót, majd rá is zárta.

Taehyung könnyes szemekkel nézett fel barátjára, aki kedvesen mosolyogva sietett mellé. A fiatal fiú szinte remegve feküdt izzadtan az ágyon és azt se tudta hogyan helyezkedjen hogy jó legyen neki.

Nem érezte jól magát. Fázott és melege volt egyszerre, de mégis valamit keresett amit egyszerűen nem tudott meglelni. Hogy mi is volt az?

A kielégülés.

Taehyung az első Heatjét élte meg és soha se gondolta volna, hogy ekkora fájdalommal fog járni. Jimin lassan egy éve esett át rajta, de ő sokkal jobban viselte mint a szenvedő fürtös.

Mikor kiderült, hogy mind a ketten Omegák, szinte nem akartak hinni a fülüknek. Jimin elájult, még Taehyung sokkoltan nézett csak maga elé. Miután Taemin elmondta nekik, hogy sok olyan család van aki az emberek között maradtak, de mégis farkasok, kezdték megérteni mi miért történt. A két barát szomorú volt, hogy szüleik hazudtak nekik, de azt is szem előtt kellett tartaniuk, hogy az emberek között nem lennének biztonságban úgy, hogy megmutatják kik is ők valójában.

Taehyungról kiderült, hogy Jin és Namjoon falkájába tartozik, ami miatt közelebb is került érzelmileg a két fiúhoz.

A hirtelen jött helyzet miatt a két alfát elküldték egy hétre otthonról, hogy még véletlenül se tudjanak kárt tenni az esetlen újonc Omegában. Jimin esetében is ugyanehhez folyamodtak.

A terv kigondolója pedig Jin volt, mert védeni szerette volna a fiatalabbakat és bármennyire is könyörgött Jimin, Taemin után, aki időközben hű párja, szerelme lett a fiúnak, Jin nem engedett elhatározásából.

- Próbálj meg mély levegőket venni jó? - simított Taehyung arcára a már sötét barna hajszínnel megáldott alacsony fiú.

- Nem..megy Chim. - bújt Taehyung a másik érintetésbe, ami olyan volt most számára mint a legpuhább takaró ami cirógatja bőrét. Minden simítás jól esett kiéhezett testének és könyörgött is volna értük, ha a megfelelő személy lenne mellette.

Jimin nem tudta azt az érzést nyújtani omega társának amit a másik szeretett volna és ez méginkább frusztrálttá tette Taehyungot. Neki egy alfa kellett, aki ledönti a falait, amik úgy álltak körülötte, hogy nem látott semmit se, csak ködöt ami ellepte elméjét. Tudta, hogy a házat elhagyták az erősebb egyedek és ha tehette volna összeszedve minden erejét iramodna utánuk, de Jimin elővigyázatosan bezárta az ajtót.

- Chim - motyogta Taehyung ködös tekintettel nézve barátjára. - Gyere picit közelebb. - suttogta, majd nagyot nyelve lehunyta pilláit.

Mikor megérezte, hogy besüppedt mellette az ágy, kihasználta a másik naivságát és kihúzta annak farzsebébe rejtett kulcsot, majd szélsebesen felpattant, összeszedve minden erejét rohant ki a szobából.

Útja egészen a nappaliig vezetett, ahol ledermedve meredt két ismerős szempárra.

- Jungkook. - nyöszörögte az Omega szinte elalélva ahogy meglátta maga előtt a gyönyörű alfát.

Na hááát lesz itt valami a kövi részben :D

Vajon mi? :D

Köszönöm a sok támogatás és azt is hogy ennyien olvastok!!! :)))

Bye Kimi :)