Isle of Wolves •VKook•

🤍21.🤍

/ - Szerintem emberelt meg magad Kook. Nem az a megoldás, hogy ilyen vagy, főleg velünk. Azt se tudod mi miért történt és a két fiút se ismered. Ha emiatt akarod tönkretenni a barátságunkat akkor rajta. De nagyon egyedül fogsz maradni ha mi nem leszünk melletted ezt tartsd észben. - fogta meg lágyan Hoseok kezét Yoongi és elindult vissza a falkához. - És ha esetleg megtudom, hogy Namjoont vagy Jint beköpöd a tanácsnál soha többet nem fogok veled beszélni, de szerintem más se lesz rólad jó véleménnyel annak ellenére hogy szerinted a fajtád véded. -húzta el a száját Yoongi miután ezt még oda szúrt, az amúgy is összezavarodott alfának, majd magára hagyták a repülőroncsnál, hogy döntsön belátása szerint. /

A négy fiúnak majdnem két napjába került a nagy táv megtétele és már a kimerülés határát súrolták mikor megérkeztek a szép kunyhóhoz. Jin nem is emlékezett pontosan, hogy mikor utoljára itt járt, milyen is volt a kis házikó. De ahogy elnézte Taeminnek volt ideje kicicomázni.

Jin elmosolyodva lépett a bejárati ajtóhoz, amin éppen bekopogni készült, mikor is valaki mögülük megszólalt mély, kedves hangon.

- Kit látnak szemeim? Csak nem egy elveszett farkas párt? - kuncogott Taemin és mikor a négy fiú megfordult megbizonyosodott arról, hogy tényleg legjobb barátja jött el hozzá sok-sok idő után.

- Taemin. - nevetett boldogan fel Jin, majd odarohant az alfához és szorosan magához ölelte. Jin szégyellte magát, hogy ennyi ideig nem jött el a fiúhoz és most is csak olyan okból kifolyólag látogatott ide, mert segítségre volt szüksége. Egyáltalán nem volt szép tőle, ezzel ő is tisztában volt, de reménykedett benne, hogy Taemin majd megérti.

- Mi járatban drága barátom? - kérdezte az alfa kedvesen, miközben Namjonnal is kezet fogott.

- Segítségre lenne szükségünk. - szólalt meg most Namjoon, Jin helyett és picit arrébb állt, hogy Taemin láthassa a mögöttük álló két fiút.

Az alfa érdeklődve mérte végig az ismeretleneket. Jól megszemlélte őket, de a szösziről egyszerűen nem tudta levenni a szemét. Zavart volt és hihetetlen édes, ahogy alsó ajkát harapdálta. Szinte látszott rajta, hogy azon agyal, "Nekem kellene bemutatkozni?". Érdekelte ki is ő és az is, hogy melyik falkából való ez a földöntúli gyönyörűség. Taeminnek nagyon régen volt bárkije is, hiszen már lassan négy éve volt elszigetelve a fajtájától. Romantikus fiú volt, aki vágyott egy gyönyörű Omegára és arra, hogy őt is szeressék, annak ellenére amit tett. Már megbánta, milliószor is, de tudta, hogy innen nem fog visszajutást kapni a régi családjához. Itt kell leélnie az életét. Külön mindenkitől.

- Miben is? - nézett vissza Taemin egy pillanatra Namjoonra, de szemét nem akarta elszakítani a szép szempároktól. Az ismeretlen szöszi is édesen kémlelte őt néha-néha zavarában elkapva tekintetét.

- Nagy galibát akasztottunk a nyakunkba és csak te segíthetsz nekünk. - túrt a hajába idegesen Jin. Úgy érezte ezt neki kell elmondania legjobb barátjának. - Már több mint egy hónapja lezuhant egy repülő a szigeten. - itt vett egy mély levegőt, mert Taemin úgy figyelte mintha az élete múlna rajta. Félt azért a reakciójától.

- Véletlenül pont arra mentem ahol a roncs volt és tudod milyen kíváncsi vagyok, hát bementem hogy megnézzem milyen egy ilyen szerkezet belülről. Viszont nem gondoltam arra, hogy lesz két túlélő. Egyszerűen nem tudtam őket ott hagyni. - nézett Jin a két fiatalra, majd vissza Taeminre.

A kitaszított alfa nem akart hinni a fülének. Azt hitte mindig is, hogy Jin is olyan mint Jungkook. Jeon Jungkookról a szigeten mindenki tudta, hogy gyűlöli az embereket apja halála miatt, ezért Taemin úgy gondolta, hogy a baráti körébe is olyan embereket épített, akik ugyan ilyen állásponton vannak. Taemin sem volt kibékülve az élőlények létezésével és azzal sem amit tettek, de azok után amit ő elkövetett négy évvel ezelőtt, sokkal inkább meggondolta kiben okoz kárt és kiben nem.

Megértette Jint, hogy segíteni akart a két fiún. Ő is ugyanezt tette volna.

Ismerte a szerelmespárt és nem véletlen találtak egymásra. Mind a ketten jószívűek és picit naivak voltak, de eddig még nem vált a kárukra. Eddig...

- Jungkook elől menekültök igaz? - vonta le Taemin azonnal a következtetést és elindult a két emberfiú felé.

Taehyung állta a tekintetét, de Jimin lehajtotta a fejét. Nem félt az alfától, szó se volt erről, de azok a szemek szinte olvastak benne és megrémisztette, hogy valaki képes ilyesmire.

- Igen. Jungkook valószínűleg rájött, hogy emberek és biztosan már minket keres. - sóhajtott fel Namjoon Taemin háta mögött, miközben résen volt hátha a két emberfiút megkellene védenie az alfától.

- Lee Taemin vagyok. - nyújtotta kezét Taehyungnak először, aki elfogadta és bemutatkozott neki, majd a lehorgasztott fejükhöz fordult.

Jimin picit remegve tördelte ujjait. Nagyon zavarban volt és a hideg is azért rájátszott cidrizésére.

Taemin lágyan nyúlt a szöszi álla alá, kinek tekintete ahogy találkozott a vörösen izzó szempárral megdermedt, ahogy a levegő is körülöttük. Alsó ajkát picit beharapta, de szembogarait nem tudta elszakítani a másikétól. Gyönyörűek voltak a különös színben pompázó íriszek.

- Téged hogy hívnak gyönyörű? - simított végig finoman Jimin állvonalán, ami picit megfeszült az érintésre, majd elernyedt ahogy abbamaradt. Taemin úgy irányított a fiút ahogy csak szerette volna. Fogalma sem volt, hogy ez hogy lehetséges...hiszen ember.

- Ch..Chimin vagyok - motyogta zavartan az alacsonyabb, beceneve és neve mixét.

Taehyung, Jin és Namjoon halkan kuncogták el magukat a helyzeten, hiszen egyértelmű volt, hogy izzik a levegő a két fiú között. Szerelem volt első látásra.

- Jimin. - suttogta oda Taehyung oldalról, de mikor meglátta a vörösen izzó, szinte birtokló íriszeket, picit hátrébb lépett tőlük. Ijesztő és elképesztő volt egyszerre.

- Gyönyörű neved van. - simított újra a puha arcbőrre Taemin, miközben elmosolyodva kémlelte, a lassan kékké alakuló szempárt .

Óvatosan hajolt Jimin füléhez, de az alacsonyabb fejét továbbra is tartotta.

- Hogy lehetne egy ilyen csoda, ember? - simított végig ajkaival Jimin fülcimpáján, aki azonnal lehunyta szemeit a finom érintésre. Fogalma sem volt mi történik vele, de ez a férfi onnantól kezdve irányította a testét mikor meglátták egymást. - Azt hiszem ide pottyantál nekem az égből. - egyenesedett vissza Taemin, majd kedves mosoly után elengedte a megszeppent fiút.

Taemin édesanyja sokat mesélt neki arról, hogy az emberek között sok vérfarkas maradt, akik nem voltak hajlandóak a lakatlan szigetre költözni. Azok a családok megtagadták a fajtájukat és soha többet nem változtak át és nem is mutatták meg magukat a külvilágnak. Soha sem gondolta volna, hogy majd találkozni fog egy olyan személlyel, aki közülük való de mégsem ezen a szigeten él. Azt hitte ez csak egy mende-monda, amit azért találtak ki, hogy legyen mit pletykálni.

De nem így volt. Éppen előtte állt egy példa arra, hogy igenis léteznek vérfarkasok az emberek között is.

- Itt maradhattok ameddig csak szeretnétek. - mondta, és lágyan megfogta a szöszi kezét, majd maga után húzta a házikójába.

Na itt is lenne a következő rész. :))

Naa? Mit gondoltok TaeMin párosról? Valami alakulóban van :D

Bye Kimi :)